Egy közhatalmat nem gyakorló személy magánéletének védett részét a média nem hozhatja nyilvánosságra. Amennyiben viszont a közéleti vitának épp a magánélet egy szelete a tárgya, akkor ebben a körben a véleménynyilvánítás szabadságát kell előnyben részesíteni – szögezte le az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.IV.21.039/2017/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panaszt elutasító IV/1224/2018. számú határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria képmáshoz fűződő jog megsértése tárgyában hozott ítélete ellen előterjesztett alkotmányjogi panaszt.
Az ügy előzményei szerint egy internetes honlap közzétett egy cikket, amelyben az indítványozó külföldi nyaralásáról írt, és a cikkhez az indítványozóról több kép- és videó felvételt használt fel. Az indítványozó felperes pert indított a sajtótermék kiadójával szemben, mivel álláspontja szerint sem a felvételek felhasználásához, sem azok közzétételéhez nem járult hozzá. A kiadó úgy érvelt, hogy az indítványozóról olyan szórakozóhelyen készült felvétel, ahova csak jeggyel lehetett bemenni, és amelynek ÁSZF-je szerint a jegy vásárlója hozzájárul ahhoz, hogy reklámcélra, személyére is kiterjedő felvétel készüljön. A kiadó arra is hivatkozott, hogy az indítványozó állítólag kormányzati tanácsadóként működik, ebből következően pedig az életmódjával kapcsolatos információ a közvélemény érdeklődésére is számot tart.
Az első fokon eljárt bíróság az alperes érvelésének helyt adva az indítványozó keresetét elutasította, ítéletét a másodfokú bíróság helybenhagyta. A Kúria az indítványozó felülvizsgálati kérelmét szintén elutasította. Az indítványozó alkotmányjogi panaszában az emberi méltósághoz és a magánélet védelméhez való jogának sérelmére hivatkozott, mivel szerinte a közlés önkényes volt.
Az Alkotmánybíróság először is hangsúlyozta, hogy a véleményszabadság nem korlátozódik a közhatalmat gyakorló személyek tevékenységének bemutatására; a közügyek szabad megvitatásához hozzájárulhat olyan személyek magatartása is, akik egyébként közhatalmat nem gyakorolnak. Az általuk nyilvánosságra nem hozott, közügyekkel összefüggést nem mutató tevékenységüket, magánéletük védett részét a média nem hozhatja nyilvánosságra. Amennyiben viszont a közéleti vitának épp a magánélet egy szelete a tárgya, akkor ebben a körben a véleménynyilvánítás szabadságát kell előnyben részesíteni.
Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy ha valaki a magánéletének valamely elemét önként nyilvánosságra hozza, akkor ezen információ vonatkozásában már nem hivatkozhat magánszférájának védelmére. A Kúria a ténymegállapítás körében úgy foglalt állást, hogy az indítványozó hozzájárult a róla szóló kép elkészítéséhez és megosztásához, így ezt az Alkotmánybíróság is irányadónak tekintette. Az indítványozó nem hivatkozhat tehát a magánélet védelméhez való jogának sérelmére. Az Alkotmánybíróság szerint továbbá az eredetileg „kereskedelmi szólásnak” minősülő médiatartalom az alperes közzététele folytán közéleti vitává, így „politikai szólássá” vált, amelyet fokozottan véd a véleménynyilvánítás szabadsága. Összességében a bíróság helyesen mérlegelte, hogy önmagában az a tény, hogy az indítványozó egy szórakozóhelyen járt, nem jelenti a magánélethez való jog vagy az emberi méltóság aránytalan korlátozását.
