A hitelező nem köteles arra, hogy a hitelszerződésben részletezze a szerződés valamely feltételében előírt költség ellenében nyújtott valamennyi szolgáltatás jellegét – áll az Európai Bíróság C-621/17. számú Kiss és CIB Bank ügyben hozott ítéletében.
Egy magánszemély a CIB jogelődjével 2005 szeptemberében 16 451 euró összegre vonatkozó kölcsönszerződést kötött évi 5,4%-os kamat és évi 2,4%-os kezelési költség kikötése mellett, 20 éves futamidőre. Az érdekelt ezenfelül a szerződési feltételek értelmében köteles volt folyósítási jutalékként 40 000 forint megfizetésére. A teljes hiteldíjmutató (THM) 8,47%-ban került meghatározásra.
A kölcsön felvevője a kezelési költségre és a folyósítási jutalékra vonatkozó feltételek tisztességtelenségének megállapítása iránt keresetet indított a magyar bíróságok előtt azzal az indokkal, hogy a szerződés nem részletezi pontosan azokat a szolgáltatásokat, amelyeknek az említett költség és jutalék az ellenértékét képezi.
A CIB védekezésül arra hivatkozott, hogy nem köteles részletezni azokat a szolgáltatásokat, amelyeknek a kezelési költség és a folyósítási jutalék az ellenértékét képviseli. Mindazonáltal pontosította, hogy a folyósítási jutalék a szerződés megkötését megelőző tevékenységekhez kapcsolódik, a kezelési költség pedig az említett szerződés megkötését követően felmerülő ügyviteli tevékenység ellenértéke.
Az ügyet felülvizsgálati eljárás keretében vizsgáló Kúriának kételyei merültek fel azt a kérdést illetően, hogy a szóban forgó feltételeket világos és érthető módon fogalmazták-e meg, és arra keresi a választ, hogy a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló irányelv (93/13/EGK) értelmében milyen módon kell értékelnie azok esetlegesen tisztességtelen jellegét.
A mai napon meghozott ítéletében az Európai Bíróság mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy az irányelvnek a szerződési feltételek világosságát és érthetőségét előíró követelményét úgy kell értelmezni, hogy az nem csak azt követeli meg, hogy az érintett feltételnek nyelvtani szempontból érthetőnek kell lennie a fogyasztó számára, hanem azt is, hogy a fogyasztónak módjában álljon egyértelmű és érthető szempontok alapján értékelni a számára ebből eredő gazdasági következményeket (az ítélet 37. pontja).
Márpedig a Kúria által a jelen ügy ténybeli hátterével kapcsolatban előadottakból kitűnik, hogy a szóban forgó kölcsönszerződés évi 2,4%-os kezelési költséget írt elő 240 hónapos időtartamra, és e költséget az első ügyleti év folyamán a kölcsönszerződés szerinti teljes kölcsönösszeg, a további ügyleti években pedig az adott ügyleti év első napján fennálló tőketartozás alapján számították ki (38). Ezenfelül a szerződés értelmében az alapügy felperesének folyósítási jutalék címén 40 000 HUF összeget is fizetnie kellett (38). Úgy tűnik tehát, hogy az érintett feltételek lehetővé tették a hitelt felvevő fogyasztó számára, hogy értékelje a számára az ezekből eredő gazdasági következményeket (39).
E tekintetben Bíróság hangsúlyozza, hogy egy kölcsönszerződésnek a „kockázati jutalékot” előíró feltételével kapcsolatban az ítélkezési gyakorlatban már korábban megállapításra került (a Bíróság C-143/13. számú Matei ügyben 2015. február 26-án meghozott ítélete), hogy e szerződés nem tekinthető úgy, mint amely átlátható jelleggel tünteti fel az e jutaléknak megfelelő díjazás indokait, amennyiben vitatott, hogy a hitelező köteles tényleges ellenszolgáltatást nyújtani az említett jutalék fejében (40).
Márpedig a jelen ügyben a folyósítási jutalékra vonatkozó feltétellel kapcsolatban nem kétséges, hogy a hitel felvevője vitatja azt, hogy e jutalék ellenében bármely valós szolgáltatást nyújtanának a számára (41). Ilyen körülmények között a Kúria feladata annak vizsgálata, hogy az érdekeltet tájékoztatták-e a jutalék kifizetését igazoló indokokról (41).
Ami a kezelési költségre vonatkozó feltételt illeti, bár úgy tűnik, hogy a hitelt felvevő fogyasztó nem vonja le azt a következtetést, hogy e költség ellenében semmilyen ellenszolgáltatásban nem részesül, azt állítja, hogy az annak megfelelő különböző szolgáltatások pontos jellege nem átlátható (42).
Ezzel összefüggésben a Bíróság kimondja, hogy a szerződési feltételek világosságát és érthetőségét előíró átláthatósági követelményből nem következik, hogy a hitelező köteles lenne arra, hogy a hitelszerződésben részletezze a szerződés valamely feltételében előírt költség ellenében nyújtott valamennyi szolgáltatás jellegét (43). Következésképpen e követelmény nem kívánja meg, hogy a jelen ügyben vita tárgyát képező szerződési feltételekben, amelyekben a fogyasztót terhelő kezelési költség és folyósítási jutalék összegét, azok kiszámításának módját és teljesítésének idejét pontosan meghatározzák, az érintett összegek ellenében nyújtott valamennyi szolgáltatást is részletezzék (45).
Tekintettel ugyanakkor arra a védelemre, amelyet az irányelvben kívántak a fogyasztónak biztosítani amiatt, hogy az eladóhoz vagy szolgáltatóhoz képest hátrányos helyzetben van mind a tárgyalási lehetőségei, mind pedig a tájékozottsági szintje tekintetében, a Bíróság szerint elvárható, hogy a ténylegesen nyújtott szolgáltatások jellege a teljes egészében tekintett szerződésből észszerűen érthető vagy levezethető legyen (43). Ezenkívül a fogyasztónak képesnek kell lennie annak ellenőrzésére, hogy nincs-e átfedés a különböző költségek, vagy az azok ellenében nyújtott szolgáltatások között (43).
Végül a Bíróság megállapítja, hogy a jelen ügyben vita tárgyát képező, a kölcsönhöz kapcsolódó kezelési költségre vonatkozó olyan szerződési feltétel, amely nem teszi lehetővé az e költség ellenében nyújtott konkrét szolgáltatások egyértelmű azonosítását, a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben főszabály szerint nem idéz elő jelentős egyenlőtlenséget a fogyasztó kárára a jóhiszeműség követelményével ellentétben (56). Következésképpen, e szerződési feltétel nem tekinthető tisztességtelennek az irányelv alapján, amely a tisztességtelenség kimondását annak a megállapításához köti, hogy valamely feltétel a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára (55-56).
