Önmagukban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére, mert így az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna – szögezi le az Alkotmánybíróság IV/355/2019. számú, alkotmányjogi panaszt elutasító határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt.
Az indítványozó a Kúriának benyújtott felülvizsgálati kérelmében azt állította, hogy az első- és másodfokon eljáró bíróságok magatartása a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogába ütközött, valamint az eljárás során sérült a védelemhez való joga. Az indítványozó a felülvizsgálati kérelemben tételesen megjelölte az állított eljárási szabálysértéseket, azok helytállóságát azonban a Kúria a támadott határozatában csak részben cáfolta, továbbá úgy foglalt állást, hogy a megjelölt eljárási szabályszegések még esetleges fennállásuk esetén is legfeljebb relatív eljárási szabálysértést valósítanak meg, melyek nem tartoznak a törvényben megjelölt és felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló eljárási szabálysértések körébe. Így a felülvizsgálati indítványt a Kúria törvényben kizártnak minősítette. Az indítványozó meggyőződése szerint ugyanakkor a részletezett eljárási szabálysértések együttesen (de legtöbbjük külön-külön is) a tisztességes eljáráshoz való joga megsértését eredményezték. Az indítványozó példaként említette, hogy a felülvizsgálati eljárás idején nem álltak rendelkezésre az eljárás iratai tanulmányozható módon, és a vádiratot számára nem kézbesítették. Ezen hiányosság és mulasztás következtében az indítványozó nem gyakorolhatta megfelelően a védelemhez való alapvető jogát. Szintén a védelemhez való jog, továbbá a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére vezetett az indítványozó szerint, hogy az egyik tárgyaláson olyan védő járt el, akinek a meghatalmazását előzetesen visszavonta. Kifogásolta továbbá az indítványozó azt is, hogy a másodfokú tárgyaláson annak ellenére nem vehetett részt, hogy arra irányuló szándékát jelezte.
Figyelemmel fentiekre, továbbá az indítványozó egyéb kifogásait is megvizsgálva, az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy az indítványozóval szemben folytatott büntetőeljárásban nem kérdőjeleződött meg a pártatlanság értelmében az ügyben eljáró bíróval szemben támasztható elvárások érvényesülése. Nem lehetett megállapítani ugyanis sem azt, hogy a Kúria a megítélendő ügy tekintetében előítéletekkel rendelkezett volna, sem pedig azt, hogy az ügyben szereplő egyik fél, jelen esetben az indítványozó javára, avagy hátrányára elfogult döntést hozott. Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint a tényállás megállapítása, a bizonyítékok értékelése, a cselekmény minősítése és a szankció kiszabása olyan törvényességi kérdések, amelyekről történő döntés az eljáró bíróságok hatáskörébe tartozik, így az Alkotmánybíróság nem mérlegelhette felül a bíróságok eljárását egy konkrét bizonyíték felhasználásával összefüggésben. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta azt is, hogy önmagukban a rendes bíróságok által elkövetett vélt vagy valós jogszabálysértések nem adhatnak alapot alkotmányjogi panasz előterjesztésére, mert így az Alkotmánybíróság burkoltan negyedfokú bírósággá válna.
Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítvány vizsgálata alapján arra a megállapításra jutott, hogy a Kúria a támadott végzéssel sem az indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogát, sem a védelemhez való jogát nem sértette meg, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
