“Bírák vagyunk…” – Az Országos Bírósági Hivatal ünnepi kiadványt jelentetett meg a bírói hatalom gyakorlásáról szóló törvény kihirdetése 150. évfordulója alkalmából. Ebből idézünk most néhány örök érvényű gondolatot egykoron élt kiváló bíróktól, akiknek tevékenysége, elhivatottsága összefonódott a magyar bírósági szervezet múltjával.
150 éve annak, hogy 1869. július 15-én a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. törvényczikk kihirdetésre került. Az Országos Bírósági Hivatal a jelentős évforduló alkalmából egyedülálló ünnepi kiadványt jelentet meg. A kötetben helyet kap az 1869. évi IV. törvénycikket méltató tanulmány, a bírák egykori és jelenlegi eskü szövege, valamint idézetek egykori bíráktól.
A gondolatok olyan bíróktól származnak, akiknek tevékenysége, elhivatottsága összefonódott a magyar bírósági szervezet múltjával; akik történelmi fordulópontok idején gyakorolták hivatásukat. A kötet ezekből az időtálló és ma is időszerű gondolatokból válogat emlékezve hivatásunk múltjára, útravalóul a jövő bíró nemzedékei számára megerősítve bírósághoz való kötődésünket, bírói identitásunkat. Tekintélyünk alapja elődeink tisztelete, hagyományaink megőrzése, követése.
“Meg kell értetni a közönséggel, hogy a bíró ítélkezik, nem néz sem jobbra, sem balra, nem ismer rokonszenvet, sem ellenszenvet, nem ismer barátságot, jóindulatot, rosszindulatot, hanem csakis az igazságot keresi.” – Degré Miklós (Évnyitó beszéd 1936. január 7-én az Ítélőtábla teljes ülésén, Budapesti Hírlap, 1936. január 8. 3.o.)
Degré Miklós apja, Degré Alajos ügyvéd és író a márciusi ifjak egyike volt, így Jókai Mór, Irányi Dániel és Klapka György közelében nevelkedett. Jogi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte. Nyolc évi ügyvédjelölti, bírósági és igazságügyi minisztériumi fogalmazói gyakorlat után 1897-ben járásbírónak nevezték ki Békésbe, majd a budapesti VIII-X. kerületi bíróságra. 1906-ban a zalaegerszegi, 1911-ben a győri törvényszék, 1914-ben a budapesti központi járásbíróság elnöke lett. 1915 és 1921 között a budapesti ítélőtábla tanácselnöke volt és az egyik büntetőtanácsot vezette. 1921-től az ítélőtábla alelnöke, 1926-tól a testület elnöke volt. 1927-től a politikai életben is részt vállalt, a felsőház tagja, a mentelmi bizottság elnöke lett. Bírói és politikusi pályájáról 1937-ben vonult nyugállományba. Szakírói munkája a büntetőjog és büntető eljárásjog területére terjedt ki, szerkesztői és kiadói tevékenysége is széles körű volt. 1915 és 1937 között egyik szerkesztője volt a Büntető Jog Tára büntetőjogi folyóiratnak, mely 1920-tól a Magyar Jogi Szemle melléklapja volt. 1913-tól 1921-ig A büntető igazságszolgáltatás évi bírói gyakorlatáról címmel összefoglaló cikkeket írt, melyek a Magyar Jogászegylet Értekezéseiben és a Jogállam című folyóiratban jelentek meg. 1930 és 1944 között Várady Brenner Alajossal együtt szerkesztette a Magyar Törvénytár millenniumi emlékkiadásának (az új Corpus Juris Hungarici) évenkénti új köteteit.
