A jelenlegi jogszabályok nem garantálják megfelelően a gyermekek védelmét és biztonságát a magánszektor szereplői által szervezett táboroztatás során. Erre a következtetésre jutott Székely László ombudsman, miután egy szülői panaszbeadvány nyomán megvizsgálta egy táborban bekövetkezett súlyos sérülés körülményeit, és azokból az egyedi ügyön is túlmutató megállapításokat tett. A biztos az emberi erőforrásokért, valamint a fogyasztóvédelemért felelős miniszterhez fordult.
A biztos vizsgálatát egy édesanya kérte, aki beszámolt arról, hogy 2017-ben egy nyári táborban a gyermeke a védőfelszerelés nélküli trambulin használata közben a trambulin védőhálóval nem fedett rugói közé csúszott, és a csavartakaró elem hiánya miatt a csavarok súlyos lábsérülést okoztak neki. A helyszínen nem volt egészségügyi felszerelés, a táboroztató munkatársa a sebet konyharuhával kötözte be. A gyermek a baleset következtében hosszú kórházi ellátásra szorult. A táboroztató felelősségét az édesanya hiába próbálta megállapíttatni a hatóságokkal, azok szerinte nem tették meg a szükséges intézkedéseket. A népegészségügyi hatóság később a trambulint ellenőrizte, a védőfelszerelés ekkor már megvolt.
A biztos jelentéséből kiderül, hogy az egészségügyi államigazgatási szerv a hatósági ellenőrzés során nem vizsgálta, hogy a táboroztató az irányadó miniszteri rendeletnek megfelelően, tehát a táborozás teljes időtartama alatt biztosította-e kiképzett elsősegélynyújtó jelenlétét. A vizsgálat arra sem tért ki, hogy a táborban volt-e elkülönített betegszoba vagy hasonló helyiség. A hatóság nem észlelte, hogy a gyermektáborban üzemeltetett játszótéri eszközök biztonságának vizsgálata nem az ő, hanem a fogyasztóvédelmi hatóság hatásköre – ez is az ombudsman jelentéséből derült ki.
Az alapvető jogok biztosa irányadó követelményként ebben a jelentésében is rögzítette, hogy a Gyermekjogi Egyezmény szerint a gyermekek jogainak védelmét teljes körű szemlélettel kell megközelíteni, annak középpontja a gyermek legjobb érdeke. Az egyes szakjogági területeket ennek megfelelően oly módon kell összehangolni, hogy átfogó, következetes védelmi rendszer jöhessen létre. Az ombudsman hangsúlyozta, hogy a gyermek legjobb érdekeinek biztosítása elsődlegesen a szülők, a család felelőssége. Azokban a helyzetekben azonban, amelyekben a szülő – például a távolléte miatt – nem tudja garantálni gyermeke szükségleteit és biztonságát, azt az állam jogalkalmazási és jogalkotási intézkedésekkel köteles megtenni.
A biztos azt is megállapította, hogy a gyermektáboroztatás jelenlegi szabályozása jelentős különbséget tesz alapvetően azonos tartalmú és funkciójú szolgáltatások között aszerint, hogy állami és a gyermekvédelmi rendszer keretében szervezett gyermekfelügyeletről vagy a magánszektor valamely szereplője által biztosított, a gyermekek szervezett foglalkoztatását kínáló gyermektáborról van-e szó. A jelentés szerint alapvető szemléletbeli különbség érhető tetten mind a gyermekekkel foglalkozó személyekkel kapcsolatos előírásokban, mind a jogorvoslati lehetőségekben, mind a gyermekvédelmi rendszer garanciáiban. Az ombudsman gyermekjogi szempontból aggályosnak tartotta, hogy a magánszektor szereplői által szervezett nyári táborozási szolgáltatás esetében hiányoznak azok az egyértelmű garanciák, amelyek megfelelően biztosítanák a gyermekek legjobb érdekeit. Nem elfogadható ugyanis az, hogy jelenleg a táboroztatás alapvető, kifejezetten a gyermekek testi-lelki épségét garantáló feltételei teljes mértékben a profitorientált szolgáltatók belátására, mérlegelésére vannak bízva.
A biztos megfontolásra javasolta az emberi erőforrások miniszterének, hogy a gyermekek biztonságát szavatoló feltételek, a kiszámíthatóság, az egyértelműség, a gyermek legjobb érdekének megfelelő eljárás elvének biztosítása érdekében komplex módon vizsgálja felül a magánszektor táboroztatási feltételrendszerét, annak szabályozását. Az ombudsman a fogyasztóvédelemért felelős szaktárcánál kezdeményezte, hogy rendeljen el a magánszektor által szervezett táborok játszótéri eszközeinek biztonságával kapcsolatos országos és átfogó vizsgálatot. Az illetékes járási hivatal vezetőjének javasolta, hogy tevékenységük során a népegészségügyi, valamint a fogyasztóvédelmi hatósági hatásköröket egyértelműbb módon határolják el egymástól.
