A líbiai helyzetre tekintettel meghozott uniós korlátozó intézkedések akadályát képezik annak, hogy egy magyar bank az ezen intézkedések hatálya alá tartozó líbiai bank részére garanciadíjakat fizessen ki – áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.
A Bíróság C-168/17. sz. SH ügyben hozott ítélete
A Líbiai Lakás- és Közműépítési Projektek Hivatala (HIB) 2009-ben építési szerződést kötött egy magyar vállalkozóval a líbiai Zawya régióban elvégzendő közmű infrastruktúra fejlesztések elvégzésére. E projekt vonatkozásában egy líbiai bank a HIB javára pénzügyi kötelezettséget vállalt arra, hogy a vállalkozó a kérdéses munkákat megfelelően fogja elvégezni. A líbiai bank által vállalt bankgaranciákkal összefüggésben viszontgarancia megállapodások születtek, amelyek keretében két magyar pénzintézet egyebek mellett és lényegében arra vállalt kötelezettséget, hogy a bankgaranciák alapját képező kockázat realizálódása esetén garanciafizetést teljesítenek a líbiai bank részére, a HIB javára. E láncolatos garanciarendszer részeként az érintettek között a garanciák nyújtásának ellenértékét képező garanciadíjak megfizetésének kötelezettsége is megállapításra került.
Az Európai Unió az Arab Tavasz során Líbiában kitört polgárháborúra válaszul 2011-ben gazdasági korlátozó intézkedéseket fogadott el egyes líbiai magán- és jogi személyekkel szemben. Ez utóbbi személyek között szerepelt a HIB és egyes időszakokban a számára bankgaranciákat nyújtó líbiai bank is. E korlátozó intézkedések megtiltják egyrészről a hatályuk alá tartozó személyek számára pénzeszközök vagy gazdasági erőforrások rendelkezésre bocsátását, másrészről pedig a szóban forgó intézkedések által befolyásolt szerződésekkel vagy ügyletekkel kapcsolatos bármely igény érvényesítését, amennyiben az ez utóbbi igényen alapuló követeléseket 2011. március 3. és 2014. január 22. között a líbiai kormány vagy a nevében eljáró személy, ez utóbbi időpontot követően pedig bármely líbiai személy, vagy a nevében eljáró személy nyújtotta be.
E gazdasági korlátozó intézkedések elfogadása után kérdésessé vált, hogy az EU-ban letelepedett valamely bank fizethet-e garanciadíjat a jelen ügyben érintett líbiai banknak, illetve hogy az ügyben szereplő két magyar bank között sor kerülhet-e a szóban forgó líbiai projekttel összefüggő garanciadíj megfizetésére, és amennyiben igen, úgy milyen mértékben.
Az ügyben eljáró Kúria e kérdésekkel összefüggésben fordult az Európai Bírósághoz.
A mai napon meghozott ítéletében a Bíróság először is megállapítja, hogy a líbiai helyzetre tekintettel meghozott uniós korlátozó intézkedések akadályát képezik annak, hogy egy, az EU-ban honos bank az ezen intézkedések hatálya alá tartozó líbiai bank részére fizessen ki garanciadíjakat.
A Bíróság ezt követően kimondja, hogy a szóban forgó líbiai bank részére az e banknak az említett korlátozó intézkedések jegyzékéből való törlése után teljesített garanciadíj-fizetések nem tartoznak ezen intézkedések hatálya alá, feltéve, hogy biztosított az, hogy e díjakat nem utalják tovább és egyéb módon sem használják fel a kérdéses jegyzékben továbbra is szereplő HIB javára. E megállapítások a két érintett magyar bank között teljesítendő garanciadíj-fizetésekkel összefüggésben is alkalmazandóak.
A szóban forgó korlátozó intézkedések által befolyásolt szerződésekkel vagy ügyletekkel kapcsolatos igények érvényesítésének tilalmával kapcsolatban a Bíróság megállapítja, hogy amennyiben a jelen ügyben érintett líbiai bank a líbiai kormány nevében eljáró személynek minősül, úgy a tekintetében e tilalom akkor is alkalmazandó, ha egyébként maga a bank nem szerepelt a korlátozó intézkedések jegyzékében. E tilalom azonban nem alkalmazandó az olyan esetekre, amikor a jelen ügy tárgyát képező viszontgarancia-szerződések alapján egy unióbeli banknak egy másik unióbeli bank részére kell kifizetnie garanciadíjakat.
