A családban nevelkedés nem minden esetben jelent ideális légkört a gyermek megfelelő testi, szellemi és érzelmi fejlődéshez. Sajnos. De mikor van veszélyben a gyermek? Ki jogosult az állam nevében korlátozni a család autonómiáját? Milyen rendszer keretében segíti az állam a gyermekek harmonikus családban történő nevelkedését?
Az elmúlt időszak családon belüli erőszakra utaló eseményei mélyen megrázták a közvéleményt, melynek okán több ízben is reagáltak – többek között törvénymódosítási és rendszeroptimalizálási törekvésekkel – az állami szervek a helyzet kezelésére. A 2020-as évben a Kormány kiemelt figyelmet fordít a családon belüli erőszak visszaszorítására és az áldozatvédelemre, melynek szerves részét képezik a gyermekek védelmét szorgalmazó intézményesített törekvések.
A gyermekvédelmi jelzőrendszer a gyermekjóléti szolgálatok által működtetett együttműködési rendszer az egészségügyi és oktatási intézményekkel, valamint a különböző bűnüldözési és igazságügyi hatóságokkal, amely jelzőrendszer működtetése az állam és az önkormányzatok feladata. A jogintézményt a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (Gyvt.) azon céllal hozta létre, hogy minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy segítséget kapjon a saját családjában történő nevelkedéséhez, személyiségének kibontakozásához, a fejlődését veszélyeztető helyzet elhárításához, a társadalomba való beilleszkedéshez, valamint önálló életvitelének megteremtéséhez. A Gyvt. a jogszabály végrehajtási rendeletével – a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (Gyer.) – együtt alkot kerek egészet arra vonatkozóan, hogy az állam prioritásként kezeli a gyermekek családban történő nevelkedését és csak végső eszközként teszi lehetővé a családból való kiemelést. A jogszabály a családból való kiemelés esetére kiemelt feladatként határozza meg a gyermek családba történő visszagondozását is.
A Gyvt. 17. § (1) bekezdés rendelkezik azon hatóságokról, amelyek a gyermek veszélyeztetettségének megelőzése és megszüntetése érdekében gyermekvédelmi feladatot látnak el. Az alábbi intézmények és személyek kötelesek jelzéssel élni a gyermek veszélyeztetettsége esetén a gyermekjóléti szolgáltatást nyújtó szolgáltatónál, valamint hatósági eljárást kezdeményezni a gyermek bántalmazása, illetve súlyos elhanyagolása vagy egyéb más, súlyos veszélyeztető ok fennállása, továbbá a gyermek önmaga által előidézett súlyos veszélyeztető magatartása esetén: az egészségügyi szolgáltatást nyújtók, így különösen a védőnői szolgálat, a háziorvos, a házi gyermekorvos, a személyes gondoskodást nyújtó szolgáltatók, a köznevelési intézmények és a szakképző intézmények, a rendőrség, az ügyészség, a bíróság, a pártfogó felügyelői szolgálat, az áldozatsegítés és a kárenyhítés feladatait ellátó szervezetek, a menekülteket befogadó állomás, a menekültek átmeneti szállása, az egyesületek, az alapítványok és az egyházi jogi személyek, a munkaügyi hatóság, a javítóintézet, a gyermekjogi képviselő, a gyermekvédelmi és gyámügyi feladatkörében eljáró fővárosi és megyei kormányhivatal, valamint az állam fenntartói feladatainak ellátására a Kormány rendeletében kijelölt szerv. A gyermekjóléti szolgálatok kötelezettsége a jelzések rögzítése és a veszélyeztetett gyermekek problémáinak feltárása.
A Gyvt. módosítása a gyermekek veszélyeztetettségének megelőzését, valamint a gyermekvédelmi jelzőrendszer további erősítését célozza meg. A Gyer. értelmében a gyermek bántalmazása, illetve súlyos elhanyagolása vagy egyéb más, súlyos veszélyeztető ok fennállása, továbbá a gyermek önmaga által előidézett súlyos veszélyeztető magatartása miatt indult eljárásban a gyámhatóság a haladéktalanul elkészített környezettanulmányt követően soron kívül megteszi a gyermek védelme érdekében szükséges intézkedéseket.
A jogszabály szerint súlyos veszélyeztetettségnek minősül a gyermek életét veszélyeztető – testi, értelmi, érzelmi, erkölcsi károkat okozó – bántalmazása, elhanyagolása. Önmagában a gyermeket nevelő család egzisztenciális helyzetében fennálló időszakos bizonytalanságok nem adhatnak kellő alapot a gyermek családból történő kiemelésére. A jelzőrendszer tagjainak feladata a gyermek veszélyezettségének figyelemmel kísérése, a veszélyeztető cselekmények feltárása és a gyermek érdekeinek szem előtt tartásával a szükséges intézkedések megtétele. Az Emberi Erőforrás Minisztériumához tartozó Család-, Ifjúság- és Népesedéspolitikai Intézet szakmai tanulmánya szerint veszélyeztető körülménynek minősülnek és protokoll szerinti jelzést érdemelnek az:
- anyagi problémák (munkanélküliség, alacsony jövedelem)
- lakhatási problémák (hajléktalanság, rossz lakáskörülmények, kilakoltatás, vándorló életvitel, kényszerű együttélési körülmények)
- családszerkezeti, kapcsolati problémák (árvaság, megbomlott család, megromlott családi viszonyok, rossz szülő-gyermek kapcsolat)
- szülői elhanyagolás, elhagyás (egészségügyi-, gondozás és gondoskodás-, iskoláztatás-, érzelmi elhanyagolás, lemondás a gyermekről)
- gyermekbántalmazás (fizikai-, érzelmi-, szexuális bántalmazás, magzat-, újszülött károsítása, kényszerítés koldulásra, prostitúcióra, gyermekmunka, rendszer-abúzus)
- szülői devianciák (alkohol-, drog-, játék-függőség, bűnelkövetés, öngyilkosság, prostitúció),
- gyermeki devianciák (alkohol-, drog-, játék-függőség, bűnelkövetés, öngyilkosság, prostitúció, magatartási problémák, csavargás)
- egészségügyi problémák (mentális betegség, fogyatékosság)
- egyéb veszélyeztető tényezők (családon kívüli veszélyeztetés, kiskorú szülő, illegális bevándorlás)
A gyermekvédelmi szakemberek akkor avatkoznak be a család életébe, ha a szakember diagnózisa szerint a családon belül kialakult veszélyeztető helyzet olyannyira ártalmas a gyermek számára, hogy a probléma megoldása a családra a továbbiakban már nem bízható, és az állami kontroll a gyermek védelme érdekében indokolt.
