Közel tíz év tapasztalat alapján elmondható: bár az építőipari lánctartozások megelőzésére létrehozott ún. fedezetkezelői rendszer alapjaiban bevált, vannak a rendszernek még betemetetlen lyukai. Ráadásul az új polgári perrendtartás idén januári hatálybalépése újabb kihívás elé állítja az intézményt – foglalja össze a Jalsovszky Ügyvédi Iroda.
A fedezetkezelői rendszert megalkotó 2009-es kormányrendelet előírja, hogy mindazon építkezéseknél, amelyek a közbeszerzési törvény hatálya alá tartoznak, vagy pedig elérik a közbeszerzések közösségi értékhatárát (jelenleg kb. 5,5 millió euró), az építtető köteles fedezetkezelőt alkalmazni. A fedezetkezelő szerepe kettős. Egyrészt – akár az építtető által letett készpénzforrásból, akár más pénzügyi forrás útján – biztosítja az építési munkák pénzügyi fedezetét, másrészt a vállalkozói díjakat az elvégzett munkának megfelelően osztja el az építésben részt vevő közreműködők (fővállalkozó, alvállalkozók, egyéb szereplők) között. A fedezetkezelők – általában bankok vagy erre a szolgáltatásra kialakított speciális intézmények – két legfontosabb „fegyvere” a ki nem fizetett alvállalkozóknak járó díjösszegek visszatartása a fővállalkozói díjból, valamint a fővállalkozói kifizetés felfüggesztése akkor, ha az alvállalkozói teljesítés vitássá válik. Vagyis amennyiben a fővállalkozó leigazolt egy alvállalkozói teljesítést, de azt nem fizette ki, akkor az adott összeget a fővállalkozó sem kaphatja meg a neki járó díjból, hanem azt a fedezetkezelő közvetlenül kifizetheti az alvállalkozónak.
Bihari Levente, a Jalsovszky Ügyvédi Iroda ügyvédje szerint mindamellett, hogy a rendszer többségében eredményesen tudja biztosítani azt, hogy az építkezésben résztvevők hozzájussanak az őket megillető vállalkozási díjhoz, a gyakorlatban több bonyodalom is felmerült a rendszer alkalmazása során.
Van-e fedezetkezelő vagy nincs?
Bár elég meglepőnek hangzik, egy építkezésbe bevont alvállalkozó számára sok esetben nem egyértelmű, hogy van-e az adott projektnek fedezetkezelője. Egy alvállalkozó ugyanis nem feltétlenül ismeri a projekt teljes összértékét. Márpedig, ha a projektérték meghaladja a jogszabályi összeghatárt, akkor a fedezetkezelés valamennyi alvállalkozói szerződésre kiterjed. Alvállalkozói szemszögből fontos ezért már a munka elvállalásakor megfelelőn tájékozódni arról, hogy a projektnek van-e fedezetkezelője, és ha igen, akkor az erre vonatkozó rendelkezéseket a vállalkozási szerződésbe megfelelően beépíteni.
Mi történik, ha a fővállalkozó teljesítményét kifogásolják?
A fedezetkezelői rendszer logikája szerint a fővállalkozó hiába igazolja le a teljesítést az alvállalkozók felé, a fedezetkezelő csak akkor tud a fővállalkozói díjból alvállalkozót kifizetni, vagy a javára a fővállalkozói díjból visszatartani, ha a fővállalkozó felé is esedékessé vált az adott teljesítési szakaszhoz kapcsolódó díjösszeg megfizetése. Más szavakkal, amíg az építtető és az alvállalkozó viszonylatában nem zárult le eredményesen egy teljesítési szakasz, addig az adott szakaszban részt vevő alvállalkozó is hiába vár arra, hogy a fedezetkezelő a fővállalkozó díjából kifizesse őt.
Az alvállalkozó különösen akkor kerülhet kellemetlen helyzetbe, ha az építtető és a fővállalkozó között alakul ki vita arról, hogy a fővállalkozó egy munkarészt megfelelően teljesített-e vagy sem – és ezért a fővállalkozó nem kapja meg a teljesítésigazolást az adott szakaszra. Egy ilyen vita kimenetelére, rendezésére az alvállalkozó nem tud hatással lenni, pusztán reménykedhet annak mielőbbi lezárultában. Még komplikáltabb lehet a helyzet, ha az építtető és a fővállalkozó közötti vita odáig fajul, hogy valamelyik fél a fővállalkozói szerződést megszünteti. Ilyen esetekben a felek egy hosszas pereskedésnek néznek elébe, amelynek lezárultáig – fedezetkezelő ide vagy oda – az alvállalkozók sem fognak a pénzükhöz jutni.
Gyorsan leketyeg a 30 nap
A fedezetkezelői rendszer alkalmazhatóságának van egy szigorúan vett időbeli korlátja is. Amennyiben ugyanis a fővállalkozó és az alvállalkozó között merül fel konfliktus a tekintetben, hogy az alvállalkozó megfelelően teljesített-e, úgy az alvállalkozónak 30 napja van arra, hogy a vita rendezésére peres eljárást indítson. Ellenkező esetben ugyanis a fővállalkozó kifizetésének felfüggesztése megszűnik és a fedezetkezelő a fővállalkozónak fogja kiutalni a vitatott teljesítés kapcsán visszatartott összeget. Azaz megszűnik az alvállalkozó biztonsága.
Márpedig a 30 nap ma már rettentően szűk idő egy peres vitarendezési eljárás megindítására. Az új polgári perrendtartás igencsak megnehezítette ugyanis a megfelelő formai és tartalmi kellékekkel rendelkező keresetlevél beadását. Ennek ismeretében nagyon hatékonyan kell annak az alvállalkozónak eljárnia, aki nem akar kimaradni a fedezetkezelés nyújtotta biztonságból. Megjegyzendő továbbá, hogy ebben a körben a Teljesítésigazolási Szakértő Szerv (TSzSz) eljárásának megindítása nem elég, a vita rendezésére bírósági, választottbírósági, vagy közvetítői eljárást kell indítani az alvállalkozónak. A 30 napos keresetindítási határidő miatt pedig szinte kizárt, hogy ebbe még a TSzSz megelőző eljárása is beleférjen, így jó eséllyel a TSzSz nyújtotta előnyökkel (gyorsabb eljárás, előzetes végrehajthatóság stb.) sem lehet számolni egy ilyen perben.
A teljesítés igazoláson múlik
Belátható, hogy a fedezetkezelés akkor és addig tud valóban érdemi és hatékony garanciát nyújtani az alvállalkozók kifizetésére, amíg egyébként a tényleges munkavégzés megfelelősége és a teljesítésigazolások kiadása kapcsán nem merül fel nézeteltérés. Ez egyrészt felértékeli a teljesítésigazolások kiadására jogosult személyek (elsősorban műszaki ellenőrök) szerepét. Másrészt növeli annak jelentőségét is, hogy egy vállalkozási szerződés hogyan kezeli azt az esetet, ha a felek között e körben vita merül fel, és feljogosít-e pl. független szakértőt a teljesítésigazolás elbírálására és kiadására.
