Idén januárban több alapvető fontosságú eljárásjogi törvény lépett hatályba. Ezen kódex jelentőségű jogszabályok nem csupán a bíróságok előtti eljárások lényegi vonásait szabták át, hanem a jogviták rendezésére az állami út melletti legnépszerűbb alternatívaként igénybe vehető választottbírósági eljárásét is.
A 2018. január 1. napja óta hatályos választottbírósági törvényünk nyolc hónapig volt változatlan formában hatályban. A törvény első módosításával – többek között – a jogszabály következetesebb értelmezhetősége érdekében a jogalkotó egyértelművé tette a hazai törvény alkalmazhatóságát külföldi székhelyű választottbíróság eljárására is – azokban az esetekben, amikor az eljárás konkrét helye Magyarország. A kérdés valóban nem volt elhanyagolható, például mert tisztázta az ICC Választottbíróságának kiköthetőségével kapcsolatban felmerült aggályokat, azonban a módosítás kapcsán érdemes rámutatni a hazai választottbíráskodásnak az új törvény hatálybalépése által indukált, és azzal egyidejű fejlődésére is.
A gazdasági élet szereplői számára a választottbírósági eljárás előnyei közismertek. Már-már közhelyként említhetjük a hatékony, de formális szempontból az állami eljárásnál mégis kötetlenebb eljárásrendet, vagy a jogviták végleges rendezését elősegítő egyfokú fórumrendszert. Megemlíthető továbbá, hogy a választottbírósági eljárás nem nyilvános, ami elősegíti a napjainkban kiemelt jelentőséget élvező üzleti titkok tényleges védelmét is. Ezek olyan általános előnyök, amelyek állami keretek között nem biztosítottak, vagy csak részben, speciális ügycsoportok esetén. Érdemes kiemelni továbbá, hogy választottbíróság eljárása immár nemzeti vagyonnal kapcsolatos jogvitára is kiterjedhet. Figyelembe véve az állami és önkormányzati tulajdon gazdasági jelentőségét Magyarországon, ez nem csak az ország versenyképességét, hanem a választottbíráskodás kilátásait is javítja.
A fenti előnyök azonban csak átlátható, transzparens és a gazdasági szereplők bizalmát élvező szervezetek közreműködése mellett érvényesülhetnek garantáltan. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara a legjelentősebb olyan magyar szervezet, amely ezeket a követelményeket biztosítva választottbírósági utat kínál a jogviták rendezésére, immár nem csupán kereskedelmi jogviták tekintetében.
Felismerve a választottbírósági eljárásban rejlő lehetőségeket és annak előnyeit a hagyományos vitarendezési módokkal szemben, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara az új választottbírósági törvény hatálybalépését követően olyan eljárási szabályzatot dolgozott ki, amely új perspektívákat nyit a választottbírósági út előtt, és a választottbírósági törvény kockázatosnak értékelhető rendelkezéseit hatékonyabb eszközökkel váltja fel. Külön kiemelendő, hogy míg a jogviták koncentrált rendezését zászlóaljra tűző új polgári perrendtartás túlnyomó részben formai előírásokkal megpróbálja “tömegtermékké” uniformizálni a peres eljárásokat, addig az új szabályzat valóban lehetővé teszi a felek jogvitájának teljes körű és érdemi vizsgálatát. E szemlélet alapvételével a szabályzat nem csak elősegíti a jogvita végleges eldöntését, hanem kedvez a kompromisszumon alapuló vitarendezésnek is.
Természetesen emellett a jogvita koncentrált és hatékony rendezéséről sem kell lemondaniuk azoknak, akik a szabályzat alkalmazása mellett döntenek. Az előzetes egyeztetés többé-kevésbé új intézménye már az eljárás elején segíti, valamint a vitarendezési eljárások magját képező bizonyítási eljárás kereteinek kijelöléséhez is hozzájárul. Ezen “új” eljárási szakasz általános bevezetése még inkább fokozza a választottbírósági eljárás eddig is kiemelt értékét képviselő átláthatóság, kiszámíthatóság és következetesség érvényesülését.
Az új polgári perrendtartás kapcsán azonban nem csupán annak tételes rendelkezései értékelendők akkor, amikor a felek az állami, illetve a választottbírósági út kijelöléséről döntenek fennálló, vagy jövőbeli jogvitájukra. A perrendtartást egy rendszerében teljesen új alapokra helyező eljárási kódex pusztán a vonatkozó eljárásjogi gyakorlat hiányában is olyan kockázatot jelent a jogviták állami elbírálása során, amely nem hagyható figyelmen kívül. A statisztikai adatokból látható, hogy az új törvény hatályba lépése óta több mint negyven százalékkal esett vissza az igényérvényesítések száma, és a beadott kereseteket is nagyobb számban utasítják vissza puszta formai hiányosságok miatt.
A gazdasági szereplők aktivitása, és így a jogviták alakulása persze nem képezi le a fenti tendenciát. Nyilvánvaló ezért, hogy hosszútávon nem tartható fenn a pereskedés elkerülésére alapozott gyakorlat. Ez olyan lehetőséget teremtene az eleve kötelességszegésre spekuláló gazdasági szereplőknek, amely által mentesülhetnek a felelősség alól, illetve a másik fél számára esetlegesen egyébként méltánytalan egyezségi feltételeket eszközöljenek ki.
Ez a kockázat az állami eljárás részleteinek kikristályosodásáig mindenképpen valós tényezőként értékelendő. Az új perjogi kódexel több évtizednyi jogértelmező gyakorlat vált részben irrelevánssá, amik kapaszkodót nyújtottak a perindítás kockázatainak felmérésekor, illetve a per vitele során is. Ezen kockázatok fényében a választottbíróság kikötésének lehetősége immár nem csupán általánosságban, annak jellegénél fogva értékelendő.
Az MKIK mellett működő állandó választottbíróság új eljárási szabályzata a hatékony eljárás megteremtése mellett, még az általában érvényesülő átláthatósági, előreláthatósági követelmények szintjét is emeli. Nem kérdés tehát, hogy a jelenlegi szabályozási környezetben az MKIK választottbírósága valóban egy olyan fórumot jelent gazdasági ügyekben, amely valós és szükséges alternatívája az állami eljárásnak.
