A rendi magyar jogban a hatalmaskodás bűncselekménye az erőhatalommal való visszaélést (actus potentiae) jelentette. A gyakorlatban különbséget tettek nagyobb (actus maioris potentiae) és kisebb hatalmaskodás (actus minoris potentiae) között.
A kisebb hatalmaskodást erőszakoskodásnak (violentia) is nevezték. A hatalmaskodás mindkét válfaja magánbűncselekménynek számított. Eljárást csak akkor indítottak, ha ezt a sértett, vagy a sértett családtagjai kérelmezték.
Forrás: OBH
A nagyobb hatalmaskodás öt alapesetét Mátyás 1486. évi dekrétumának 15. cikke határozta meg. Mind az öt alapeset a nemesi szabadság oltalma ellen irányult: a nemes életének, testi épségének és vagyonának bármilyen megsértése.
A nagyobb hatalmaskodás öt alapesete:
- nemes megsebzése, megverése;
- nemes megölése;
- nemes szabadságától való jogellenes megfosztása és törvényes ok nélküli letartóztatása;
- nemes birtokainak lerohanása;
- nemes birtokainak elpusztítása.
A hatalmaskodásra jellemző volt, hogy általában nemes követte el nem nemes ellen.
Minden olyan erőszakos cselekmény, amely más személyének, vagyonának, jogainak önhatalmú erőszakos megsértésére irányult, kisebb hatalmaskodásnak számított. Kisebb hatalmaskodásnak számítottak azok az erőszakos cselekmények is, amelyeket nem nemes valósított meg nem nemes sérelmére.
A nagyobb hatalmaskodás büntetési tétele fő- vagy jószágvesztés volt. Az elítéltet egyezkedés céljából kiadták a sértettnek, vagy családtagjainak, akik dönthettek afelől, hogy a fővesztéshez ragaszkodnak, vagy a jószágvesztést kérik végrehajtani.
Végrehajtás előtt a vagyont fel kellett osztani az osztályos atyafiak között, mert csak az elítélt kizárólagos tulajdona kerülhetett végrehajtás alá. Jószágvesztés esetén a jószágok értékének 1/3 része jóvátételként a sértettet és családját illette, a vagyon fennmaradó 2/3 részét az eljáró bírónak kellett bírságként megfizetni.
A kisebb hatalmaskodást általában jóvátétellel és bírsággal büntették.
A hatalmaskodást 1848 után, a rendi kiváltságok felszámolásával egyidejűleg törölték el a magyar büntetőjogban.
