Juliane Kokott főtanácsnok szerint a Bizottság a dohányipari vállalkozásokat terhelő egészségügyi hozzájárulás és az élelmiszeripari vállalkozások bizonyos tevékenységeihez kapcsolódó élelmiszerlánc-felügyeleti díj alkalmazásának felfüggesztését elrendelő intézkedései semmisek. Ugyanakkor a Bizottság végleges határozatokban megállapította, hogy a szóban forgó nemzeti intézkedések jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősülnek. E határozatok időközben jogerőssé váltak.
A T-554/15. sz. ügy
2015 februárjában Magyarország a dohányipari vállalkozásokat terhelő új adót vezetett be, egészségügyi hozzájárulás elnevezéssel, amelyet a dohánytermékek magyarországi gyártásából és kereskedelméből elért éves nettó árbevétel alapján vetnek ki. Ezen adó célja, hogy forrásokat biztosítson az egészségügyi rendszer finanszírozásához az egészségügyi szolgáltatások színvonalának emelése érdekében.
Az ezen új adónemhez kapcsolódó adókulcsok progresszíven növekednek, és azok mértéke 0,2% az adóalap 30 millió forintot túllépő, de 30 milliárd forintot meg nem haladó része után, 2,5% az adóalap 30 milliárd forintot túllépő, de 60 milliárd forintot meg nem haladó része után és 4,5% az adólap 60 milliárd forintot meghaladó része után. Az adófizetési kötelezettség csökkenthető, ha a vállalkozás beruházásokat végez tárgyi eszközökbe.
Miután a Bizottsághoz panasz érkezett ezen adóval kapcsolatban, a brüsszeli szerv egy előzetes vizsgálat keretében megállapította, hogy az adókulcsok jelentős mértékű progresszivitása, továbbá az adófizetési kötelezettség beruházások megtételéhez kötött csökkentése az uniós versenyjoggal össze nem egyeztethető állami támogatásnak minősülnek. A Bizottság szerint a progresszív adókulcsok különbséget tesznek a vállalkozások között azok árbevétele alapján és indokolatlan előnyt nyújtanak az alacsonyabb árbevétellel rendelkező vállalkozásoknak. Hasonlóképpen, az adófizetési kötelezettségnek a beruházásokkal összefüggő csökkentése indokolatlan, ráadásul az egészségügyi hozzájárulás célkitűzésével össze nem egyeztethető előnyt nyújt az ilyen beruházásokat megvalósító vállalkozásoknak.
Mindezek alapján a Bizottság úgy döntött, hogy hivatalos vizsgálati eljárást indít és – mivel az adó már hatályban volt – utasította Magyarországot arra, hogy ezen eljárás lezárásáig függessze fel a progresszív kulcsok, illetve a beruházás esetén járó adókedvezmény alkalmazását.
Magyarország e felfüggesztő rendelkezés megsemmisítését kérte a Törvényszéktől.
A T-555/15. sz. ügy
Az egy uniós rendelet (882/2004/EK rendelet) által előírt élelmiszerlánc-felügyeleti díjra vonatkozó rendelkezéseket meghatározó magyar jogszabályok értelmében e díjat hazánkban az élelmiszerlánc-szereplőnek minősülő vállalkozásoknak bizonyos tevékenységeikhez kapcsolódó árbevételük függvényében kell megfizetniük. A díj célja – az uniós rendelettel összhangban – az élelmiszer-ellátási lánccal kapcsolatban végzett hatósági tevékenységek költségeinek finanszírozása.
2014. december 31-ig a díj mértéke az összes élelmiszerlánc-szereplő számára egységesen az éves nettó árbevétel 0,1%-a volt. 2015-től azonban a napi fogyasztási cikket értékesítő üzletek tekintetében az árbevétel növekedéséhez igazodó progresszív adókulcsok kerültek bevezetésre, amelyek mértéke 0%-tól (az árbevétel 500 millió forintot meg nem haladó része után) 6%-ig (az árbevétel 300 milliárd forintot meghaladó része után) terjed. Az összes többi élelmiszerlánc-szereplő továbbra is a díj alapját képező árbevétel 0,1%-ának megfelelő mértékű átalánydíj megfizetésére kötelezett.
A Bizottság előzetes álláspontja szerint az élelmiszerlánc-felügyeleti díj meredeken progresszív mértéke versenytorzulást okoz a belső piacon, mivel az uniós joggal össze nem egyeztethető állami támogatásban részesíti az alacsonyabb árbevételű kiskereskedőket a magasabb árbevételű gazdasági szereplők kárára. A Bizottság ezért állami támogatásokkal kapcsolatos hivatalos vizsgálati eljárás megindítása mellett döntött, továbbá ezen eljárás lezárásáig elrendelte a felügyeleti díj progresszív díjmértéke alkalmazásának felfüggesztését.
Magyarország e felfüggesztő rendelkezés megsemmisítését kérte a Törvényszéktől.
A Törvényszék ítélete
A Törvényszék a két ügyet azok hasonlósága miatt egyesítette és az azokban 2018. április 25-én meghozott ítéletében megállapította, hogy a Bizottság a szóban forgó nemzeti intézkedésekkel kapcsolatban Magyarországgal folytatott előzetes konzultációk fényében helyesen következtetett arra, hogy a hivatalos vizsgálati eljárások lezárásáig hazánk nem kívánta felfüggeszteni az ezen intézkedések tárgyát képező pénzügyi terhek alkalmazását. Következésképpen a Törvényszék szerint a vitatott felfüggesztő rendelkezések meghozatala a Bizottság által adott arányos és kellően indokolt válasz volt a kialakult helyzetre.
A C-456/18. P. sz. ügy
Magyarország a Törvényszék ítéletével szemben fellebbezést nyújtott be az Európai Bírósághoz, mivel álláspontja szerint a Törvényszék az ítéletében figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a felfüggesztő rendelkezésekről szóló határozataiban a Bizottság elmulasztotta megfelelően indokolni azon aggodalmát, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása ellenére Magyarország végre fogja hajtani a szóban forgó nemzeti intézkedéseket.
A mai napon ismertetett indítványában Juliane Kokott főtanácsnok először is emlékeztet arra, hogy a Törvényszék a megtámadott ítéletében két tényezőt tekintett a Bizottság a felfüggesztő rendelkezések meghozatalára vonatkozó határozatainak az indokaként. Egyrészt a Bizottság arra támaszkodott, hogy Magyarország vitatta az általa bevezetett adójogi jellegű intézkedések támogatásjellegét. Másrészt Magyarország a hivatalos vizsgálati eljárást megelőzően annak ellenére nem foglalt állást a tervezett felfüggesztő rendelkezésekkel kapcsolatban, hogy erre lehetősége volt.
Márpedig a főtanácsnok szerint e két tényező nem ad elegendő indokot a Bizottság azon félelmét illetően, hogy Magyarország a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása ellenére annak befejezése előtt folytatni szándékozta a szóban forgó nemzeti intézkedések végrehajtását.
A tagállamoknak ugyanis jogukban áll úgy védekezniük, hogy valamely nemzeti intézkedés nem minősül támogatásnak. Önmagában egy ilyen védekezésből nem lehet annak a fokozott veszélyére következtetni, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása ellenére Magyarország végre fogja hajtani a jelen ügy tárgyát képező intézkedéseket. Ezenkívül a tagállamoknak csupán lehetőségük az, hogy előterjesszék a felfüggesztő rendelkezések meghozatalára vonatkozó észrevételeiket, azonban arra nem kötelesek.
A főtanácsnok emellett úgy véli, hogy a Bizottság azon álláspontja, amely szerint a felfüggesztő rendelkezések meghozatalának időpontjában Magyarország továbbra is nyújtotta a támogatásokat, tehát fennállt annak a veszélye, hogy a versenyt komoly hatások érik, sem képezi kellő alapját az e rendelkezések elrendeléséről szóló határozatoknak. E tekintetben a főtanácsnok különösen arra mutat rá, hogy a felfüggesztő rendelkezések meghozatalát megelőzően Magyarország még nem volt köteles a Bizottság által vitatott nemzeti intézkedések alkalmazásának felfüggesztésére.
Minderre tekintettel a főtanácsnok úgy véli, hogy a Bizottság érintett határozatainak indokolásából nem tűnt ki, hogy milyen körülmények alapján tartott attól a Bizottság, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása ellenére Magyarország végrehajtja a szóban forgó nemzeti intézkedéseket, jóllehet e körülménynek a szóban forgó határozatokból ki kellett volna tűnnie. A főtanácsnok e tekintetben hangsúlyozza, hogy amennyiben a Bizottság az alapján tartott az említett intézkedések végrehajtásának elmaradásától, hogy egy másik adóval kapcsolatos ügyben Magyarország korábban a hivatalos vizsgálati eljárás megindítása ellenére sem függesztette fel a kérdéses adó bevezetésére vonatkozó intézkedéseket, úgy az uniós szervnek ezt a körülményt a jelen ügyben érintett határozatainak az indokolásába bele kellett volna foglalnia, amit nem tett meg.
Következésképpen a főtanácsnok szerint a Bizottság a felfüggesztő rendelkezésekről szóló határozatainak indokolása elégtelen volt, és így a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a Bizottság eleget tett az indokolási kötelezettségének. A főtanácsnok ezért annak kimondását javasolja a Bíróságnak, hogy a Magyarország által a Törvényszék ítéletével szemben benyújtott fellebbezés megalapozott, amire tekintettel ezen ítéletet hatályon kívül kell helyezni, a Bizottságnak a vitatott határozatait pedig a felfüggesztő rendelkezések meghozatala tekintetében semmisnek kell nyilvánítani.
Végül a főtanácsnok emlékeztet arra, hogy 2016. július 4-én a Bizottság végleges határozatok meghozatalával lezárta a jelen ügyekben érintett határozatokkal megindított hivatalos vizsgálati eljárásokat. A Bizottság a végleges határozatokban megerősítette az ez utóbbi határozatokban előzetes jelleggel elvégzett értékelést, és megállapította, hogy a szóban forgó nemzeti intézkedések jogellenes és a belső piaccal összeegyeztethetetlen állami támogatásnak minősülnek. Mivel Magyarország a keresetindítási határidőn belül nem vitatta a végleges határozatokat és azok nem képezték tárgyát valamely harmadik személy által benyújtott keresetnek sem, e határozatok időközben jogerőssé váltak.
A főtanácsnok véleménye nem köti a Bíróságot. A főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a Bíróság elé. Az Európai Bíróság bírái most kezdik meg az ügyben a tanácskozást. Az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg.
