A közvéleményt is sokkolta a hír, miszerint a médiában csak „darnózseli hentes”-ként elhíresült férfi felesége meggyilkolásáért mindössze 7 év börtönbüntetést kapott halált okozó testi sértés bűntette miatt, annak ellenére, hogy a holttest megsemmisítése rendkívüli módon kegyeletsértő volt. Miért nem emberölésért marasztalták el a feleséggyilkost? Hogyan ítélhető meg utólag az elkövetői szándék?
A rengeteg közvetett bizonyíték ellenére korábban a bíróság bizonyítottság hiányában kétszer is felmentette, azonban harmadszorra már bűnösnek találta a Győri Ítélőtábla azt a darnózseli férfit, aki a vád szerint megölte feleségét, a holttestet pedig feldarabolta, egy húsfeldolgozó géppel ledarálta és elégette. Azokat a testrészeket, amelyeket nem tudott elégetni, egy zsákba tette és a házukhoz közeli réten szórta szét – melyről egy szemtanú vallomása is tanúskodik. Az Ítélőtábla indokolása szerint a rendelkezésre álló nyomozati iratok alapján megállapítható, hogy a vádlottnak köze van a gyilkossághoz, azonban az minden kétséget kizáróan nem bizonyítható, hogy az bűncselekmény elkövetése szándékos volt, ezért a vádlott nem emberölés miatt felel, hanem halált okozó testi sértés bűntettében marasztalható el. Az ítélet nem jogerős, a vádlott továbbra is tagadja bűnösségét – a büntetőper a Kúrián folytatódik.
A felesége megölésével és feldarabolásával vádolt darnózseli hentes, N. János hallgatja az ítéletet büntetőperének tárgyalásán, az ügyben másodfokon eljáró Győri Ítélőtáblán 2019. október 29-én. A táblabíróság hét év börtönbüntetésre ítélte a testi sértés bűntettében bűnösnek talált férfit. – Fotó: Krizsán Csaba / MTI
A családon belüli erőszak elleni harc térnyerése mai napig nem eredményes, a darnózseli hentes büntetőügyében született ítélet szintén nem példaértékű, a jogvédők szerint preventív célt kifejezetten nem szolgál. Miért nem emberölés bűntettében marasztalták el a feleséggyilkost? Hogyan határolható el az emberölés és a halált okozó testi sértés?
A büntető törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 164. § vonatkozó rendelkezése alapján, aki más testi épségét vagy egészségét sérti, testi sértést követ el, ha a testi sértés pedig életveszélyt vagy halált okoz a bűncselekmény két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Testi sértés a testet érintő külső behatással lehetséges, kizárólag fizikai erőkifejtéssel történhet, a sérülésnek pedig okozati összefüggésben kell állnia az elkövető magatartásával. Halált okozó testi sértés akkor valósul meg, ha az elkövető szándékos cselekménye testi sértés előidézésére irányul, azonban magatartásával okozati összefüggésben a sértett halála is bekövetkezik, viszont az elkövetőt a halálos eredmény tekintetében csak gondatlanság terheli. A gyakorlatban a szándékos emberölés és a halált okozó testi sértés bűntettének elhatárolása okoz nehézséget. A 3/2013. BJE alapján az említett bűncselekmények mindegyike szándékos elkövetési magatartással valósul meg, elhatárolásuk azonban az elkövetőnek a cselekmény véghezvitele időpontjában fennálló konkrét tudattartalma alapján történhet. A halált okozó testi sértés és az emberölés közötti elhatárolódásra tehát az elkövető szándéka szolgál zsinórmértékként: emberölés esetén az elkövető tudata átfogja a sértett halála bekövetkezésének lehetőségét – és ezt kívánja, vagy ebbe belenyugszik -, ezzel szemben a halált okozó testi sértés esetében az elkövető szándéka csupán testi sérülés előidézésére irányul.
De vajon hogyan ítélhető meg utólag az elkövetői szándék? Milyen szempontrendszert biztosít a jog a következetes jogalkalmazáshoz? A büntetőjog szerint az elkövetéskori tudattartalom mind objektív, mind szubjektív tényezők mentén vizsgálandó. Az objektív – tárgyi – tényezők körében vizsgálandó (i) a cselekmény elkövetéséhez használt eszköz, (ii) az elkövetés körülményei és módja, (iii) a sértetten jelentkező sérülés helye és jellege, (iv) az elkövető kijelentései, valamint a cselekményt követően tanúsított magatartása. A szubjektív – alanyi – tényezők körében gondosan vizsgálandó szempontok közé sorolandó (i) az elkövető elkövetéskori személyisége, (ii) a bűncselekményt kiváltó indítóok, avagy a motívum, (iii) a cselekmény véghezvitelét megelőző pszichikus folyamat, valamint kiemelt jelentőségű (iv) az elkövetőnek a sértetthez fűződő kapcsolata, rokoni viszonya, érzelmi kötődése és az egyéb alanyi mozzanatok is.
A vizsgálati tényezők összhatásukban, kölcsönös összefüggésükben mérlegelendők. Fentiek ismeretében aggályos, hogy a darnózseli hentesként elhíresült feleséggyilkos a Győri Ítélőtábla döntése alapján mindössze 7 év börtön fokozatban letöltendő szabadságvesztéssel büntetendő.
