A bírósághoz elektronikus levélben eljuttatott beadvány nem válthat ki más joghatást, mint az elutasítás – akkor sem, ha annak tartalma egyébként hitelesnek minősül. De miért utasítják el a bíróságok az e-mailben benyújtott beadványt, ha annak tartalma hiteles? Miért nem minősül elektronikus úton történő benyújtásnak az e-mailen történő megküldés? Mik a biztonságos kézbesítés feltételei?
A jogi képviselő nélkül eljáró természetes személy fél beadványát elektronikus úton kívánta benyújtani. Az előírt elektronikus formanyomtatvány kitöltését követően azonban technikai hiba miatt a beadványt nem sikerült elküldenie az ÁNYK program alkalmazásával. A fél korábban olvasta egy bizalmi szolgáltatásokat nyújtó cég képviselőjének nyilatkozatát, mely szerint a küldés módja nem befolyásolja az elektronikusan aláírt irat hitelességét – ahogyan a papír alapú iratok esetében sincs a hitelesség szempontjából jelentősége annak, hogy postás, vagy pedig futár juttatja el a címzett számára a küldeményt -, így az elektronikus irat akár e-mailben is elküldhető.
A szakértő nyilatkozatában bízva a fél beadványát az ÁNYK-programtól függetlenül is elérhető AVDH-szolgáltatással (azonosításra visszavezetett dokumentumhitelesítés) hitelesítette, majd – a kezelőiroda előzetes tájékoztatása után – továbbította a bíróság hivatalos honlapján található elektronikus levélcímre. Az e-mailben egy levelet is küldött a bíróság részére, amelyben a küldés módja tekintetében az ÁNYK alkalmazása során tapasztalt technikai problémára hivatkozott. A bíróság végzésében elutasította beadványát, és tájékoztatta a felet, hogy e-mailben hatályosan bírósági iratot előterjeszteni nem lehet, továbbá felhívta, hogy vagy papír alapon, vagy az ÁNYK program alkalmazásával elektronikusan nyújtsa be ismét beadványát. A fél a technikai akadály elhárítása után az utóbbi megoldást választva ismét benyújtotta beadványát, amelyet a bíróság immár befogadott.
Az eset kapcsán felmerülhet a kérdés: valójában miért nem fogadható be a bíróság által az ÁNYK program által is használt protokoll (AVDH) alkalmazásával hitelesített irat, ha az egy, akár a természetes személy fél – a hatóságok által kötelezően figyelembe veendő – rendelkezési nyilatkozatában is feltüntetett elektronikus levélcíméről érkezett a bírósághoz? Ugyanis, mint az az elutasító végzésből kiderült, a bíróság az e-mailben érkezett hitelesített beadványt megkapta, az igazoltan a küldő személyéhez rendelt, elektronikus aláírással, titkosítással ellátott, a létrehozása óta nem módosított dokumentumot megnyitotta, és tartalmát megismerte.
Az e-mailben benyújtott beadvány elutasításának szűkszavú törvényi indokát a Polgári Perrendtartásban lelhetjük fel: „A beadvány elektronikus levélcímről történő benyújtása nem minősül elektronikus úton történő benyújtásnak”. Arról azonban, hogy az e-mailben, azaz fizikailag ténylegesen elektronikus módon megvalósított irattovábbítás miért nem minősül elektronikus úton történő benyújtásnak, a perrendtartás nem szól bővebben. Az e-mailben történő iratbenyújtás elutasításának okát a törvény részletes indoklása abban jelöli meg, hogy ezen a módon nem továbbíthatók olyan dokumentumok, amelyek megküldéséhez jogkövetkezmények fűződnek: „A Javaslat néhány esetben lehetővé teszi, hogy a bíróság a fél elektronikus levélcímére továbbítson iratot. Ezek az irattovábbítások kizárólag plusz tájékoztatásul szolgálnak a fél számára, azonban azokhoz jogkövetkezmények nem fűződnek, ezért fogadható el az elektronikus levélcímre továbbítás. Az elektronikus levélcímre továbbítás azonban nem minősül elektronikus úton történő kézbesítésnek a bíróság részéről, továbbá a fél részéről sem minősül elektronikus kapcsolattartási módnak az elektronikus levélcímről történő beadvány-benyújtás.”
Arról azonban a törvényi indoklásból sem tudhatunk meg többet, hogy az e-mailben történő beadvány-továbbításhoz miért nem fűződhetnek jogkövetkezmények, még akkor sem, ha a fél által a bíróságnak bejelentett, az ügyfélkapuban regisztrált, a fél rendelkezési nyilatkozatában feltüntetett e-mailcímről van szó. Hogy az ügyeink intézésének majd minden területén mára nélkülözhetetlenné vált e-mail a bírósági eljárásban miért csupán periférikus szerepet tölt be, arra végül az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvényből (Eüsztv.) kapunk választ, amely definiálja a biztonságos kézbesítési szolgáltatás fogalmát. Ez olyan kézbesítési szolgáltatás, amely az elektronikus küldemény kézbesítésével kapcsolatosan az alábbi négy feltétel mindegyikének teljesülését írja elő:
- ha a küldőtől átvett üzenetet változatlan formában a címzett rendelkezésére bocsátották, akkor erről a küldő számára legalább fokozott biztonságú elektronikus aláírással ellátott elektronikus dokumentumba foglalt igazolás álljon rendelkezésre,
- az üzenet és a kézbesítést igazoló okirat észrevétlenül nem megváltoztatható sem a kézbesítés során, sem a kézbesítést követően,
- az üzenet átvevője csak a címzett vagy a feljogosított helyettes átvevő lehet, és a tényleges átvevő személyét az átvétellel kapcsolatos okirat igazolja,
- a feladónak okirati bizonyíték áll rendelkezésére (tértivevény) arról az esetről is, ha a kézbesítés a megadott időn belül sikertelen; az igazolás a meghiúsulás időpontját és – ha azonosítható – okát tartalmazza.
E feltételeknek az e-mailben történő benyújtás még akkor is csak részben képes megfelelni, ha maga a küldemény, azaz a benyújtandó okirat hitelesítése előzetesen megtörtént. A címben feltett kérdésre tehát a válasz: az e-mailben benyújtott beadvány tartalma lehet hiteles – amennyiben regisztrált bizalmi szolgáltató azt hitelesítette –, a benyújtás módja miatt azonban a bírósághoz elektronikus levélben eljuttatott beadvány – a hatályos eljárásjogi szabályozás szerint – nem válthat ki más joghatást, mint az elutasítás.
A bírósági beadványok elektronikus úton történő benyújtása a jogi képviselő nélkül eljáró felek által továbbra is a Nyomtatványkitöltő (ÁNYK) alkalmazásával lehetséges, kivéve a közigazgatási peres eljárásokat. Ez utóbbiak esetében az elektronikus kapcsolattartás mód az IKR rendszer, amely a jövőben az egyéb peres eljárásokban is felválthatja az ÁNYK-t.
