A tulajdonhoz való jog védelme nem teheti indokolttá a választási plakátok jogszerű elhelyezésének automatikus, aránytalan korlátozását – szögezte le az Alkotmánybírság IV/1599/2019. számú határozatában, mellyel a véleményszabadságot sértő alkotmányos mulasztást állapított meg.
Az Alkotmánybíróság elutasította a Pécsi Ítélőtábla választási ügyben hozott végzése megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz indítványt. Az Alkotmánybíróság ugyanakkor a véleményszabadságot sértő alkotmányos mulasztást állapított meg, mivel a jogalkotó az állami és önkormányzati tulajdonban lévő dolgok használatával összefüggésben nem alkotta meg a politikai hirdetés indokolatlan és aránytalan korlátozásának kizárását garantáló szabályokat.
Az ügy előzményeként a helyi választási bizottság megállapította, hogy a jelölő szervezet – a későbbi indítványozó – megsértette a választási eljárásról szóló törvényt, mivel a Szekszárd területén lévő villanyoszlopokra a tulajdonos engedélye nélkül helyezett el választási plakátokat. A területi választási bizottság a döntést helybenhagyta. Az indítványozó a Pécsi Ítélőtáblához fordult, amely az indítványozó felülvizsgálati kérelmét elutasította. Az ítélőtábla végzését azzal indokolta, hogy a releváns jogszabályi rendelkezés szerint a jogalkotó a tulajdonvédelmet helyezte előtérbe a véleményszabadsággal szemben.
Az indítványozó alkotmányjogi panaszában a véleményszabadság sérelmére hivatkozott, mind a bírói döntés, mind pedig az alkalmazott jogszabályi rendelkezés megsemmisítését kérte. Egyfelől alapvető problémának látta, hogy a helyi önkormányzat tulajdonosi minőségben ellehetetlenítheti a választási kampány idején a köztulajdonban álló eszközökön választási plakátok elhelyezését, amennyiben a hozzájárulás iránti kérelemre észszerű időben nem válaszol. Másfelől a jogszabály alapján megítélhetetlen, hogy a nemzeti vagyon védelme adott esetben valóban szükségessé teszi-e a véleményszabadság korlátozását.
Az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálata során a következőket állapította meg: A bírósági eljárásban a választási eljárásról szóló törvény kategorikus rendelkezésével szemben mérlegelésnek nem volt helye, ezért e vonatkozásban az alkotmányjogi panaszt elutasította. A jogszabályi rendelkezéssel összefüggésben az Alkotmánybíróság rámutatott, hogy a választási plakát – mind magán-, mind köztulajdonon történő – elhelyezésének előzetes, írásbeli hozzájárulásához kötése a véleményszabadság korlátozását jelenti, amely azonban a tulajdonhoz való jog védelme érdekében szükségesnek tekinthető. A magántulajdon vonatkozásában, a magántulajdonosi autonómia tükrében a korlátozás nem tekinthető aránytalannak sem. A közvagyon esetén a korlátozás szintén elfogadható, ezért a panaszt e vonatkozásban is elutasította. Az Alkotmánybíróság hivatalból eljárva ugyanakkor arra jutott, hogy a tulajdonhoz való jog védelme nem teheti indokolttá a választási plakátok jogszerű elhelyezésének automatikus, aránytalan korlátozását. A választási eljárásról szóló törvény azonban nem garantálja; hogy a véleményszabadság korlátozására a dolog vagyonkezelője csak indokoltan és arányos módon legyen jogosult, ez a hiányosság pedig alaptörvény-ellenességet eredményez.
