Az Alaptörvény XIX. cikke jellemzően államcélokról, és nem pedig alapvető jogokról szól. Az alkotmánybírósági esetjog fényében ez azt jelenti, hogy az érintettek a speciális élethelyzetek fennállása esetén is csak törvényben meghatározott mértékű támogatásra jogosultak – szögezi le az Alkotmánybíróság a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény (Ebtv.) 39/A. § (1) bekezdése elleni bírói kezdeményezést elutasító III/632/2019. számú határozatában.
Az Alkotmánybíróság elutasította a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló törvény egyik rendelkezésének megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezést. A támadott rendelkezés értelmében az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai összegének kiszámítása során az ellátásra való jogosultság első napján fennálló biztosítási jogviszonyban elért jövedelmet kell figyelembe venni. A bírósági eljárásban a jogvita tárgyát a felperesnek járó csecsemőgondozási díj jogalapja, illetve az képezte, hogy az ellátási összeg alapját a felperes tényleges jövedelme alapján kell-e meghatározni vagy naptári alapnak a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér kétszeresének harmincad részét kell tekinteni. Az indítványozó kúriai tanács szerint a támadott rendelkezés a szociális biztonsághoz való joggal összefüggésben sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmát. A törvényalkotó ugyanis indokolatlanul hátrányos helyzetbe hozta azokat az ellátásra jogosult személyeket, akik – ahogy a konkrét eljárás felperese is – a jogosultságot közvetlenül megelőző releváns időszakban tőlük független okokból kényszerülnek munkahelyváltásra. E jogosultak a tényleges jövedelmükkel arányos ellátás helyett csak a minimálbér alapulvételével számított ellátásban részesülhetnek.
Az Alkotmánybíróság először is hangsúlyozta, hogy az Alaptörvény XIX. cikke jellemzően államcélokról, és nem pedig alapvető jogokról szól. Az alkotmánybírósági esetjog fényében ez azt jelenti, hogy az érintettek a speciális élethelyzetek fennállása esetén is csak törvényben meghatározott mértékű támogatásra jogosultak, amelyek konkrét formáját és mértékét a törvényhozó szabadon határozhatja meg. A kifogásolt rendelkezés általános, az összes egészségbiztosítási ellátásra vonatkozó szabály, amelynek célja az, hogy az ellátások összegének megállapítása a fennálló biztosítási jogviszonyban elért jövedelem alapján történjen. Továbbá fontos körülmény, hogy az nem foglalkoztatási, hanem biztosítási jogviszonyról szól. Mindezeket és az ügy összes körülményét figyelembe véve az Alkotmánybíróság arra az álláspontra jutott, hogy a támadott szabályozás nem hozható érdemi összefüggésbe az Alaptörvény felhívott rendelkezéseivel.
