A jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg a tekintetben, hogy biztosít-e egyáltalán a nyugdíjak meghatározása terén valamilyen kedvezményt, juttatást, és ha igen, azt az érintettek mely csoportjának, milyen mértékben és milyen formában biztosítja – szögezi le az Alkotmánybíróság III/11/2020. számú, bírói kezdeményezést elutasító határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló törvény egy rendelkezése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést.
Az indítványozó bíró egy folyamatban lévő társadalombiztosítási ügyben indult közigazgatási jogvita elbírálása iránti perben kezdeményezte az Alkotmánybíróság eljárását. Az indítvány alapjául szolgáló ügyben a felperes 2006 óta korkedvezményre jogosító munkakörben dolgozott, amely után azonban nem szerzett korkedvezményt a vitatott törvényi rendelkezés folytán. Az eljáró bíróság szerint a szabályozás sérti a tulajdonhoz való jogot, amely vonatkozik a nyugdíjra mint közjogi várományra, és csak a szükségesség-arányosság sajátos kritériumrendszerében korlátozható. Az eljáró bíróság álláspontja szerint sem vitatható, hogy a kirovó-felosztó nyugdíjrendszer fenntarthatósága érdekében szükséges volt a korkedvezmény kivezetése, azonban ezt az Alaptörvény rendelkezéseivel összhangban arányos korlátozás mellett lehet(ett volna) szabályozni. A bíróság véleménye szerint továbbá a diszkrimináció tilalmába ütközik a szabályozás, tekintve, hogy azok a munkavállalók, akik a munkahely-választás során úgy döntöttek, hogy a szervezet fokozott igénybevételével járó és az egészségre különösen ártalmas munkát választanak, alappal feltételezhették, hogy korkedvezményben részesülhetnek.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozó által felhozott összefüggésben és érvek alapján a tulajdonhoz való jog és a vizsgált szabály között alkotmányos összefüggés nem mutatható ki. A jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg a tekintetben, hogy biztosít-e egyáltalán a nyugdíjak meghatározása terén valamilyen kedvezményt, juttatást, és ha igen, azt az érintettek mely csoportjának, milyen mértékben és milyen formában biztosítja, így a korkedvezményes nyugdíjra vonatkozó szabállyal kapcsolatban az Alaptörvény sérelme nem merül fel. A diszkrimináció tilalmával kapcsolatban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a szabályozás nem nyújt védelmet olyan személyeknek, akiket valamely szabály ugyan éppen hátrányosan érint, de mégsem diszkriminál. Az Alaptörvényben garantált diszkriminációtilalom ugyanis csupán olyan élethelyzeteket ölelhet át, amelyekben az emberek önazonosságát, identitását meghatározó lényegi tulajdonságuk miatt előítélettel, vagy társadalmi kirekesztéssel néznek szembe.
Az Alkotmánybíróság mindezek alapján az alkotmányjogi panaszt elutasította.
