Gerard Hogan főtanácsnok szerint lényegét tekintve nem vet fel az uniós joggal kapcsolatos aggályokat a magyarországi fogyasztói hitelszerződések azon feltétele, amelynek értelmében a hiteladós tartozásának mindenkori összegét a pénzintézet egyoldalú nyilatkozata állapítja meg úgy, hogy e nyilatkozatról olyan közjegyzői okirat állíttatható ki, amellyel az adóssal szemben közjegyzői végrehajtási eljárás indítható.
Gerard Hogan főtanácsnoknak a C-34/18. sz. Lovasné ügyben ismertetett indítványa
Egy magánszemély és egy magyarországi székhelyű bank lakásvásárlás finanszírozására irányuló devizahitel-szerződést kötöttek. A szerződés egy olyan feltételt tartalmaz, amely szerint a hiteladós tartozásának mindenkori összegét a pénzintézet az adós nála vezetett számláin, valamint a saját nyilvántartásain és könyvein alapuló egyoldalú nyilatkozata állapítja meg úgy, hogy e nyilatkozatról olyan közjegyzői okirat állíttatható ki, amellyel az adóssal szemben közvetlenül végrehajtás indítható.
Az érintett magánszemély később keresetet indított annak megállapítása érdekében, hogy a kölcsönszerződés említett feltétele tisztességtelen, mivel e feltétel rá nézve hátrányosan fordítja meg a bizonyítási terhet. A bank vitatja az adós keresetében megfogalmazott állításokat, az ügyben másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla pedig e jogvitával összefüggésben a fogyasztói szerződésekben a tisztességtelen szerződési feltételek alkalmazását tiltó uniós irányelv1 értelmezésével kapcsolatban terjesztett kérdéseket az Európai Bíróság elé.
Indítványában Gerard Hogan főtanácsnok (Írország) először is megállapítja, hogy az irányelv nem írja elő, hanem csak lehetővé teszi egy olyan, egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel tilalmát, amely olyan bizonyítási terhet ró a fogyasztóra, amelyet az alkalmazandó jog értelmében a másik szerződő félnek kellene viselnie. A főtanácsnok azonban e tekintetben emlékeztet arra, hogy az irányelv a tagállamok számára lehetővé teszi, hogy a nemzeti jogukban megtiltsák az ilyen feltétel alkalmazását.
Másodszor, a főtanácsnok álláspontja szerint az irányelv mint tisztességtelent kizárja az olyan szerződési feltételt, amelynek az a hatása, hogy a fogyasztót korlátozza vagy elzárja valamely vitarendezési módtól, amennyiben a hitelezőnek elegendő erre e feltételre hivatkoznia ahhoz, hogy a jogvitát lezártnak tekintse. A jelen ügyben azonban a főtanácsnok szerint úgy tűnik, hogy a vitatott szerződési feltétel azon fordulata, amelynek értelmében a banknak az adós tartozásáról szóló nyilatkozatáról olyan közjegyzői okirat állíttatható ki, amellyel az adóssal szemben közvetlenül végrehajtás indítható, egyszerűen a nemzeti közjegyzői végrehajtási eljárás jogintézményének létére utal, amiről végső soron a nemzeti bíróságnak kell meggyőződnie. Ha azonban valóban ez az eset áll fenn, ebből az következik, hogy a vita tárgyává tett szerződési feltétel nem tekinthető tisztességtelennek.
Harmadszor, a főtanácsnok hangsúlyozza, hogy az a körülmény, hogy egy szerződési feltételt nem világosan és érthetően fogalmaztak meg, nem jelent külön alapot e feltétel tisztességtelenné nyilvánítására. Erre ugyanis az irányelv szerint csak akkor kerülhet sor, ha a kérdéses feltétel a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a fogyasztó kárára. Mindebből a főtanácsnok szerint az is következik, hogy egy szerződési feltétel nem tekinthető tisztességtelennek az irányelv alapján pusztán azon benyomás miatt, amelyet e feltétel kelthet a fogyasztóban azzal kapcsolatban, hogy bizonyos szerződési kötelezettség teljesítése szükséges, amennyiben a szerződési feltétel tényleges megfogalmazása alapján értékelve e teljesítés valójában nem szükséges.
Negyedszer, a főtanácsnok azon a véleményen van, hogy az eladó vagy a szolgáltató (a jelen estben a bank) nem köteles tájékoztatni a fogyasztót a szerződésük valamely feltételének értelmezésére vonatkozó, ellentmondó bírói gyakorlatról. Ebből az is következik, hogy az ellentmondó bírói gyakorlat fennállása önmagában semmiképpen nem elegendő annak megállapításához, hogy az a szerződési feltétel, amely nem hivatkozik e bírói gyakorlatra, nem érthető a fogyasztó számára.
Ötödször, a főtanácsnok megállapítja, hogy egy olyan szerződési feltétel, amely „a fogyasztóval szerződő felet jogosítja fel egyoldalúan a fogyasztó teljesítése szerződésszerűségének megítélésére” nem tartozik az irányelv azon rendelkezésének hatálya alá, amelynek alapján tisztességtelennek tekinthető egy olyan feltétel, amely megadja a jogot az eladó vagy szolgáltató számára annak megállapítására, hogy az áruk vagy szolgáltatások megfelelnek-e a szerződésnek, illetve megadják azt a kizárólagos jogot, hogy a szerződés bármely feltételét az eladó vagy szolgáltató értelmezze. Az idézett feltétel azonban bizonyos körülmények között tisztességtelen szerződési feltételnek minősülhet amiatt, hogy majdnem fogalmilag jelentős egyenlőtlenséget idéz elő a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben.
A főtanácsnok véleménye nem köti a Bíróságot. A főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a Bíróság elé. Az Európai Bíróság bírái most kezdik meg az ügyben a tanácskozást. Az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg.
_________________________________________________________________________________
1A 93/13/EGK irányelv.
