A magyar büntetőeljárásban a tanút az első kihallgatása előtt figyelmeztetni kell, hogy köteles a legjobb tudomása és lelkiismerete szerint az igazat vallani, és hogy a hamis tanúzást a Büntető Törvénykönyv büntetni rendeli. De mikor kerül sor a hamis tanúzás törvényi tényállásának elkövetésére és milyen következményei lehetnek?
„Esküszöm, hogy az igazat, csakis az igazat, a (szín)tiszta igazat mondom, isten engem úgy segéljen”. A hollywoodi krimikből ismerős mondat az USA büntetőeljárásának (is) a kelléke, amely eskü szövegét a tanú a meghallgatása előtt – vallomását megerősítendő – Bibliára helyezett ujjaival mond el. Ugyan sokak szerint az apró füllentések könnyebbé, elviselhetőbbé teszik az életet, az udvarias hazugságok erősítik a szociális összetartást, azonban a jog szigorúan szankcionálja a valóságnak nem megfelelő vallomást tevőt – a hamis tanúzásnak súlyos következményei lehetnek.
A hazai büntetőeljárásban – a fenti teátrális elemek mellőzése mellett – a tanút az első kihallgatása előtt – legyen szó nyomozati vagy bírósági szakról – figyelmeztetni kell többek között arra is, hogy köteles a legjobb tudomása és lelkiismerete szerint az igazat vallani, valamint hogy a hamis tanúzást a Büntető Törvénykönyv (Btk.) büntetni rendeli.
De mikor kerül sor a hamis tanúzás elkövetésére és milyen következményei lehetnek?
A hamis tanúzást már a római jog is ismerte, az igazságosságot, az igazságszolgáltatás tisztaságát veszélyeztető cselekményként szankcionálta. A hamis tanúzás a Btk.-ban az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények között került elhelyezésre. Ezen bűncselekmények sajátossága Belovics Ervin szerint, hogy az igazságszolgáltatást kívánják befolyásolni, mely befolyásolás, ha érvényesülni képes, az igazságot ferdíti el, igazságtalan döntést eredményez.
A hatályos Btk. a korábbi büntetőtörvények rendelkezéseivel azonos szerkezetben szabályozza a hamis tanúzást, egyrészt büntetni rendeli a „tulajdonképpeni hamis tanúzásnak” minősülő magatartásokat, másrészt a „hamis tanúzásnak minősülő más cselekményeket” is. A törvény szerint a tulajdonképpeni hamis tanúzást akkor követi el a tanú, ha „a hatóság előtt az ügy lényeges körülményére valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja”. A hamis tanúzásnak minősülő más cselekmény amennyiben az eljárásban meghallgatott szakértő hamis szakvéleményt vagy, mint szaktanácsadó hamis felvilágosítást ad, a tolmács vagy fordító hamisan fordít, vagy aki büntető- vagy polgári ügyben – a hamis vád egyik esetének kivételével – hamis okiratot vagy tárgyi bizonyítási eszközt szolgáltat.
Azonban amennyiben a büntetőügy terheltje szolgáltat hamis okiratot vagy tárgyi bizonyítási eszközt, akkor cselekményéért nem büntethető. Továbbá nem büntethető hamis tanúzásért az sem, aki a valóság feltárása esetén önmagát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná; valamint, aki a vallomástételt egyéb okból – pl. ha a tanú a terhelt hozzátartozója – megtagadhatja, de erre a kihallgatása előtt nem figyelmeztették, vagy akinek a kihallgatása a törvény alapján kizárt. Így a védőt arra nézve nem lehet meghallgatni, amiről mint védő szerzett tudomást vagy amit a terhelttel védői minőségében közölt. Azonban más esetekben a védői pozíció nem jelent mentesülést sem a vallomás megtétele, sem a hamis tanúzás jogkövetkezményei alól, ahogyan erre a Kúria egy jelentős ügyben hozott határozatában rámutatott.
A hamis tanúzás büntető és polgári ügyben egyaránt elkövethető. Büntető ügyben lényeges minden olyan körülmény, amely kihat a bűnösség megállapítására, a cselekmény jogi minősítésére és a büntetés alkalmazására, polgári ügyben az, amely a kereseti kérelem és ellenkérelem elbírálását befolyásolja. Az ügyészség szerint a lúgos orvos perében hamis alibit szolgáltató titkárnő lényeges körülményre tett hamis vallomást – amennyiben a bíróság helyt adott volna a vallomásának, a vádlottat fel kellett volna menteni –, ezért került sor vele szemben vádemelésre az alap ügyet – a lúgos orvos perét – követően. Hamis tanúzás miatt tehát akkor indítható büntetőeljárás, ha az alapügy – amelyben a hamis tanúzást elkövették – befejeződött és az alap ügyben eljáró hatóság feljelentést tett.
A hamis tanúzás büntetési tétele ahhoz igazodik, hogy milyen ügyben követték el, súlyosabban büntetendő a cselekmény, ha a hamis tanúzást büntető ügyben követik el, mint polgári ügyben. A bűncselekmény minősített esetei akkor valósulnak meg, ha a hamis tanúzást büntetőügyben olyan bűncselekményre vonatkozóan teszik, amely életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, polgári ügyben, ha a polgári ügy tárgya különösen nagy vagyoni érték (50 millió és 500 millió forint között) vagy különösen jelentős egyéb érdek (pl. személyi állapotra vonatkozó pereknél). Előbbi esetén a büntetés két évtől nyolc évig terjedő, utóbbi esetben egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés. A hamis tanúzás privilegizált – enyhébben büntetendő – esetei akkor valósulnak meg, ha szabálysértési, egyéb hatósági eljárásban, illetve fegyelmi eljárásban követik azt el.
Ha a hamis vallomás a tanú képességeiből adódóan következik be, pl. a tanú érzékszerveinek hibái, észlelési, az időmúláshoz kötődő felejtés, stb. okból, akkor az elkövető a bűncselekmény gondatlan elkövetése miatt vonható felelősségre. A Btk. lehetőséget biztosít a büntetés korlátlan enyhítésére, különös méltánylást érdemlő esetben annak mellőzésére azzal szemben, aki az alapügy jogerős vagy végleges befejezése előtt az eljáró hatóságnak az általa szolgáltatott bizonyítási eszköz hamis voltát bejelenti.
