Családjogi perekben dönteni egyszerre jelent szakmai kihívást és érzelmi megterhelést egy bíró számára. Minden eset mögött komoly indulatok feszülnek és gyakran egy vagy több gyermek jövője a tét. Miként zajlanak a családjogi ügyek? Hogyan történik egy gyermek meghallgatása? Hogyan lehet jó bíróként helyt állni egy-egy vita közepette? – Jogos a kérdés! – Beszélgetés Érdiné Cseke Mariannal, a Pesti Központi Kerületi Bíróság polgári ügyszakos bírájával.
Azt megítélni, hogy mi a gyermek érdeke, könnyűnek tűnhet egy kívülálló számára. Ez bíróként is egyértelmű?
Ez egy rendkívül komplex kérdés, mindig akadnak bonyolultabb esetek. Amikor ítélkezünk, köt minket a jogszabály. Elsődlegesen mindig ezt tartjuk szem előtt. Másfelől az egész eljárást meghatározza a bíró, aki lefolytatja. Az ő erkölcsi értékrendje is hatással van mindenre. Azt szoktam mondani, hogy a családjogi per olyan, mint egy rózsa. Minden egy keresetlevéllel indul, majd az egészet a bírónak kell lépésről-lépésre, sziromról-sziromra felépítenie, úgy, hogy a fókuszban mindig a gyermek maradjon.
Befolyásolással szoktak próbálkozni a szülők?
Egy per során a szülők főként az alkalmasságukat igyekeznek bizonyítani. Ezt nem nevezném befolyásolásnak. Továbbá, ha valaki jól vezeti a tárgyalást, akkor semmi ilyesminek nem ad teret.
Mennyire nehéz beszélni a gyermekekkel olyankor, amikor ők is szót kapnak valamilyen kérdésben?
A gyermekek alapvetően befogadóak. Ilyenkor nincsenek jelen a szülők vagy jogi képviselők, mivel fontos, hogy egy bizalmi légkört alakítsunk ki számukra. Ebben nagy szerepet játszanak a bíróságokon kialakított gyermekmeghallgató szobák. Ugyanakkor akadnak olyan – főként idősebb – gyermekek, akik ezt nem igénylik, mivel nekik szimpatikus a tárgyalóterem.
Őszinték tudnak lenni a gyerekek a bíróval?
Időt kell szánni a folyamatra, mert az érdemi beszélgetés nem azonnal indul, az első 15-20 perc nem őszinte. Első körben általában egy megtanult szöveget hallunk tőlük, mivel a szülők mindig felkészítik a gyerekeket és megtanítják nekik, mit mondjanak.
Ráadásul a gyermekek eleinte kicsit tartanak is a bírótól, de ezt nekünk fel kell oldanunk. Én például a gyermekek meghallgatásakor soha nem veszek föl talárt. Igyekszem valamilyen pozitív hangulatot árasztó, nem túl hivatalos ruhában menni, mivel fontos, hogy a gyermek jól érezze magát.
Hogyan szokott irányítani egy-egy meghallgatást?
Mindenképp könnyed, hétköznapi témákkal kezdem a beszélgetésünket. Ez segít abban, hogy a gyermek feloldódjon és kialakuljon köztünk a bizalom. Nagyon szeretem, ha rajzolnak, főleg a kisebb gyermekek. Számos fortély létezik és úgy vettem észre, jó hangulatban távoznak a gyerekek.
Egy családjogos bírónak melyek a legfontosabb kompetenciái? Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie ahhoz, hogy a lehető legkiváltóbban teljesítse a hivatását?
Szerintem az érzelmi intelligencia, az empátia, a lényeglátás és az együttműködési képesség mind olyan tulajdonságok, amelyek elengedhetetlenek. Egy családjogi per során a tárgyalóterem sokszor rendkívül rossz hangulatú. Vibrálnak a gondolatok, az érzelmek, a feszültség, de ennek ellenére együtt kell dolgozni a felekkel, úgy, hogy a bíró szakmailag és emberileg is irányítja a tárgyalást.
Volt olyan eset a pályája során, amely Önt is megviselte érzelmileg?
Nagyon sok ilyen eset volt már. Az egyik ügy például négy kisfiú jövőjéről szólt. A gyerekek egy élettársi kapcsolatból származtak, a szülők pedig a kapcsolatuk megromlását követően pert indítottak a szülői felügyeletről. Rendkívül komplex eset volt, amelyben számos szakértő működött együtt. Folyamatosan érkeztek be hozzám a pszichológusi, a pedagógiai és a gyámhatósági jelentések. Ebben az esetben nem hallgattam meg a gyermekeket, mivel a szülők viaskodása miatt már komoly mértékben sérültek. Végül meghoztam a döntést, amit a másodfok is jóváhagyott. Az édesanya kapta meg a gyerekeket, de nem azért, mert az anya előjogokkal rendelkezik az apával szemben.
Volt olyan per, amelyben éveken át az édesanyánál volt a gyermek, majd később a bíróság az édesapának ítélte meg. A bíróságon nem létezik „anyapártiság” vagy „apapártiság”.
Mi a legnehezebb egy ilyen döntés meghozatalakor?
Leginkább az, hogy akkor is döntést kell hozni, ha a bíró azt látja, mindkét fél szívből és szeretettel ragaszkodik a gyermekéhez. Az említett perben hatalmas segítségemre voltak a társhatóságok jelzései, véleményei. Ezeket bizonyos időszakokban kéthavonta kértem be, tehát folyamatosan figyelemmel kísértem a kifiúk életét.
Munkaidőn túl le lehet tenni egy ilyen ügyet?
Igen, azt hiszem, én le tudom tenni. Régebben a gyermekvédelemben dolgoztam és már akkor tudatosan törekedtem arra, hogy amint kilépek a munkahelyem kapuján, ne foglalkozzam az ügyekkel. Ez egyfajta önirányítás, amire szükség van, mert másnap, ismét elő kell venni az esetet és tiszta fejjel kell dolgozni tovább. Ez alól az ítéletek írásának időszaka jelent kivételt. Az egy olyan intenzív, átszellemült állapot, hogy nem lehet kikapcsolni, mivel annak a döntésnek és az indoklásnak meg kell érnie. Olyankor 2-3 napig még bevásárlás közben vagy a fodrásznál is ítéletet fogalmazok.
Az ítéletet követően érkezett már Önhöz visszajelzés az ügyfelei életérről?
Azt, hogy a család élete hogyan alakul, a bíróság sosem látja. Abban bízom, hogy a lehető legjobban alakul az érintettek élete, mivel mindig a legjobb tudásom szerint hozom meg a döntésemet és hiszek abban, hogy tényleg a legjobb ítélet születik az adott ügyben.
