A nagyvállalatoknak 2014. óta kötelező fogyasztóvédelmi referens foglalkoztatása. Arról azonban nincs egységes álláspont, hogy a külföldi anyacéggel rendelkező KKV-kra is vonatkozik-e a jogszabály.
A Gazdasági Versenyhivatal olyan fogyasztóvédelmi stratégiát dolgozott ki, amely egyrészt az online és digitális termékek, valamint a szolgáltatások piacaira fókuszál, másrészt fokozottan ellenőrzi a megfelelő fogyasztóvédelmi referens alkalmazását. A fogyasztóvédelmi hatóságként eljáró járási hivatalok 2018-ban kiemelten ellenőrizték a fogyasztóvédelmi referens foglalkoztatására vonatkozó rendelkezések megtartását, közte azon luxusmárkák fogyasztóvédelmi referenseit is, amelyek csupán egy-egy üzlettel vannak jelen Magyarországon.
A fogyasztóvédelmi referensek foglalkoztatási kötelezettségét egy, az Országgyűlés által 2013. év végén elfogadott jogszabály tette kötelezővé. Az eltelt több, mint fél évtized ellenére sokan még mindig nincsenek tisztában a fogyasztóvédelmi kötelezettségeikkel. Fogyasztóvédelmi referenst lehetőség van saját állományban vagy megbízási szerződés keretében foglalkoztatni. A fogyasztóvédelmi referens figyelemmel kíséri a vállalkozása fogyasztókat érintő tevékenységét, valamint a fogyasztóvédelmi szemlélet erősítését. Fogyasztóvédelmi referens foglalkoztatása abban az esetben kötelező, ha a vállalat teljesíti az alábbi követelményeket:
- a foglalkoztatott létszáma meghaladja a 250 főt,
- az éves árbevétel meghaladja az 50 millió eurót,
- és a közösségi (állami, önkormányzati) tulajdoni hányad 25%-os vagy azt meghaladó.
Továbbá a cégnek minden olyan megyében és a fővárosban is kötelező fogyasztóvédelmi referenst alkalmazni, ahol:
- kiskereskedelmi tevékenységet folytat, vagy
- közszolgáltatási tevékenységet lát el, vagy
- ügyfélszolgálatot, vevőszolgálatot működtet.
Az első fokon fogyasztóvédelmi hatóságként eljáró járási hivatal elsőként adatszolgáltatásra hívja fel a vállalkozásokat, majd megfelelő fogyasztóvédelmi referens hiányában különféle szankciókkal élhet és bírságot szabhat ki. Ennek összege 15.000 forinttól akár az éves nettó árbevétel 5%-áig, de legfeljebb 500 millió forintig terjedhet.
Tapasztalatok szerint a hatóság egyre kevésbé elnéző, vagyis magasabbak a bírságok és rövidebbek a határidők. 2018-ban már előfordult, hogy a hatóság először a fogyasztóvédelmi referens adatait kérte be, majd miután az adatszolgáltatás nem történt meg 8 napon belül, automatikusan szabta ki a százezres nagyságrendű eljárási bírságokat. Ez azt jelenti, hogy a megfelelő fogyasztóvédelmi referens megtalálásával eltelt hetek, hónapok alatt akár milliós bírságot is összegyűjthet a vállalkozás. „A bírságot kiszabó határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül, írásban lehet fellebbezni a bírságot kiszabó fogyasztóvédelmi hatóságnál.” – mondta Knall Petra, a Baker McKenzie jogi szakértője – „A fellebbezés halasztó hatályú, azaz fellebbezés esetén (legalábbis átmenetileg) nem kell befizetni a bírságot. A fellebbezés viszont illetékköteles, a vitatott összeg függvényében 5.000 és 500.000 forint közötti illeték fizetendő.”
A szabály nagyrészt a nagyvállalkozásokra érvényes, a kis- és középvállalkozásokra (KKV) elméletileg nem. A KKV-k esetén azonban kérdéses, hogy ha külföldi anyavállalat alá tartoznak, akkor kis- és középvállalkozásnak vagy nagyvállalkozásnak számítanak-e. A fogyasztóvédelmi hatóság jogértelmezése nem egységes ezen a területen; eljárásai során előfordult, hogy büntetést szabtak ki, mert a cég – Magyarországon kis- és középvállalkozásként működve – nem foglalkoztatott fogyasztóvédelmi referenst, máskor, hasonló méretű és státuszú vállalkozásnál ezzel ellentétes jogértelmezést tapasztaltak, így bírságot sem kaptak. „Minden olyan vállalkozás győződjön meg róla, hogy megfelelő fogyasztóvédelmi referenst alkalmaz, amely fogyasztókat is érintő tevékenységet folytat, illetve minden kis- és középvállalkozás legyen figyelemmel a KKV értékhatárokat.” – javasolta Bíró Helga, a Baker McKenzie partnere – „Nagyobb cégcsoport hazai leányvállalatainak érdemes a területileg illetékes fogyasztóvédelmi hatóságnál érdeklődni, hivatalos állásfoglalást kérni, hogy fel tudjanak készülni, szükség esetén pedig rövid határidőn belül eleget tudjanak tenni a kötelezettségnek.”
