Thék Endre a dualista monarchia korának leghíresebb bútorkészítője volt. Az ő bútoraival rendezték be számos reprezentatív középület termeit, többek között az Igazságügyi Palota belső tereit is. 1872-ben alapított asztalosműhelyében jött létre Magyarország egyik legnagyobb bútor-, asztalos- és zongoragyára.
Thék Endre 1842. november 3-án született Orosházán Thék András és Urszuly Mária házasságából. 13 éves korában felvételt nyert Daubner Pál orosházi asztalos céhébe, ahonnan két év múltán szabadult és vándorolni kezdett.
Békéscsabán, majd Pesten alkalmazták tanulóként, később pedig Bécsben és Párizsban szerzett bútorasztalosként gyakorlatot. Öt évig tanulta az asztalos és bútorkészítő szakmát Párizsban, ahol a magyar emigráció tagjaival is megismerkedett. Munkájával részt vett az 1867. évi párizsi világkiállításon is.
Hazatérését követően 1872-ben Budapesten alapított asztalosműhelyt. 1882-ben hozta létre új telephelyét és a Thék Budapest bútorgyárat az Üllői út 66. szám alatt.
Forrás: OBH
A dualizmus korának épületeit többnyire az általa gyártott bútorokkal rendezték be. Az ő bútorai díszítik az Országház, a Budavári Királyi palota és a korszak bírósági épületeit is.
Bútorai annyira népszerűek voltak, hogy az osztrák bútorkészítőket ki is szorította a magyar bútorpiacról. Stílusán a korszakban uralkodó neoreneszánsz, a neobarokk, a historizmus és a szecessziós stílus hagyott nyomokat.
1867 és 1911 között nyolc világkiállításon vett részt munkáival. 1908-ban Ferenc József magyar királyi „udvari tanácsossá” nevezte ki. Élete során munkásságáért számos kitüntetésben részesült.
A hatalomra kerülő Tanácsköztársaság Thék Endre bútorgyárát 1919-ben elkobozta.
1919. június 8-án, 100 esztendővel ezelőtt, Balatonfüreden hunyt el 77 esztendős korában. Először a Fővárosi Népbiztosság engedélyével az Új Köztemetőben temették el, egy a családi kriptától különálló sírban. Újratemetésére 1919. október 26-án, a Tanácsköztársaság összeomlását követően kerülhetett sor.
