A szövetségi utak személygépkocsik általi használatára vonatkozó német matrica ellentétes az uniós joggal. E díj hátrányosan megkülönböztető, mivel a gazdasági terhe a gyakorlatban kizárólag a más tagállamokban nyilvántartásba vett járművek üzembentartóira és vezetőire hárul – áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.
A C-591/17. sz. ügyben hozott ítélet – Ausztria kontra Németország
2015 óta Németország létrehozta a szövetségi utak, köztük az autópályák, személygépkocsik általi használatát terhelő díj – „infrastruktúra-használati díj” – bevezetésének jogi keretét.
E díjjal Németország részben át kíván térni az adóból való finanszírozás rendszeréről a „használó fizet” és a „szennyező fizet” elven alapuló finanszírozás rendszerére. E díj bevételei teljes mértékben a közúti infrastruktúra finanszírozására fognak szolgálni, az összegét pedig a jármű hengerűrtartalma, meghajtásának módja és kibocsátási osztálya alapján kell majd kiszámítani.
A Németországban nyilvántartásba vett jármű üzembentartójának éves matrica formájában kell majd megfizetnie a díjat, amelynek legmagasabb összege 130 euró lesz. A külföldön nyilvántartásba vett járművek tekintetében a díjat csupán az autópályák használata esetén kell megfizetnie a jármű üzembentartójának vagy vezetőjének. E tekintetben tíznapos (2,50 és 25 euró között), két hónapos (7 és 50 euró között) és éves (legfeljebb 130 euró) matrica áll rendelkezésre.
Ezzel egy időben Németország előírta, hogy az infrastruktúra-használati díj beszedésétől kezdve a Németországban nyilvántartásba vett járművek üzembentartói legalább az általuk fizetendő díjnak megfelelő összegű gépjárműadó-mentességben részesülnek.
Ausztria úgy véli, hogy az infrastruktúra-használati díj és a Németországban nyilvántartásba vett járműveket megillető gépjárműadó-mentesség együttes hatása, valamint az infrastruktúra-használati díj szabályozási és alkalmazási módja ellentétes az uniós joggal, nevezetesen az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmával.
Ausztria a Bizottság véleményének kérését követően, és miután az határidőben nem válaszolt, kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet indított a Bíróságon Németországgal szemben.1 Ezen eljárásban Ausztriát Hollandia, míg Németországot Dánia támogatja.
A mai napon meghozott ítéletében a Bíróság megállapítja, hogy az infrastruktúra-használati díj a Németországban nyilvántartásba vett járművek üzembentartóit megillető gépjárműadó-mentességgel együtt állampolgárságon alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül, valamint sérti az áruk szabad mozgásának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvét.
Az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmával kapcsolatban a Bíróság kimondja, hogy a Németországban nyilvántartásba vett járművek üzembentartóit megillető gépjárműadó-mentesség hatása az, hogy teljes mértékben ellentételezi az utóbbiak által befizetett infrastruktúra-használati díjat, így az említett díj gazdasági terhe ténylegesen kizárólag a más tagállamokban nyilvántartásba vett járművek üzembentartóira és vezetőire hárul.
Igaz, hogy a tagállamok módosíthatják közúti infrastruktúrájuk finanszírozási rendszerét, és az adón keresztül finanszírozott rendszert a valamennyi használó – beleértve az ezen infrastruktúrát használó, más tagállamokban nyilvántartásba vett járművek üzembentartóit és vezetőit is – általi finanszírozás rendszerével válthatják fel annak érdekében, hogy e felhasználók mindegyike méltányos és arányos módon járuljon hozzá az említett finanszírozásához. Mindazonáltal az ilyen módosításnak tiszteletben kell tartania az uniós jogot, és különösen a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, ami ez esetben nem teljesül.
A jelen ügyben Németország azon állításának nem lehet helyt adni, miszerint az e tagállamban nyilvántartásba vett járművek üzembentartóit megillető gépjárműadó-mentesség a közúti infrastruktúrának a „használó fizet” és a „szennyező fizet” elvét alkalmazó, valamennyi használó általi finanszírozási rendszerére való áttérést tükrözi.
Németország ugyanis, mivel nem pontosította a díjnak a szövetségi infrastruktúrák finanszírozásához való hozzájárulásának mértékét, egyáltalán nem bizonyította, hogy a Németországban nyilvántartásba vett járművek üzembentartóinak – a legalább az általuk fizetendő infrastruktúra-használati díjjal egyenértékű gépjárműadó-mentesség formájában – nyújtott ellentételezés nem lépi túl az említett hozzájárulást, és így megfelelő jellegű.
Ezenkívül, ami a Németországban nyilvántartásba vett járművek üzembentartóit illeti, az infrastruktúra-használati díjat évente kell megfizetni, és nem választható rövidebb időre szóló matrica, ha az jobban megfelel az említett utak használata gyakoriságának. E tényezők és az e díj címén fizetett összeggel legalább egyenértékű gépjárműadó-mentesség bizonyítják, hogy a „használó fizet” és a „szennyező fizet” elven alapuló finanszírozási rendszerre való áttérés kizárólag a más tagállamokban nyilvántartásba vett járművek üzembentartóira és vezetőire vonatkozik, miközben továbbra is az adóból való finanszírozás elve alkalmazandó a Németországban nyilvántartásba vett járművek üzembentartóira.
Egyébiránt Németország nem bizonyította, hogy a megállapított hátrányos megkülönböztetés miként igazolható környezetvédelmi és egyéb megfontolásokkal.
Az áruk szabad mozgásával kapcsolatban a Bíróság megállapítja, hogy a vitatott intézkedések akadályozhatják a más tagállamokból származó termékek német piacra való belépését. Azon infrastruktúra-használati díj ugyanis, amely ténylegesen csupán az ezen árukat szállító járműveket terheli, megnövelheti a szállítási költségeket, és ezért az említett termékek árát, befolyásolva azok versenyképességét.
A szolgáltatásnyújtás szabadságát illetően a Bíróság kimondja, hogy a vitatott intézkedések akadályozhatják a szolgáltatások más tagállamból származó nyújtóinak és igénybevevőinek a német piacra való belépését. Az infrastruktúra-használati díj ugyanis a gépjárműadó-mentesség miatt vagy növelheti az e szolgáltatásnyújtók által Németországban nyújtott szolgáltatások költségét, vagy pedig megemelheti azt a költséget, amelyet a szolgáltatások ezen igénybevevőinek a Németországba, a szolgáltatás ottani igénybevételéért való utazás jelent.
Ugyanakkor Ausztria állításával ellentétben a Bíróság megállapítja, hogy az infrastruktúra-használati díj szabályozási és alkalmazási módja nem hátrányosan megkülönböztető jellegű. E körben a szúrópróbaszerű ellenőrzésekről, az érintett járművel való továbbutazás esetleges tilalmáról, az infrastruktúra-használati díj utólagos beszedéséről, adott esetben bírság kiszabásáról és biztosíték fizetéséről van szó.
_________________________________________________________________________________
1Nagyon ritka, hogy valamely tagállam kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetet indítson egy másik tagállammal szemben. A jelen kereset a Bíróság történetében benyújtott összesen nyolc ilyen kereset közül a hetedik.
