Önmagában az, hogy jogszabályi rendelkezések kizárólag bizonylattal (számlával) igazolt beruházás költségei esetében teszik lehetővé azok bevételként történő elszámolását, azaz csak meghatározott bizonyítási eszköz esetén teszi lehetővé a kivétel szabály adózóra vonatkozó alkalmazását, nem sérti a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot – szögezte le határozatában az Alkotmánybíróság.
Az Alkotmánybíróság elutasította a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVIII. törvény – 2007. június 9. napján hatályban volt – 4. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az indítványozó 4 millió forint vételárért telket vásárolt, amelyen családi házat épített, majd a nevezett ingatlant 62 millió forint vételárért eladta. A személyi jövedelemadó bevallásában 23.475.900 forint értéknövelő beruházást tüntetett fel, azonban az adóhatóság szerint nem az értéknövelő beruházások vizsgálandóak, hanem hogy melyek azok a költségek, amelyek figyelembe vehetőek bevételt csökkentő tényezőként. Az indítványozói beruházás költségei hitelesen és szabályszerűen kizárólag számlával igazolhatók, azonban az indítványozó azokat nem tudta csatolni. Az adóhatóság az indítványozó terhére adókülönbözetet állapított meg, és kötelezte ezen túl adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére is. Bírósági eljárás következett, végül a jogerős ítélettel szemben az indítványozó egyrészt alkotmányjogi panasszal élt, másrészt felperesként felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyet a Kúria nem talált megalapozottnak.
Az alkotmányjogi panasz alapján az Alkotmánybíróság – többek között – azt vizsgálta, hogy a támadott jogszabály azon rendelkezései, amelyek a bizonyítékokkal szemben formai követelményeket támasztanak, sértik-e az indítványozó tisztességes (hatósági) eljáráshoz való jogát. Az Alkotmánybíróság a panaszt nem találta megalapozottnak. A jogalkotó széles mérlegelési szabadsággal rendelkezik a tekintetben, milyen alanyi körre milyen típusú és mértékű adót vet ki. Az egyetlen alkotmányos korlát, hogy a teherbíró képességet, illetve a gazdaságban való részvétel mértékét figyelembe kell venni, vagyis az nem lehetetlenítheti el anyagilag az adózót. Az indítványozó által kifogásolt szabályozás közteherviselésre vonatkozó szabályt nem, csupán a költségelszámolás során figyelembe vehető bizonylatokra vonatkozó rendelkezést tartalmaz. Önmagában az, hogy a támadott rendelkezések kizárólag bizonylattal (számlával) igazolt beruházás költségei esetében teszik lehetővé azok bevételként történő elszámolását, azaz csak meghatározott bizonyítási eszköz esetén teszi lehetővé a kivétel szabály adózóra vonatkozó alkalmazását, nem sérti az indítványozó tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát.
A határozathoz Pokol Béla és Czine Ágnes alkotmánybíró párhuzamos indokolást fűzött, Salamon László alkotmánybíró különvéleményt csatolt.
