A testület friss határozatában kiemelte: egy gyermek jogellenes elvitele kapcsán folytatott eljárásban a bíróságnak lehetőség szerint a felek által felajánlott összes bizonyítási eszközt igénybe kell venni annak érdekében, hogy egyértelműen megállapíthatóak legyenek a kiskorú gyermekek érdekei. Az olyan eljárás, amely ellehetetleníti azt, hogy a gyermek érdekeire fény derüljön, nem felel meg a tisztességes eljárás alaptörvényi követelményének.
Az Alkotmánybíróság eljárása alkotmányjogi panasz alapján indult. A részben Spanyolországban, részben pedig Magyarországon élő szülők házassága megromlott, a magyar anya pedig úgy döntött, hogy négy éves fiú-, illetve két éves lánygyermekével Magyarországon kíván élni. Az olasz származású apa eljárást indított az anya ellen gyermek jogellenes elvitele miatt. A magyar bíróságok a bizonyítékokat végül úgy értékelték, hogy az anya a gyermekeket jogellenesen vitte el Spanyolországból.
Az anya indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, a tisztességes eljáráshoz való alapjog sérelmére hivatkozással. Álláspontja szerint a bizonyítási eljárás során a bíróság a bizonyítást számára ellehetetlenítette, például azzal, hogy nem rendelt ki igazságügyi pszichológus szakértőt, nem adott helyt az idősebb gyermek meghallgatására irányuló kérelemnek, és tévesen állapította meg az idősebb gyermek szokásos tartózkodási helyét is. Állítása szerint a bíróságok azt sem vizsgálták, hogy a gyermekek Spanyolországba vitele esetén megfelelő környezetbe kerülnének-e, bár ez indokolt lett volna.
Az Alkotmánybíróság aláhúzta: az Alaptörvény mindenkinek jogot biztosít ahhoz, hogy ügyében független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül döntsön. Az Alkotmánybíróságnak meg kellett vizsgálnia azt, hogy az indítványozó által állított egyes eljárási hibák összességükben – tekintetbe véve a gyermekek érdekeit is – vezethettek-e az eljárás tisztességtelenségéhez.
A Magyarország által is kihirdetett, a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi Vonatkozásairól szóló, Hágában kelt egyezmény alapján a jogellenes elvitel kapcsán lefolytatott bizonyításnak arra is ki kell terjednie, hogy a gyermek visszavitele a gyermeknek testi vagy lelki károsodást okoz-e. A hatóságok ugyanis nem kötelesek elrendelni a gyermek visszavitelét, ha az a gyermeket testi vagy lelki károsodásnak tenné ki, vagy bármi más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene számára. A gyermek megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való joga ugyanis alaptörvényi védelemben részesül.
A határozat szerint a bíróságok jelen ügyben a szakértő kirendelésére irányuló indítványt értelmezhető indokolás nélkül utasították el, ezzel az anyát lényegében az egyetlen lehetséges bizonyítási eszköz igénybevételétől fosztották meg. Bár a bíróságok részletesen megvizsgálták azokat a körülményeket (pl. szokásos tartózkodási hely, elvitel jogellenessége), amelyeket a nemzetközi és a hazai szabályozás is megkíván, ugyanakkor nem vizsgálták kellő alapossággal azt, hogy a gyermekek visszavitele a gyermekek számára milyen pszichés, vagy testi következményekkel járna, járhatna. Ez a körülmény sértette a tisztességes eljárás alapjogát, ezért az Alkotmánybíróság a bírósági határozatokat megsemmisítette.
A döntéshez párhuzamos indokolást csatolt Schanda Balázs és Szabó Marcel alkotmánybíró, különvéleményt fűzött Czine Ágnes, Dienes-Oehm Egon, Hörcherné Marosi Ildikó, Juhász Imre, Pokol Béla és Salamon László alkotmánybíró. A határozat teljes szövege és adatlapja az Alkotmánybíróság honlapján megtekinthető.
