A jogalkotónak lehetősége van a szavazás napján külföldön tartózkodó választópolgárok számára eltérő eljárási szabályt kialakítani a szavazás módja tekintetében, attól függően, hogy rendelkeznek-e magyarországi lakóhellyel avagy sem – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/654/2019. számú, alkotmányjogi panaszt elutasító határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította a választási eljárásról szóló törvény egy rendelkezése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt.
Az indítvány alapjául szolgáló ügyben az indítványozó az Európai Parlament magyarországi képviselőinek megválasztásakor külföldön tartózkodott, ezért szerette volna szavazatát levélben leadni, ám mivel magyarországi lakcímét nem szüntette meg, így erre nem volt lehetősége. A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény támadott rendelkezése szerint a levélben szavazók névjegyzékébe csak azok a személyek vehetők fel, akik magyarországi lakcímmel nem rendelkeznek. Az indítványozó álláspontja szerint ezek a rendelkezések hátrányosan érintik azon választópolgárokat, akik úgy élnek külföldön, hogy magyarországi lakcímüket nem szüntették meg, továbbá a rendelkezések a diszkrimináció tilalmába ütköznek, mivel az aktív választójog szempontjából összehasonlítható helyzetben lévő választópolgárokat eltérően kezelnek.
Az Alkotmánybíróság a határozatában megállapította, hogy a szavazás napján külföldön tartózkodók nem képeznek homogén csoportot. Az egyik csoportba ugyanis azon választópolgárok sorolhatók, akik valamely Európai Uniós tagállam állampolgárai, és ezzel egyidejűleg Magyarországon rendelkeznek lakóhellyel, a másik csoportba pedig azon választópolgárok tartoznak, akik magyar állampolgárok, de sem Magyarországon, sem más európai uniós tagállamban nem rendelkeznek lakóhellyel. A két csoportnak tehát teljesen más a fő csoportképző tényezője: az első esetben a magyarországi lakóhely, a második esetben pedig a magyar állampolgárság. Mivel a választójogosultaknak két csoportja határozható meg az Európai Parlament tagjainak választásáról szóló törvény szerint, amelynek a kiindulási alapja is más, így a jogalkotónak is lehetősége volt a két csoport számára eltérő eljárási szabályt kialakítani a szavazás módja tekintetében. Emellett az Alkotmánybíróság azt is hangsúlyozta, hogy a törvényalkotó megváltoztathatja a korábbi mérlegelésen alapuló döntését, és amennyiben ennek technikai és biztonsági feltételeit adottnak látja és indokoltnak ítéli, bevezethet olyan törvényi szabályozást, amely a szavazás napján külföldön tartózkodó valamennyi választópolgár számára az állandó lakóhelytől függetlenül biztosítja a levélben történő szavazás lehetőségét. Mindezek figyelembevételével az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a választási eljárásról szóló törvény támadott rendelkezései nem alaptörvény-ellenesek, ugyanis nem homogén csoporton belül tesznek különbséget, hanem a választójogosultak két különböző feltételek alapján létrejövő csoportja között alkalmaznak eltérő szabályozást, így az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.
