A magyarországi távközlési különadó összhangban van az uniós joggal – szögezi le indítványában Juliane Kokott főtanácsnok az Európai Unió Bírósága előtt folyamatban lévő C-75/18. számó Vodafone ügyben.
A brit Vodafone-csoport tagját képező Vodafone Magyarország egy a NAV által a cégnél végzett vizsgálatot követően a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt vitatja a magyarországi távközlési különadónak az uniós joggal való összhangját1.
A Vodafone szerint ezen adó a letelepedés szabadságának elvébe ütköző módón diszkriminatív, mert egy olyan, az árbevételhez igazodó progresszív adómérték-rendszert alkalmaz, amelyben az adómentes, illetve a legalacsonyabb adókulcs alá eső kategóriákba lényegében csak az alacsony árbevételű, magyar tulajdonú adóalanyok tartoznak, míg a legmagasabb adókulcs kizárólag a magas árbevételű, külföldi tulajdonú adóalanyokra alkalmazandó, amelyek az általuk befizetett különadó döntő részét e legmagasabb kulcs alapján fizetik meg.
A Vodafone emellett azt is állítja, hogy a különadó a magyar tulajdonú vállalkozások számára az uniós versenyszabályok megsértésével nyújtott állami támogatásnak tekintendő, illetve hogy ezen adó forgalmi típusú adónak minősül, jóllehet az uniós héairányelv2 (a héa magyar jogi megfelelője az áfa) értelmében Magyarországon az áfa lehetne az egyetlen ilyen típusú adó.
A magyar bíróság az Európai Bíróságtól várja a magyarországi távközlési különadó az uniós jog említett rendelkezéseivel való összhangjának megvizsgálását.
A mai napon ismertetett indítványában Juliane Kokott főtanácsnok (Németország) megállapítja, hogy a progresszív adókulcs jellegéből adódóan a nagyobb árbevételű vállalkozások magasabb átlagos adókulcs alá tartoznak, mint a kisebb árbevételű vállalkozások, ami által a vállalkozások e két csoportja eltérő bánásmód alá esik (az indítvány 56. pontja).
A főtanácsnok szerint ugyanakkor mindez nem jár a külföldi vállalkozások nyílt vagy közvetlen hátrányos megkülönböztetésével, mivel a különadó kivetési szabályai nem tesznek különbséget a vállalkozás székhelye vagy származása szerint (58). Hasonlóképpen, a főtanácsnok úgy véli, hogy a távközlési különadó bevezetése révén nem áll fenn a vállalkozások letelepedése szabadságának közvetett korlátozása sem (103). Egyrészről ugyanis a magyar jogalkotó által választott, az árbevételhez kapcsolódó szempont a jellegénél fogva nem mutatja a határokon átnyúló helyzetek hátrányos megkülönböztetését (103). Másrészről pedig kellően megalapozott bizonyítékok hiányában és az adó kialakításának objektív indokára – azaz az általános adófizetési kötelezettséget meghaladó közteherviselésre képes adózók e képességének a kihasználására – tekintettel Magyarországgal szemben nem lehet szándékosan és célzottan előidézett hátrányos kezelésben megnyilvánuló jogellenes magatartást felróni (103).
Arra az esetre, ha a Bíróság a főtanácsnok által javasoltaktól eltérően mégis arra a következtetésre jutna, hogy a távközlési különadó közvetett hátrányos megkülönböztetést valósít meg, a főtanácsnok úgy véli, hogy a jóléti állam elvével összefüggésben értelmezett pénzügyi teljesítőképesség szerinti adóztatás mint igazoló ok igazolhatja a letelepedés szabadságának a különböző árbevételű vállalkozásokra eltérő átlagos adókulcs alkalmazásában megnyilvánuló korlátozását (104, 107 és 114). A főtanácsnok álláspontja szerint a szóban forgó különadó alkalmas arra, hogy elérje a kivetésével meghatározott célokat, annak kivetése pedig e célok eléréséhez szükséges és megfelelő intézkedésnek minősül (124, 129 és 133).
Következésképpen a főtanácsnok annak kimondását javasolja a Bíróságnak, hogy a távközlési különadó összhangban van a letelepedés szabadságának az elvével (134).
Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a távközlési adó az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokba ütközik-e, a főtanácsnok emlékeztet arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata3 értelmében valamely adó alanya annak érdekében, hogy kivonja magát az említett adó megfizetése alól, nem hivatkozhat arra, hogy állami támogatásnak minősül az olyan mentesség, amelyben más vállalkozások részesülnek (136). Márpedig a jelen esetben a főtanácsnok szerint a Vodafone pontosan ezt teszi, ami miatt a főtanácsnok annak kimondását javasolja a Bíróságnak, hogy a magyar bíróságnak a távközlési különadó az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokkal való összhangjának megvizsgálására irányuló kérdése elfogadhatatlan (136, 139 és 147).
Arra az esetre, ha a Bíróság a szóban forgó kérdést mégis elfogadhatónak nyilvánítaná, a főtanácsnok úgy véli, hogy a távközlési különadó nem biztosít az állami támogatásokra vonatkozó uniós szabályokkal össze nem egyeztethető szelektív előnyt az alacsonyabb árbevételű vállalkozások számára a magasabb árbevételű vállalkozásokat sújtva (189).
A szelektív előny az érintett vállalkozások viszonyában való fennállásának megállapítását ugyanis már önmagában kizárja az a körülmény, hogy az eltérő árbevételű és pénzügyi helyzetű vállalkozások nincsenek összehasonlítható jogi és ténybeli helyzetben (174). A főtanácsnok mindezen túlmenően úgy véli, hogy még abban az esetben is, ha szóban forgó vállalkozások helyzete összehasonlítható lenne, a tekintetükben alkalmazott eltérő bánásmódot igazolják a távközlési különadó bevezetésének indokaként megjelölt célok (180-181 és 187).
Végül a főtanácsnok megállapítja, hogy a távközlési különadó mint árbevétel-alapú közvetlen jövedelemadó nem forgalmiadó-jellegű, így nem ütközik a héairányelvbe (37 és 189).
A fenti következtetésekre tekintettel a főtanácsnok álláspontja szerint a magyarországi távközlési különadó összhangban van az uniós joggal.
A főtanácsnok véleménye nem köti a Bíróságot. A főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a Bíróság elé. Az Európai Bíróság bírái most kezdik meg az ügyben a tanácskozást. Az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg.
_________________________________________________________________________________
1A Bíróság előtt folyamatban van egy ügy a bolti kiskereskedelmi árbevételre kivetett magyarországi különadónak az uniós joggal való összhangjával kapcsolatban is (C-323/18 Tesco-Global Áruházak), amelyben július 4-én kerül majd sor a főtanácsnoki indítvány ismertetésére.
2A 2006/112/EK irányelv.
32015. október 6-i Finanzamt Linz ítélet (C-66/14, EU:C:2015:661, 21. pont); 2006. június 15-i Air Liquide Industries Belgium ítélet (C-393/04 és C-41/05, EU:C:2006:403, 43. és azt követő pontok); 2005. október 27-i Distribution Casino France és társai (C-266/04–C-270/04, C-276/04 és C-321/04–C-325/04, EU:C:2005:657, 42. és azt követő pontok); 2001. szeptember 20-i Banks ítélet (C-390/98, EU:C:2001:456, 80. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
