1776-ból származik az az összeírás, amely 78 olyan kifejezés szójegyzékét tartalmazza, amiket tolvajok használtak. A „zsiványszótár” alapja egy 1775-ben, Hajdúböszörményben lefolytatott per, amelyben vásári tolvajok fölött ítélkezett a bíróság.
A zsiványok sajátos szavakat használtak, ezekre figyelt fel az ügyet tárgyaló bíró és elrendelte azok feljegyzését. A négy tolvaj vásári lopásokra szakosodott, a Debrecen és Hajdúböszörmény közötti Mélyvölgyi csárda kocsmárosai pedig az orgazdák voltak.
A kihallgatások során lejegyzett szavakból megtudhatjuk, hogy a „gagyi” az arany; a „leves” az ezüst pénz, a „topánka” a bor, pálinka; a „kúxi” a vásár; a „csengettyű” pedig a zsebóra tolvajnyelvi megfelelője volt. A „nyalavi” pedig azt jelentette, hogy a zsiványok között a legjobb.
Ha valaki „füstölőzött”, az pipázott, és ha sokat ivott, akkor „megtopánkásodott”.
A „nagy víz” a zsiványok között a vásári sokadalmat jelentette, ahol lehetett „rajzolni”, azaz lopni, vagy „kútazni”, ami kifejezetten a zsebes lopás megfelelője volt.
1782-ben a listát kibővítették, egy másik „tolvajbanda” elleni perben ugyanis újabb kifejezések bukkantak fel. Az egyik vádlott, a böszörményi Cséplő Sára a következőket vallotta:
„Midön Debreczenbe mentünk vólna legelöszször lopni melly ZSiványságra Bokor Judith és Fejér Sára tanitottak, előtte ezt mondották. Ha ZSiványokat találok úgy mondjam csak; „Bezzeg vólt jó viz nyalék pozdorját” ami annyit jelentett, hogy sok ember vólt a Gyólts árusoknál ezért lehetett lopni”.
A zsivány szavak listáját a törvényhatóságoknak is szétküldték, a minél hathatósabb bűnüldözés érdekében. A szójegyzék egy hiteles másolata, amelyet Jablonczay Petes János főjegyző, későbbi hajdúkerületi főkapitány készített, ma Budapesten, a Magyar Nemzeti Levéltárban található
Forrás: „A jogszolgáltatás története Hajdúböszörményben”, Debreceni Törvényszék, 2018.
