Az Európai Unió Törvényszéke helybenhagyja a Marine Le Pen európai parlamenti képviselőtől egy parlamenti asszisztens foglalkoztatása tekintetében közel 300 000 euró visszafizetését követelő európai parlamenti határozatot, mivel a képviselő asszony nem bizonyította ezen asszisztens tényleges munkavégzését – áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.
A T-86/17. sz. ügyben hozott ítélet Marion Le Pen kontra Európai Parlament
Marion Le Pen – közismert nevén Marine Le Pen – 2009-től 2017-ig európai parlamenti képviselő volt. A Parlament 2016. december 5-i határozatában megállapította, hogy a 2010. decembere és 2016. februárja közti időszakban 298 497,87 euró összeget jogalap nélkül fizettek ki M. Le Pen számára parlamenti asszisztens foglalkoztatásának jogcímén, és ez az összeg tőle visszakövetelendő. Ezen összeg megfelel annak, amit a Parlament a helyi parlamenti asszisztensként 2010 és 2016 között M. Le Pen által alkalmazott munkatárs után kifizetett. A Parlament azt rója fel M. Le Pennek, hogy nem bizonyította, hogy a helyi asszisztens ténylegesen, közvetlenül és kizárólag a képviselői mandátumához kapcsolódóan végzett tevékenységet.
M. Le Pen azt kéri, hogy az Európai Unió Törvényszéke semmisítse meg a Parlament vele kapcsolatban hozott határozatát.
A Törvényszék ítéletében elutasítja M. Le Pen keresetét és helyben hagyja a Parlament visszafizettetést elrendelő határozatát.
A Törvényszék M. Le Pen összes érvét elutasítja. A Törvényszék különösen megállapítja, hogy
- a Parlament Főtitkára hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az európai parlamenti képviselők statútumának alkalmazási szabályai keretében a jogalap nélkül kifizetett összegek visszafizettetését elrendelő határozatot hozatalára;
- a Parlament azon lehetősége, hogy határozatot hozhat a parlamenti asszisztensi támogatás jogcímén, jogalap nélkül kifizetett összegek visszafizettetéséről, nem sérti az európai parlamenti képviselők függetlenségét;
- M. Le Pen számára érvényesen lehetővé tették, hogy képviselhesse álláspontját, így a védelemhez való joga nem sérült;
- az európai parlamenti képviselők és nem a Parlament feladata annak bizonyítása, hogy a felvett összegeket teljes mértékben és kizárólag az asszisztenseik alkalmazásából eredő kiadások fedezetére használták fel;
- M. Le Pen nem tudta bizonyítani, hogy asszisztense ténylegesen a számára végzett munkát. Nem mutatott be ugyanis bizonyítékot azt illetően, hogy a parlamenti asszisztens bármilyen parlamenti asszisztensi tevékenységet végzett volna, amit egyébként a tárgyalás során el is ismert. M. Le Pen különösen nem mutatott be semmilyen olyan bizonyítékot, amely alapján igazolható lenne a parlamenti asszisztense által számára a parlament helyiségeiben végzett közvetlen asszisztensi tevékenység, mivel egyedül az, hogy az asszisztens állítólag – de nem bizonyítottan – jelen volt a Parlament helyiségeiben, e szempontból nem elegendő (a Parlament egyebekben a tárgyalás során rámutatott, hogy a képviselőknek fenntartott bejáraton keresztül parlamenti asszisztens nem juthat be a helyiségeibe). Ezenkívül, noha M. Le Pen azt állítja, hogy parlamenti asszisztense állandó és tényleges lakóhellyel rendelkezett egyik barátjánál Brüsszelben, ezt pusztán csak kijelenti és semmilyen, az állítását alátámasztó bizonyítékot nem mutat be;
- M. Le Pen nem részesült hátrányosan megkülönböztető és részrehajló bánásmódban, mivel semmilyen, annak megállapítását alátámasztó bizonyítékot nem szolgáltatott, hogy a Parlament által indított hasonló eljárás a múltban vagy a jelenben csak a Front national európai parlamenti képviselőivel szemben folyt, illetve folyik.
