Az egyik leggyakoribb tévhit külföldi magánszemélyek magyarországi munkavégzése kapcsán, hogy nem kell Magyarországon személyi jövedelemadót fizetni, ha a külföldi társaság által belföldön foglalkoztatott munkavállaló 183 napnál nem tölt többet az országban. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű, több tényezőt is figyelembe kell venni, ha biztosan el akarják kerülni a cégek az adókockázatokat. Hogy kell ténylegesen értelmezni a szabályozást bizonyos speciális esetekben?
A vállalatok adózással foglalkozó munkatársai körében már szinte „berögzült” a „183 napos szabály” a külföldi magánszemély munkavégzése kapcsán, azonban a helyzet korántsem ilyen egyszerű; nem elég csak a napokat számolni. A magyar szja-törvény több rendelkezésében is hivatkozik a 183 napra. Igy például a Magyarországon az adóévben 183 napot meghaladóan tartózkodó EU-s állampolgárok a jogszabály értelmében magyar adóügyi illetőségűnek minősülnek. Másrészt, az egyéb feltételek nem teljesülése esetén az adóügyi illetőséget a magánszemélyek szokásos tartózkodási helye is meghatározhatja, amit szintén a 183 napos magyarországi tartózkodáshoz kapcsol az szja-törvény.
A határon átnyúló munkavégzések esetében a felmerülő adókötelezettségek meghatározásához az szja-törvény mellett ugyanakkor az érintett országokkal fennálló adóegyezmények rendelkezéseit is szükséges lehet megvizsgálni. Az egyezmények munkaviszonyból származó jövedelmeket tárgyaló rendelkezései között pedig szintén találunk egy, a 183 napos tartózkodást tárgyaló pontot.
„Bár a 183 napos tartózkodás fontos tényező a határon átnyúló munkavégzések személyi jövedelemadózása kapcsán, nem kizárólag ez döntheti el a kérdést. 183 napot meg nem haladó tartózkodás esetén ugyan a magánszemély jövedelme, az adóügyi illetőségének államában maradhat adóköteles, az egyezmények egyéb feltételeket is támasztanak, amelyek közül az egyik legkevésbé közismert, ugyanakkor kiemelten fontos, a gazdasági munkáltatás kérdése” – hangsúlyozta Kövesdy Zoltán, a Deloitte Magyarország adó- és jogi osztályának menedzsere.
A gazdasági munkáltató kérdéskör magyar viszonylatban azt jelenti, hogy meg kell vizsgálni azt is, a magyar fogadó társaság tekintendő-e gazdasági értelemben a külföldi magánszemély munkáltatójának, függetlenül attól, hogy a jogi értelemben vett munkáltatója a külföldi, kiküldő társaság. Ennek a kérdésnek az eldöntése a gyakorlatban egy összetett elemzést igényel, amely alapvetően a magánszemélynek a magyar társaság működésébe való integrációját vizsgálja.
Amennyiben az integrációval kapcsolatos kérdésre igen a válasz, úgy a magánszemély magyarországi tevekénységére jutó munkaviszonyból származó jövedelem 183 napot meg nem haladó tartózkodás esetén is Magyarországon válik adóztathatóvá tekintettel arra, hogy a fenti két kritériumnak együttesen fent kell állnia ahhoz, hogy a magyarországi adóztatás elkerülhető legyen. A gazdasági munkáltató kérdésköre csak egy az adózási szempontból releváns körülmények mellett. Előfordulhat például az is, hogy valaki pusztán az életkörülményei miatt válik akár rövid idejű belföldi tartózkodást követően is magyar adóügyi illetőségűvé.
A 183 napot meg- vagy meg nem haladó magyarországi tartózkodás tehát egy fontos, azonban önmagában nem, vagy nem mindig elégséges körülmény annak megállapítására, hogy egy külföldi magánszemélynek, illetve az őt foglalkoztató társaságnak szükséges-e személyi jövedelemadót fizetnie Magyarországon a munkavégzése kapcsán vagy sem.
