A vállalkozások arculatának védelme, a kapcsolódó márkanevek oltalmazása legalább olyan bonyolult feladat az online térben, mint a tényleges fizikai valóságban. Az interneten aktívan használt márkánk védelmére temérdek lehetőségünk van. Az a kérdés, hogy mi a célunk, ehhez mérten kell oltalmat választanunk. Ami biztos: minden hatékony védelmi forma alapja a védjegy. – Bene Gábor József ügyvéd, a Pintz és Társai Szabadalmi, Védjegy és Jogi Iroda partnerének írása segít eligazodni a márkavédelem útvesztőiben.
Képzeljük el a helyzetet: ügyfelünk induló vállalkozás, vagy már olyan cég, mely régóta a piacon van, de most kezdte el csak aktívan igénybe venni az internet, az online marketing adta lehetőségeket. Ezek után képzeljünk el egy olyan szituációt, hogy ügyfelünk, aki eddig csak .hu jelzésű domainnel vagy esetleg csak egy Facebook oldallal bírt, ki kíván lépni a nemzetközi piacra és ehhez a márkanevével megegyező domain nevet keres. Aki próbálkozott már nevet adni a vállalkozásának és ehhez domain nevet keresni, az tisztában van vele, mennyire bonyolult is ez a feladat.
A domain név olyan szó vagy karaktersor, ami azonosítja a tartalom virtuális helyét oly módon, hogy az a sok millió más weboldal között is könnyen megtalálható legyen. Ha nemzetközi szinten nyújtott szolgáltatása miatt ügyfelünk .com, esetleg .eu domaint keres, de ekkor hirtelen azzal kénytelen szembesülni, hogy a védjegyoltalommal védett márkanevét valaki domain névként használja. Az ügyfél ilyenkor természetesen először ügyvédjét keresi fel, hogy adjon neki tanácsot, hogyan szerezze meg a hirtelen számára fontossá vált domain nevet.
Ügyvédként kifejezetten kellemetlen lehet ezzel a problémával szembesülni. Egyrészt a magyar viszonyok közepette ritkán áll fenn az ideális helyzet, hogy ügyfelünk már a kezdetektől kellő figyelmet fordított a márkavédelemre, és a számára fontos piacokon védjeggyel, esetleg védjegyekből álló portfólióval rendelkezik. Másrészt a védjegyek, főleg az európai védjegy magas hivatali díjai, a névadás nehézségei, a sok bejegyzett korábbi védjegyből fakadó kockázat, másrészt a bizonytalanság, hogy sikeres lesz-e a vállalkozás vagy sem, elriasztják az érdeklődőket a védjegyoltalom megszerzésétől. Sokan úgy gondolják, hogy elkezdik használni a kitalált márkanevet, aztán majd lesz valahogy. Megint mások nem kellően tájékozottak, és úgy hiszik, a cégük bejegyzésével a cég neve egyben a márka védelmét is biztosítja.
Ideális esetben a védjegyek komoly megkülönböztető képességgel is rendelkeznek, azokra hivatkozva eredményesen tudunk fellépni az azonos vagy hasonló megjelöléseket azonos vagy hasonló termékek és/vagy szolgáltatások tekintetében használókkal szemben. (1997. évi XI. törvény a védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról, 12. § (2) bekezdés) A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a piaci szereplők a költséges márkaépítés helyett nagyon gyakran olyan nevet próbálnak levédetni, ami a termékük, szolgáltatásuk valamely lényeges tulajdonságával kapcsolatos információt hordoz, ezáltal megpróbálják piaci előnyszerzés céljából kisajátítani a leíró elnevezést. Ez a fajta márkavédelmi stratégia azonban több okból sem hatékony. Egyrészt nehéz ilyen névre védjegyoltalmat szerezni (1997. évi XI. törvény 2. § (2) bekezdés a) pont). Másrészt, ha egy ilyen védjegy meg is szerzi a védjegyoltalmat, egy esetleges jogvita során a bíróság előtt kiderülhet, hogy a drága pénzért bejegyeztetett védjegyre alapozva nem lehetséges a jogérvényesítés. (1997. évi XI. törvény 15. § (1) bekezdés b) pont)
Egy ilyen ügyben a szokásos ügyvédi eszköztár könnyedén csütörtököt mondhat. Leíró védjegyre illetve olyan márkanévre alapítva, melynek csak ábrás logóval együtt van megkülönböztető képessége, még inkább védjegy hiányában csak komoly energia-befektetéssel fogjuk tudni igazolni, hogy az adott márkanév ügyfelünket illeti meg (1997. évi XI. törvény 5. § (2) bekezdés a) pont).
Nehezíti a jogérvényesítést az is, hogy gyakran előfordul, hogy semmilyen információ nem lelhető fel az interneten a domain jogosultjáról. Kiderülhet, hogy a domain jogosult valamilyen adóparadicsom szigetországban bejegyzett cég, akikkel semmilyen módon nem lehet felvenni a kapcsolatot. Pert indítani is roppant nehéz ilyen esetekben, a domain regisztrátor ugyanis .com domaineknél csak a legritkább esetben valamelyik európai országban bejegyzett társaság.1
Az ICANN szerepe az internetes márkavédelemben
A domain nevek 2012-es kibővítése, az új típusú (nem országkódokat, hanem valamilyen más információt hordozó) domain nevek bevezetése óta az internetes domainek világában az őskáosz uralkodik, ami nagyban elősegíti a zavarosban halászást, és nehezíti a szellemi tulajdon védelmét.2
A domaineknek alapvetően két fontosabb csoportja ismert: az egyik az országkódot vagy valamely régió kódját tartalmazó domain (pl. .hu, .eu stb.), a másik pedig az általános domain, ami valamilyen más, nem földrajzi területhez kapcsolódó végződést tartalmaz (pl. .com, .net, .org stb.)3 A földrajzi területhez kapcsolódó domain nevekkel kapcsolatos viták abból a szempontból egyszerűbbek, hogy ezeknél általában az adott ország szabályozásától függően valamely hatóság vagy az ország internet-szolgáltatói döntenek a domain nevek delegálásáról, és az adott ország bíróságainak joghatósága alá tartoznak az ilyen domain nevekkel kapcsolatos jogviták.
Az általános domaineknél a fentebb írt bővülést megelőzően szinte az összes domain nyilvántartó és a legfontosabb regisztrátorok az USA-ban bejegyzett cég volt, így az amerikai joghatóság volt jellemző ezekben az ügyekben. Az általános domainek bővülésével azonban megnövekedett az Amerikán kívüli nyilvántartók és regisztrátorok száma4, az ezeknek otthont adó országok pedig nem minden esetben biztosítanak hatékony jogi megoldást a bitrolással érintett domainek megszerzésére.
Ugyancsak problémát okoz, hogy az egyre szigorúbb adatvédelmi szabályok – így a GDPR – miatt egyre nehezebb megtudni a domainek jogosultjainak kilétét, amennyiben természetes személyekről van szó.
A fenti okok – a kompetens állami szervek hiánya valamint a jogérvényesítéshez szükséges adatok beszerzésének nehézségei – felértékelik a nemzetközi fórumok szerepét a domainekkel kapcsolatos vitákban. A különböző jogérvényesítési gyakorlatok differenciált rendszert alkotnak, melyek szabályait az ICANN (Internet Corporation for Assigned Names and Numbers) dolgozta ki.5 Az alábbiakban röviden ismertetjük a különböző gyakorlatokat. Felhívom azonban a figyelmet, hogy az alábbi eljárásokat folytató nemzetközi fórumok előtti eljárás speciális nyelvezetet és ezzel kapcsolatos több-kevesebb gyakorlatot igényel, úgyhogy ha magunk nem vagyunk gyakorlottak a kérdésekben, akkor kérjük ezzel foglalkozó jogász segítségét.
Az UDRP a legrégebbi, egyben a legtöbbet használt és leghatékonyabb domain nevekkel kapcsolatos alternatív döntéshozatali mechanizmus. Az UDRP eljárást eddig közel 80 ezer ügyben alkalmazták sikerrel, és a statisztikák alapján a márkajogosultak a rosszhiszeműen delegált domainek 85%-a esetében sikerrel jártak, és megszerezték a domaineket.6
Az UDRP eljárásnak egységes szabályai vannak, fórumtól függetlenül mindegyik e szabályok alapján dönt. A statisztikák és személyes tapasztalatok alapján általánosságban elmondható, hogy ha van bejegyzett védjegyünk – ez lehet nemzeti, EU vagy WIPO védjegy egyaránt – és az ellenfél nem használja a domaint, például csak „parkoltatja”, vagy rosszhiszeműen a saját termékeinek vagy szolgáltatásainak értékesítésére használja azt, akkor a döntést hozó fórum nagy valószínűséggel a javunkra fog dönteni. Utóbbi eset egyébként általában védjegybitorlást is megvalósít, így az UDRP eljárás a domain tekintetében gyakorlatilag egy védjegybitorlási pert helyettesít. Az esetek többségében az UDRP egyébként az ún. „cybersquatting” elleni fellépésre ad lehetőséget, tehát a „parkoltatott”, érdemben egyáltalán nem használt domainek megszerzésére.
Hátránya az UDRP alkalmazásának az ára, ráadásul a költséget mindenképp a kérelmező viseli, tehát a megfizetett eljárási díj lényegében a domain „ára” lesz a kérelmező részére. Így azt akkor érdemes vállalni, ha megér ennyi pénzt a domain név megszerzése, de akkor feltétlenül, tekintettel a siker valószínűségére.
A Trademark Clearinghouse a bejegyzett védjegyekről vezetett nyilvántartás. Az ide bejegyzett védjegyek jogosultjai még az előtt megszerezhetnek új általános top-level domain fajtákat, hogy azok a nagyközönség számára hozzáférhetővé válnának. Tartalmaz továbbá egy kvázi védjegyfigyelési szolgáltatást, mely azonban nem a védjegyeket, hanem a delegált domaineket figyeli, és figyelmezteti a védjegyjogosultat a védjegyébe ütköző domain megszerzéséről.7
A Uniform Rapid Suspension (URS) szolgáltatás lényege, hogy a segítségével felfüggeszthető a rosszhiszeműen regisztrált és használt domain név használata.
A URS hátránya az UDRP-hez képest, hogy sokkal szigorúbb bizonyítási kötelezettség terheli a kérelmezőt, így kizárólag azokban az esetekben érdemes ehhez folyamodni, amikor teljesen nyilvánvaló a rosszhiszeműség.
Mindezidáig kb. 800 URS eljárást indítottak védjegyjogosultak, így az intézmény jelentősége gyakorlatilag elhanyagolható.8
A Trademark Post-delegation Dispute Resolution Procedure az UDRP és URS eljárásokkal szemben nem a domain jogosultra, hanem a regisztrátorokra fókuszál. Arra az esetre szolgál, ha a regisztrátor is részes a domain igénylés rosszhiszeműségében. Értelemszerűen itt a kérelmezőnek kell meggyőzően bizonyítania a regisztrátor rosszhiszeműségét, konkrétan azt, hogy a regisztrátor olyan rosszhiszemű gyakorlatot folytat, amivel a rendszeres védjegyjogi jogsértésekből előnye származik. Ennek a szigorú bizonyítási kötelezettségnek a célja nyilvánvalóan a regisztrátorok védelme az alaptalan eljárásokkal szemben. A regisztrátor elleni támadás lehetősége alternatív vitarendezési eljárás keretében csak akkor célszerű, ha nagyfokú a bizonyosság a tekintetben, hogy a regisztrátor maga is rosszhiszeműen járt el. Sajnos a regisztrátorok védelme a jelen formájában láthatóan túl erősen esik latba, ugyanis a jogorvoslati forma teljesen kihasználatlan.9
Teendők .hu domain bitorlása esetén
Ha abban a „szerencsés” helyzetben van ügyfelünk, hogy van védjegye, azonban a .hu országkódú top-level domaint nem szerezte meg, és arra más lecsapott, vagy már a márkanév levédését megelőzően használni kezdte, akkor több hatékony lehetőség is rendelkezésünkre áll, hogy ügyfelünk megszerezze a domaint.
Választhatunk elsősorban peren kívüli eljárást. Ezt a magyar Internet Szolgáltatók Tanácsa mellett működő alternatív vitarendezési fórum, az Infomediátor végzi. Az eljárásnak a vitarendezési fórum nevével ellentétben nincs köze a mediációhoz. A testület kvázi bírói tevékenységet lát el, melynek során a szellemi tulajdon területén járatos szakemberek döntenek a Regisztrációs Döntnök Eljárási Szabályzata és a felek által a rendelkezésükre bocsátott bizonyítékok alapján. (Domainregisztrációs szabályzat 10. pont)
Az eljárás során az UDRP-hez hasonlóan az esetek többségében lényegében azt vizsgálják, hogy elkövet-e védjegybitorlást a domain jogosult a domain név használatával. Mivel a regisztrált domain név önmagában nem részesül jogi oltalomban, ezért a védjegyre hivatkozva megszerezhető a domain, ha a domain jogosultja a domaint ténylegesen nem használja, vagy ha arra használja, hogy a védjegyet bitorolva a saját termékeit, szolgáltatásait nyújtó oldalra irányítsa a fogyasztókat. (Regisztrációs Döntnök Eljárási Szabályzata 32. és 33. pont) Ez abban az esetben is igaz, ha a domain delegálására a védjegy bejelentését megelőzően került sor.
Adott esetben, ha a domain név tényleges rosszhiszemű használatára kerül sor, megfontolandó magyar domain nevek esetén közvetlenül bírósághoz fordulni, és védjegybitorlási pert indítani a Fővárosi Törvényszék előtt. Ilyen esetekben ugyanis sokkal valószínűbb, hogy a domain jogosult a sikeres döntnöki eljárás után inkább pert indít a domain név jogszerű használatának megállapítása iránt (Regisztrációs Döntnök Eljárási Szabályzata 36. pont), mintsem hogy lemondjon a számára jövedelmező domain további használatáról. Ilyenkor egyébként is védjegybitorlási perbe fog torkollni a vita, úgyhogy a gyakorlatban a piaci szereplők gyakran nem is vesződnek a domain döntnöki eljárással, helyette egyből a Fővárosi Törvényszékhez fordulnak.
Mivel mind az alternatív, mind a hagyományos bírói fórum előtt az esetek többségében a védjegybitorlás megvalósulása az eldöntendő kérdés, az egyes eljárások előkészületeinél célszerű az adott ügyfajták tekintetében tapasztalattal bíró jogászok segítségét igénybe venni. Különösen igaz ez az új Pp. hatálya alatti perekben, az új eljárási szabályok miatt ugyanis a bitorlással érintett magatartások valamint az igénybe venni kívánt intézkedések korábbiaknál sokkal precízebb, szabatosabb meghatározását várja el a Fővárosi Törvényszék.
Márkavédelem az e-kereskedelemben
Előfordulhat, hogy ügyfelünk a költséghatékonyság vagy egyszerűség miatt úgy dönt, saját domain név alatti weboldal fejlesztése, fenntartása helyett kifejezetten a közösségi médiában vagy valamely internetes kereskedelmi platformon építi fel a márkáját. A különböző internetes felületek szolgáltatói változó mértékben ugyan, de ügyelnek arra, hogy biztosítsák felhasználóik részére a márkavédelem lehetőségét.
A nagy techcégek közül az Amazon igen komolyan veszi a márkavédelmet. Nem csoda, hiszen a platform legfontosabb funkciója, hogy online piactérként működjön a legkülönfélébb termékek részére. Az Amazon egy külön webes felületet működtet, mely valamilyen, az Amazon által elismert bejegyzett védjegy birtokában hozzáférhető. Jelenleg az amerikai, brazil, kanadai, mexikói, ausztrál, indiai, japán, francia, német, olasz, spanyol, brit, török nemzeti védjegyeket, az Egyesült Arab Emirátusok nemzeti védjegyeit valamint az EU és WIPO védjegyeket fogadják el. Az Amazon felhasználók között kifejezetten népszerű az EU védjegy, mivel viszonylag gyorsan (4-5 hónap) és egyszerűen megszerezhető, ráadásul nem lehet belefutni olyan problémákba, mint az amerikai védjegynél. Az amerikai bejelentések esetén gyakori probléma, hogy leíró jelleg miatt kiegészítő lajtromba kerül a védjegy, melyet az Amazon már nem fogad el. Az EU védjegy esetén további előny, hogy a Hivatal részére is csak öt év után, és csak akkor kell igazolni a használatot, ha jogvitában az ellenfél erre felszólítja a jogosultat.
A legfontosabb közösségi oldal, a Facebook vonatkozó szabályai szerint nem döntenek harmadik személyek vitás ügyeiben, ezért nem tudnak reagálni azokra a védjegybitorlási bejelentésekre, amelyekhez mélyebb védjegyelemzés vagy a Facebookon kívüli, tényleges jogvita szükséges. A védjegyet sértő tartalmak bejelentése a Facebook részére külön űrlapon keresztül lehetséges. A tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy a Facebook moderátorai elfogadják a védjegyre történő hivatkozást akkor is, ha csak hasonlóság fedezhető fel a hivatkozott védjegy és az állítólagosan bitorló oldal között, komolyan veszik tehát azt, hogy az állítólagos jogsértő tartalom ne szerepelhessen az oldalon. Ennek során nem vizsgálják behatóan azokat a körülményeket, hogy tényleg fennáll-e a megjelölések közötti összetéveszthetőség, illetve hogy megilleti-e a védjegyoltalommal nem bíró felet valamely olyan védekezési lehetőség, mely kizárná a védjegyoltalomra való hivatkozást. Gondolunk itt elsősorban a jogkimerülés (1997. évi XI. törvény 16. §) és a belenyugvás (1997. évi XI. törvény 17. §) intézményére valamint a védjegyoltalom korlátaira. (1997. évi XI. törvény 15. §)
Ilyen helyzetekben azt az eljárást követi a Facebook, hogy a jogsérelemmel érintett oldalt felfüggeszti, a kérdésben történő megállapodást pedig a felekre bízza. Tehát mindaddig nem fogja tudni használni a versenytárs az adott esetben komoly rajongótáborral bíró Facebook oldalát, amíg a védjegy jogosultja vissza nem vonja az általa megtett védjegybitorlási bejelentést.
A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy mindig érdemes ügyfelünknek javasolni a védjegyoltalom megszerzését a márkanevére, főleg, ha a közösségi médiában és internetes platformokon is tervezi hirdetni áruit illetve szolgáltatását. A védjegy ugyanis roppant hasznos jogvédelmi eszköz minden ilyen felületen, azzal, hogy adott esetben a Facebookon elkövetett bitorlást kénytelen lehet ügyfelünk az állam által biztosított eszközökkel élni a jogsértő helyzet megszüntetése érdekében, ha a megjelölések közti hasonlóság nem elég egyértelmű a Facebook moderátorai részére.
Konklúzió
Az interneten aktívan használt márkánk védelmére tehát temérdek lehetőségünk áll fenn. Az a kérdés, hogy mi a célunk, ehhez mérten kell oltalmat választanunk. Az azonban biztos, hogy minden hatékony védelmi forma alapja a védjegy, így minden induló vállalkozás számára elengedhetetlen a márkafejlesztés és az ehhez kapcsolódó oltalmak megszerzése. A védjegynél fontos, hogy az megfelelő színvonalú legyen. A legjobb megoldás egy olyan márkanév választása, ami kellő megkülönböztető képességgel rendelkezik, és legfeljebb asszociáció útján utal az általunk kínált áru vagy szolgáltatás jellemző tulajdonságára, minőségére. Ez adott esetben komoly fejtörést fog okozni a vállalkozás marketinggel foglalkozó munkatársainak számára, főleg, ha könnyen megjegyezhető, pár szótagból álló márkanevet szeretnénk használni, ezekhez hasonló korábbi név ugyanis a piac méretétől függően várhatóan fel fog merülni. Természetesen, ha van jól kidolgozott, komoly megkülönböztető képességgel bíró ábrás logónk, akkor azt is mindenképpen érdemes levédetni.
A védjegyoltalom territoriális jog, úgyhogy mindenképpen azokban az országokban kell védenünk a márkánkat, ahová árut szállítunk, ahol szolgáltatást nyújtunk, illetve ahol ezeket reklámozzuk. Fontos, hogy a domain név bitorlása ellen gyakorlatilag bármely nemzeti védjegyünkre hivatkozva felléphetünk, tekintettel az internet globális hozzáférhetőségére. Azonban ha más módon bitorolják a védjegyünket, az ellen csak azokban az országokban fogunk tudni fellépni, ahol oltalmunk van. Különleges odafigyelést igényel, ha internetes piactereken, pl. az Amazonon szeretnénk védeni a márkánkat, ilyen esetben attól függetlenül javasolt az európai védjegyoltalom megszerzése, hogy Európán belül milyen földrajzi területeken kívánunk működni.
Az európai védjegyoltalom hátránya, hogy számos buktatója van, kezdve a védjegyoltalomra kevésbé alkalmas, gyenge megkülönböztető képességű megjelölésektől a hasonló korábbi védjegyek jogosultjainak jogaiig. Ezért mindenképpen javasolt az európai védjegyoltalom megszerzéséhez legalább tanácsadás szintjén ezzel foglalkozó szellemi tulajdonvédelmi szakemberekhez fordulni.
__________________________________________________________________________________
1Brian J Winterfeldt és Phillip V Marano: Rights protection mechanisms review: the future of enforcement? Online Brand Enforcement 2019, Protecting Your Trademarks in the Electronic Environment (2019), 30. oldal
2Brian J Winterfeldt és Phillip V Marano: Rights protection mechanisms review: the future of enforcement? Online Brand Enforcement 2019, Protecting Your Trademarks in the Electronic Environment (2019), 30. oldal
3https://en.wikipedia.org/wiki/Top-level_domain
4Brian J Winterfeldt és Phillip V Marano: Rights protection mechanisms review: the future of enforcement? Online Brand Enforcement 2019, Protecting Your Trademarks in the Electronic Environment (2019), 30. oldal
5Brian J Winterfeldt és Phillip V Marano: Rights protection mechanisms review: the future of enforcement? Online Brand Enforcement 2019, Protecting Your Trademarks in the Electronic Environment (2019), 25. oldal
6Brian J Winterfeldt és Phillip V Marano: Rights protection mechanisms review: the future of enforcement? Online Brand Enforcement 2019, Protecting Your Trademarks in the Electronic Environment (2019), 29. oldal
7Brian J Winterfeldt és Phillip V Marano: Rights protection mechanisms review: the future of enforcement? Online Brand Enforcement 2019, Protecting Your Trademarks in the Electronic Environment (2019), 25. oldal
8Brian J Winterfeldt és Phillip V Marano: Rights protection mechanisms review: the future of enforcement? Online Brand Enforcement 2019, Protecting Your Trademarks in the Electronic Environment (2019), 28. oldal
9Brian J Winterfeldt és Phillip V Marano: Rights protection mechanisms review: the future of enforcement? Online Brand Enforcement 2019, Protecting Your Trademarks in the Electronic Environment (2019), 29. oldal
