Jóllehet az áfa levonhatóságával összefüggésben folyó eljárásban az adóhatóság nem köteles vizsgálni, hogy a fordított adózás alkalmazásának elmulasztása miatt jogalap nélkül beszedett, majd az adóhatóság részére így befizetett összeget az értékesítő vissza tudja-e téríteni a beszerzőnek, az ilyen visszatérítés lehetetlensége esetén a beszerző közvetlenül az adóhatóságtól kérheti a visszatérítést – áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.
Bíróságnak a C-691/17. sz. PORR Építési Kft. ügyben hozott ítélete
A C-564/15. sz. Farkas ügyben 2017. április 26-án kelt ítéletében az Európai Bíróság megállapította, hogy nem ellentétes a héairányelvvel1 [a héa (hozzáadottérték-adó) magyar jogi megfelelője az áfa] a magyar adóhatóság azon gyakorlata, amelynek alapján a fordított adózás hatálya alá tartozó ügylet beszerzője annak ellenére nem élhet az értékesítőnek tévesen az egyenes adózás szabályai szerint megfizetett adó levonására vonatkozó jogával, hogy az értékesítő ténylegesen befizette ezen adót az államkincstárba. A Bíróság azonban kimondta, hogy amennyiben a tévesen megfizetett adónak az értékesítő által a beszerzőnek való visszatérítése lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé válik (például az értékesítő fizetésképtelensége miatt), úgy az uniós jog megköveteli, hogy a beszerző közvetlenül az adóhatóságtól kérhesse a visszatérítést.
A mostani, egyébként az M6 autópálya építéséhez kapcsolódó ügyben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság azt kérdezi a Bíróságtól, hogy olyan esetekben, amikor nem merül fel adócsalás gyanúja, az adóhatóság a beszerző adólevonási jogát megtagadó határozatának meghozatalakor köteles-e megvizsgálni azt, hogy az értékesítő képes-e a beszerző javára a tévesen megfizetett áfa összeg visszatérítésére, és különösen azt, hogy az értékesítőnek a magyar jog szerint van-e lehetősége arra, hogy az általa tévesen befizetett adót visszafizettesse az adóhatósággal.
A magyar bíróság arra a kérdésre is szeretne választ kapni, hogy amennyiben az első kérdésben említett vizsgálat keretében megállapításra kerül, hogy nincs jogi lehetőség az adónak az adóhatóság általi, az értékesítő javára történő visszafizetésére, úgy a kérdéses határozatának meghozatalakor e hatóságnak rendelkeznie kell-e az adónak a beszerző részére való közvetlen visszatérítéséről.
A mai napon meghozott ítéletében a Bíróság megállapítja, hogy a Farkas ügy tényállásához nagyban hasonlító jelen ügyben érintett beszerző nem hivatkozhat az áfa levonásához való jogra, mivel tekintetében e levonás gyakorlásának a feltételei sem a fordított, sem pedig az egyenes adózás vonatkozásában nem állnak fenn (az ítélet 37. pontja). E beszerző ugyanis egyrészről a fordított adózás szabályai szerint levonni kívánt adót nem fizette meg az adóhatóságnak, másrészről pedig az egyenes adózás szabályait követve egy olyan összeget fizetett meg az értékesítőnek, amely az alkalmazandó jogszabályok alapján nem volt adóként lerovandó (34-37).
Mivel úgy tűnik, hogy a magyar polgári jog az uniós jognak a hatékony érvényesülésre és az egyenértékűségre vonatkozó elveivel2 összhangban az áfa levonhatósága kérdéskörétől függetlenül lehetővé teszi a beszerző számára, hogy az értékesítőtől követelje a számára jogalap nélkül kifizetett összeg visszatérítését (az értékesítő pedig az adóhatóságtól kérheti ugyanezt), így a Bíróság szerint az adóhatóság egy, az áfa levonhatóságával kapcsolatos eljárásban nem köteles annak megvizsgálására, hogy az értékesítő vissza tudja-e téríteni a beszerzőnek a jogalap nélkül megfizetett áfa összegét sem pedig arra, hogy ezen összeget maga térítse vissza a beszerzőnek (39-41 és 46-48).
Ugyanakkor a Bíróság emlékeztet a Farkas ügyben kifejtett azon ítélkezési gyakorlatára, amely szerint, amennyiben a jogalap nélkül felszámított áfának az értékesítő által a beszerző részére való visszatérítése lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé válik, különösen az értékesítő fizetésképtelensége esetén (amivel kapcsolatban a jelen ügyben is merültek fel információk), úgy a beszerző közvetlenül az adóhatóságtól kérheti a visszatérítést (42-43 és 48).
_________________________________________________________________________________
1A 2006/112/EK irányelv.
2Az egyenértékűség elve alapján a jogalanyok az uniós jogból származó jogainak a védelmét biztosító nemzeti eljárási szabályok nem lehetnek kedvezőtlenebbek a nemzeti jogból származó hasonló jogok érvényesítését garantáló nemzeti eljárási szabályoknál. A hatékony érvényesülés elve szerint pedig e nemzeti eljárási szabályok nem tehetik lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az uniós jogrend által biztosított jogok gyakorlását.
