Az uniós igazságügyi eredménytábla egy összehasonlító információs eszköz, amely segíti a tagállamokat igazságszolgáltatásuk hatékonyabbá tételében azáltal, hogy összehasonlítható adatokat szolgáltat az egyes tagállamok igazságszolgáltatási rendszerének minőségét, függetlenségét és hatékonyságát értékelő mutatókról. Az eredménytábla elsősorban a polgári, közigazgatási és gazdasági peres ügyekre összpontosít, hogy támogassa a tagállamokat a polgár- és vállalkozásbarát környezet kialakításában.
Az igazságügyi eredménytáblához az információk többségét az Európa Tanácsnak az igazságszolgáltatás hatékonysága értékelésével foglalkozó bizottsága (CEPEJ) gyűjti össze. A adatok a 2010–2016 közötti időszakra vonatkoznak, és azokat a tagállamok a CEPEJ módszertanának megfelelően szolgáltatták. A május 28-án közzétett – immár hatodik – igazságügyi eredménytábla elsősorban az igazságügyi rendszerhez való hozzáférést, az erőforrások megfelelőségét, az értékelési eszközök hatékonyságát és az alkalmazott standardokat vizsgálta. A jelentés főbb, összefoglaló megállapításai a következők:
Hozzáférhetőség: Szinte valamennyi tagállam biztosít valamiféle online tájékoztatást igazságügyi rendszeréről, ideértve egy online formanyomtatványokat és a törvényes jogokról szóló tájékoztatást tartalmazó, központosított internetes portált. Csak nyolc tagállam biztosít olyan interaktív online eszközt, amely lehetővé teszi a polgárok számára annak felmérését, hogy jogosultak-e költségmentességre. Az évek során egyes tagállamokban szűkült a költségmentességhez való hozzáférés, mivel a költségmentességi jövedelemküszöb változatlan maradt, miközben a szegénység mértéke emelkedett. Míg a tagállamok többségében rendelkezésre áll a nem anyanyelvi beszélők számára tájékoztatás, csak kevesebb mint felük biztosít kifejezetten gyermekekre, valamint látás- vagy hallássérült személyek számára információkat. A tagállamok több mint felében nincs lehetőség a követelések elektronikus benyújtására vagy ez a lehetőség korlátozott, és nem minden tagállam teszi lehetővé a bírósági eljárás előrehaladásának online nyomon követését. A bíróságok és ügyvédek közötti tényleges IKT-használatról (információs és kommunikációs technológiák) készült felmérés arról tanúskodik, hogy a felmérésben szereplő 22 tagállam közül 12-ben széles körben használják az IKT-eszközöket. Leggyakrabban a bíróságokkal való általános kommunikációhoz használják ezeket, míg az iratok aláírására, a követelések, idézések és bizonyítékok benyújtására ritkábban alkalmazzák az elektronikus utat. Mindössze 16 tagállam teszi közzé a polgári jogi/kereskedelmi ügyekben legmagasabb bírósági szinten hozott összes ítéletet. A legtöbb tagállam elősegíti az alternatív vitarendezési módszerek (AVR) használatát a magánjogviták esetében. A tagállamok harmadában a bíróságok valamennyi szinten használják a közösségi médiát a munkájukról való tájékoztatás érdekében, míg más tagállamokban a közösségi médiát csak néhány bírósági szinten vagy egyáltalán nem használják.
Erőforrások: Az igazságszolgáltatási rendszerre fordított államháztartási kiadások 2016-ban a legtöbb tagállamban stabilak maradtak, míg az összegek tekintetében továbbra is jelentős különbségek vannak. A tagállamok többnyire a korábbi vagy a tényleges költségeket használják fel az igazságszolgáltatáshoz rendelendő pénzügyi források meghatározásához ahelyett, hogy inkább a tényleges munkateherre vagy bírósági megkeresésekre támaszkodnának. Az első- és/vagy másodfokú bíróságok bírái körében a nemek közötti egyensúly mértéke összességében továbbra is megfelelőnek mondható. A nők aránya általában véve sokkal alacsonyabb a legfelsőbb bíróságokon, mint az alacsonyabb szintű bíróságokon, de a tagállamok mintegy harmadában nőtt ez az arány. A legtöbb tagállam továbbképzést nyújt bíróknak az uniós jog, másik tagállam joga és a bírói mesterség (hivatás) terén, kevesebb tagállam szervez képzést az informatikai készségekkel, a bírósági igazgatással és a bírói etikával kapcsolatban. A felekkel folytatott kommunikációról a legtöbb tagállamban vannak képzések. A képzési lehetőségeket több tagállamban bővíteni kell a bírák a felek konkrét csoportjaival (pl. látás- vagy hallássérült személyek) folytatott kommunikáció, a nemek közötti egyenlőséget figyelembe vevő bírósági gyakorlatok terén is.
Értékelési eszközök: Szinte valamennyi tagállam ellenőrzi a bírósági ügyek számát és időtartamát, és rendszeres értékelési rendszerrel rendelkezik. A korábbi évekhez képest több tagállam is kiterjesztette az ellenőrzést konkrétabb elemekre, némelyikük pedig a minőség biztosítására szakosodott bírósági személyzetet vett igénybe. Számos tagállam még mindig nem használja ki az IKT-ügyviteli rendszerekben rejlő összes lehetőséget, pl. a statisztikák előállításánál. Néhány tagállamban az IKT-eszközök nem kezelik az ügyhátralékot és a különösen régi ügyek azonosítását. Más tagállamok viszont olyan korai előrejelző rendszerekkel rendelkeznek, amelyek észlelik a hibákat vagy az ügykezelési standardoknak való meg nem felelést. Bizonyos tagállamokban még mindig nem lehetséges a nemzeti szintű adatgyűjtés minden igazságügyi területen. Bővült a bíróságokat igénybe vevők és a jogi szakemberek körében végzett felmérések száma. 2016-ban a tagállamok több mint fele végzett felméréseket a hozzáférhetőség, az ügyfélszolgálat, a bírósági tárgyalás és ítélethozatal, valamint az igazságszolgáltatási rendszerbe vetett általános bizalom témakörében. Néhány tagállam a speciális szükségletekkel rendelkező csoportok – különösen a látássérültek, a gyermekek és a nem anyanyelvi beszélők – elégedettségét is felmérte. Szinte minden felmérést végző tagállam gondoskodott a nyomon követésről is, bár ennek mértéke továbbra is nagymértékben eltérő volt. Az eredményeket általában közzétették és beépítették jelentésekbe. A felmérések eredményei alapján a tagállamok felében változtattak a bíróságok működésén.
Standardok: A legtöbb tagállam használ a határidőkre vonatkozó standardokat. A határidőket (például az első tárgyalásnak az ügy iktatásától számított, adott időtartamon belüli megtartását) meghatározó standardok a legelterjedtebbek, míg az időkeretekre (például a bizonyos időn belül befejezendő ügyek előre meghatározott arányát meghatározó) és az ügyhátralékra vonatkozó standardok kevésé gyakrabban használtak. A határidőket a bíróság többnyire önállóan vagy a végrehajtó hatalmi ággal közösen határozza meg. A legtöbb tagállam rendelkezik az ügyhátralékra (az optimális időtartamban be nem fejezett ügyekre) vonatkozó standardokkal, ugyanakkor a tagállamok mintegy fele rendelkezik érdemi meghatározással arra nézve, hogy egy folyamatban lévő ügy mikor minősül hátraléknak. A tagállamok mintegy harmada rendelkezik az ügyhátralék nyomon követésére szolgáló rendszerrel, amely automatikusan riasztást küld a bizonyos idő óta folyamatban lévő ügyekre vonatkozóan vagy akkor, amikor az ügyhátralék eléri a teljes ügyszám bizonyos százalékát. A legtöbb tagállam rendelkezik standardokkal arra voatkozóan, hogy miként tájékoztatják a feleket ügyük előrehaladásáról, a bírósági menetrendről vagy az esetleges késedelmekről. Egyes tagállamok e-mailben vagy SMS-ben küldött automatikus értesítés útján nyújtanak tájékoztatást a késedelmekről, a menetrendekről vagy az ügy általános előrehaladásáról. Mások egyszerűen csak online hozzáférést biztosítanak az információkhoz az ügymenet során, míg megint más tagállamok a bíróságok mérlegelési jogkörébe utalják ezt a kérdést. A jelentés ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy az igazságszolgáltatáshoz forduló polgár szempontjából előnyösebb, ha a bíróság automatizált tájékoztatást nyújt, mint ha az információszolgáltatáshoz a felek kezdeményezésére van szükség.
