A Kúria sajtóreggeli keretében adott számot az elmúlt fél év büntető ügyszakot érintő joggyakorlat-elemzéséről, melynek keretében elvi határozatokról és elvi döntésekről is tájékoztatott. A rágalmazással, a rongálással, a hűtlen kezeléssel és a feltételes szabadságra bocsátás kapcsolatos kérdések is terítékre kerültek.
A Kúria alkotmányos kötelezettségének teljesítése során, jogegységesítő tevékenysége keretében Kónya István, a Kúria elnökhelyettese az alábbi elvi határozatokról, elvi döntésekről adott számot az ítélkezési gyakorlatot egységesítésítésének és orientálásának szándékával:
Egy rágalmazás tárgyában született döntést kiemelve a Kúria elvi éllel mondta ki, hogy tartalmilag becsület csorbítására alkalmas cselekmény lehet különböző internetes portálokon annak közzététele, hogy egy felsőoktatási intézmény hallgatói önkormányzatának vezetője súlyos megítélésű, nemi erkölcs elleni bűncselekményt tusolt el, és közpénzt tulajdonított el. A Kúria a rendkívüli perorvoslat során megállapította, hogy felülvizsgálati ok valósult meg, így hatályon kívül kellett helyezni e döntést – mivel a bíróságok elmulasztották annak a büntethetőségi akadálynak a vizsgálatát, amely a valóság bizonyítására irányul. Az elkövető nem büntethető rágalmazás miatt, ha a rágalmazással állított tény valósnak bizonyul. A valóság bizonyítását közérdek, vagy bárki jogos érdeke teheti indokolttá. Fenti ügyben a valóság bizonyításának elmulasztása az ügy érdemi elbírálását hátráltatta, ezért a Kúria a határozatokat hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. A közérdek indokának megállapítása okán a közszereplői minősítés megítélésére joggyakorlat-elemzése során szintúgy kitért a legfelsőbb bírói fórum.
Óriásplakátok megrongálása tárgyában végzett joggyakorlat-elemző tevékenysége során a Kúria megállapította, hogy a különböző hirdetményeket és képi ábrázolásokat tartalmazó megrongált plakátok az eredeti tartalom és eredeti szándék megjelenítésére képtelenné váltak, helyreállításuk jelentős költséggel járt – melynek okán a Kúria elvi éllel mondta ki, hogy az óriásplakát vagyontárgy, mely pénzben kifejezhető értékkel bír, annak szándékos megváltoztatása rongálást valósít meg, mivel a rongálással járó magatartások a vagyontárgy eredeti felületét, esztétikai megjelenését elcsúfítják. Ebben az esetben az eredeti állapot helyreállításával kapcsolatos többletköltség a rongálással okozott kár, a „falfirka” pedig büntetőjogilag nem közömbös magatartás – az a rongálás tényállásszerűségének megállapítására adhat okot. A vélemény-nyilvánítás szabadsága a büntetőjogi felelősségre vonás általános akadályának nem tekinthető, alapjogra való hivatkozás önkényt nem igazolhat.
Önkormányzati képviselők felelősségre vonása tárgyában a Kúria szándékos vagyon elleni bűncselekmény – a hűtlen kezelés – esetét is vizsgálta, nagy értékű belvárosi, állami tulajdonban lévő önkormányzati kezelésű ingatlanok kezelése körében. A legfelsőbb bírói fórum rámutatott arra, hogy az önkormányzat működése során döntéseit természetes személy tagjai szavazatai által valósítja meg – melyért a tagok felelősséggel tartoznak. Amennyiben az önkormányzati képviselő szavazata leadásával beláthatóan valamely bűncselekmény törvényi tényállásának ismérveit valósítja meg, büntetőjogi felelősség terheli.
A Kúria büntetés-végrehajtási tárgyú elvi döntést is hozott a feltételes szabadságra bocsátás tárgyában, amelyben a büntetés-végrehajtási bíró a büntetés-végrehajtási intézet előterjesztése ellenére nem bocsátotta az elítéltet feltételes szabadságra. Elutasító döntésében kifejtette, hogy az elítélt által elkövetetett bűncselekményre, annak különös tárgyi súlyára és közfelháborodást is kiváltó jellegére is figyelemmel nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a társadalom érdeke megengedné az elítélt feltételes szabadságra bocsátását. Ezen döntés ellen felhozott védői jogorvoslat az eredeti, bűnösség megállapítására irányuló határozat érvelésére nyúlt vissza, és ezen körülmények feltárásával a kétszeres értékelés tilalmát emelte ki. A törvényszék másodfokú tanácsának határozata helyben hagyta a büntetés-végrehajtási bíró döntését, a büntetés-végrehajtási törvény vonatkozó rendelkezéseire hivatkozással megállapította, hogy nem csak az elítélt viselkedését és az eltelt időt kell szempontnak tekintetni a feltételes szabadságra bocsátás mérlegelése körében, hanem az elkövetett cselekményre és a társadalom védelméhez fűződő érdekre is tekintettel kell lenni.
