A „csőd” és a „csődeljárás” kifejezés a mindennapi szóhasználatban egyet jelent „tönkrement” fogalmával, ami jogi értelemben a felszámolási eljárást jelentené. Mindezekkel szemben amennyiben valaki csődeljárás megindítását kéri a cégével szemben, az pontosan a cég megmentésének szándékát fejezi ki, elköteleződést a társaság gazdasági célja mellett és felelősségvállalást a hitelezők felé. Pajor Dávid ügyvéd segít eloszlatni néhány félreértést.
Mi a félreértés alapja?
Csődeljárásról első sorban a hírekből hallhatunk, valamely angolszász jogterületen működő ismertebb céggel kapcsolatosan. Sajnálatosan Magyarországon – vélhetően a piacgazdasági létforma lényegesen kisebb hagyománya miatt – amennyiben egy vállalkozás fizetési nehézségekkel küzd, a körülmények és a piaci helyzet jobbra fordulásában (vagy egyéb más csodában) bízva a „lyukakat tömködi be” és azokat a tartozásokat próbálja rendezni, amelyek a leginkább égetőek. Egyszerűen szólva menekül a felszámolási eljárás elől, amely azonban előbb, vagy utóbb úgy is utoléri. Még az is ritka és a hitelezők részéről – közöttük az adóhivatallal az élen – önmagában is nagyra értékelt lépés, ha az adós a tartozásai átütemezését kéri. Ilyen körülmények között olyan rendszer szintű változtatásokra, amelyek az adósságtenger növekedéséért felelős okokat megszüntetnék természetesen nincsen lehetőség, pedig ez lenne a társaság hosszútávú fennmaradásának záloga.
Pedig van lehetőség arra, hogy a gazdaságtalan és irracionális működést átalakítsa az adós és ennek elősegítésére levegővételhez juttassák a hitelezők azzal, hogy tartozásai megfizetésére haladékot kap és esetlegesen még annak bizonyos részét el is engedik – abban bízva, hogy egy kisebb részt egyáltalán megkapjanak belátható időn belül. „Mert tudják, hogy egy felszámolási eljárás során – amely több évig is elhúzódik– a biztosított hitelezői igénnyel rendelkező hitelezőkön túl nem sokan számíthatnak érdemi megtérülésre. Ezt a lehetőséget nevezik csődeljárásnak.” – magyarázza Pajor Dávid.
Mi is a csődeljárás?
A csődeljárás lényege, hogy a fizetési nehézséggel rendelkező, akár már fizetésképtelen helyzetben lévő adós – a bíróságra történt előterjesztéstől számított – egy munkanapon belül fizetési haladékot kapjon a tartozásaira. Ettől az időponttól kezdődően a fizetési haladékra tekintettel nem kerülhet sor felszámolás elrendelésére, a már előterjesztett felszámolási kérelemről sem határozhat a bíróság (a fizetésképtelenséget megállapító első fokú, nem jogerős határozat meghozatala esetén viszont már nem terjeszthető elő csődvédelem iránti kérelem).
A csődeljárás megindítása azonban nem pusztán lehetőséget jelent és fizetési haladékot, hanem kötelezettségeket is. Az adós társaság élére vagyonfelügyelő kerül kirendelésre, aki a képviseleti jogot gyakorolja a moratórium alatt. Ezen moratórium alatt kel az adós társaságnak a fent említett rendszer szintű változtatásokat végrehajtania, a racionális gazdasági működés tervét felállítani, a működést pedig olyan módon átalakítani, hogy az gazdaságos és profitábilis legyen. Ezen túlmenően a változtatásokon alapuló olyan gazdálkodási tervet kell kidolgoznia, amely bemutatja, hogy a hitelezők mi alapján várhatját követelésük megtérülését.
Mennyi időt lehet nyerni?
A moratórium 120 napra vonatkozik, amely egy alkalommal további 120 nappal meghosszabbítható abban az esetben, ha ehhez a hitelezők – hitelezői osztályonként – fele hozzájárul. A moratórium ideje alatt a pénzkövetelések végrehajtása szünetel, a pénzforgalmi számlákkal szemben beszedési megbízás (inkasszó) sem teljesíthető és bírósági eljárás során beszámításnak sincsen helye. „Fontos, hogy a fizetési haladék többek között a munkabér jellegű kifizetésekre, a közüzemi tartozásokra és a forgalmi adókra nem vonatkozik – ezekre vonatkozóan külön megállapodás alapján van lehetőség halasztásra és részletfizetésre (amely nem a csődeljárás rendelkezésein alapul).” – ismerteti az ügyvéd.
Kiút az alagútból
Az adósnak a fizetésképtelen helyzetből való kilábalására vonatkozó tervet a moratórium kezdő időpontjától számított 60 napon belül megtartandó tárgyaláson kell elfogadtatnia a hitelezőkkel. A kilábalási terv kidolgozása a vagyonfelügyelő bevonásával készítendő el, aki azonban a gyakorlatban afelett őrködik, hogy az adós vagyona a hitelezők kárára ne kerüljön csökkentésre. Amennyiben nem sikerül megállapodásra jutni az első tárgyaláson, a moratórium időtartama alatt – a hitelezők által támasztott követelmények alapján – lehetősége van az adósnak az ajánlata átdolgozására és ilyen módon a hitelezőkkel való elfogadtatásra. Az ajánlatot nem minden hitelezőnek kell elfogadnia, hanem elegendő, hogy a biztosított és nem biztosított hitelezői osztályokba sorolt hitelezők fele egyetértsen vele; ilyen módon a létrejött egyezség minden hitelezőre kiterjed (kényszeregyezség).
Önmagában azonban világos, hogy ennyi idő alatt nem lehet egy teljes koncepció váltást és annak alapján a hitelezők által is elfogadható, megfelelően alátámasztott gazdálkodási tervet készíteni. Ezen már korábban is el kell kezdeni dolgozni, azonban a gazdasági tervek mellett kiemelt figyelmet kell fordítani arra, hogy az előkészületek ne valósítsanak meg csődbűncselekményt, annak is a „csalárd bukás” változatát.
Látható tehát, hogy a csődeljárás jogintézménye olyan módon került kialakításra, hogy amennyiben a hitelezők többségét az adós meg tudja győzni gazdálkodása profitábilissá tételének lehetőségéről, abban az esetben egy reális ajánlat elfogadása a lehető legkönnyebb legyen. „Összességében elmondható tehát, hogy amennyiben reális lehetőség van az adós társaság által folytatott gazdasági tevékenység eredményességére, abban az esetben a csődeljárás áthidaló lehetőséget tud nyújtani a gazdaságtalan működésről egy rentábilis üzleti struktúrára való átállásra.” – zárja az ügyvéd.
