A Brüsszel I. rendeletben a viszontkeresetek tekintetében meghatározott különös joghatóság az e jogszabályban felállított más joghatósági szabályokhoz képest nem kizárólagos, hanem vagylagos jellegű – áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.
A Bíróságnak a C-306/17. sz. Nothartová ügyben hozott ítélete
Egy Szlovákiában élő szlovák állampolgárságú nő képmáshoz és hangfelvételhez fűződő személyiségi joga megsértése miatt keresetet indított a Tatabányai Törvényszék előtt egy Magyarországon lakó magyar állampolgárságú férfival szemben, akiről a nő azt állítja, hogy a hozzájárulása nélkül készített róla képeket és videókat, amelyeket később feltöltött az internetre, és különösen a YouTube oldalára.
A keresetet a szlovákiai nő azért Magyarországon indította, mert a polgári és kereskedelmi ügyekben az uniós tagállamok határain átnyúló jogvitákban joghatósággal rendelkező nemzeti bíróság meghatározásáról szóló uniós rendelet (a 1215/2012/EU. sz. ún. Brüsszel I. rendelet) értelmében valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy főszabály szerint e tagállam bíróságai előtt perelhető.
A magyar férfi az így megindult eljárás keretében kártérítés, illetve sérelemdíj fizetése iránt viszontkeresetet terjesztett elő annak okán, hogy egyrészt az eredeti kereset a Youtube-ra feltöltött szellemi alkotásának terjesztését korlátozza, másrészt a szlovákiai nő őt tévesen az apja nevén nevezte meg, ami sérti a névviseléshez való jogát és a kegyeleti jogát, harmadrészt pedig az említett nő megjelölte a férfi gépkocsijának rendszámát, személyiségi jogokat sértve ezzel. A férfi a viszontkeresetet a magyar bíróság szerint nem ugyanazon a tényállásra hivatkozva nyújtotta be, mint amelyen a szlovákiai nő keresete alapul. Ennek azért van jelentősége, mert az említett rendelet szerint a valamely kereset tárgyában eljáró bíróság a viszontkeresetre akkor rendelkezik joghatósággal, ha a viszontkereset ugyanazon a tényálláson alapul, mint a kereset.
A szlovák állampolgár keresetét vizsgáló Tatabányai Törvényszéknek kétségei vannak azzal kapcsolatban, hogy a magyar állampolgár viszontkeresetének elbírálására is joghatósággal rendelkezik-e a rendelet alapján. E viszontkereset ugyanis nem ugyanazon a tényálláson alapul, mint a kereset, és a rendelet alapján a magyar bíróság szerint nem egyértelmű, hogy ilyen esetekben akkor is kizárt-e a viszontkeresettel megkeresett bíróság joghatóságának megállapítása, ha e joghatóság magára a viszontkeresetre az eltérő tényállási háttér miatt ugyan
nem alapítható, de a rendelet valamely más rendelkezésére (a jelen esetben különösen a kártérítési ügyekre vonatkozó szabályaira) viszont igen.
A Tatabányai Törvényszék az Európai Bíróságtól vár iránymutatást a kérdésben.
A mai napon meghozott ítéletében a Bíróság mindenekelőtt emlékeztet arra, hogy a rendelet szerinti, a viszontkeresettel kapcsolatos különös joghatóság a megfelelő igazságszolgáltatásra való törekvés érdekében teszi lehetővé a felek számára azt, hogy ugyanazon eljárás során és ugyanazon bíróság előtt rendezzék a közös eredetű kölcsönös követeléseiket, ami által elkerülhetők a felesleges és többszörös eljárások. E célkitűzésnek megfelelően egy olyan helyzetben, amelyben a nemzeti bíróság egy vagy több, viszontkeresetként előterjesztett követelés alapján jár el, e bíróságnak mérlegelnie kell, hogy e követelések milyen mértékben közös eredetűek az eredeti keresettel.
Ennek érdekében, a jelen ügy körülményei között a nemzeti bíróságnak meg kell vizsgálnia többek között azt, hogy az amiatt kért kártérítés iránti viszontkereset elbírálása, hogy a szlovákiai nő – egyebek mellett – korlátozza a magyar férfi szellemi alkotását, nem kívánja-e meg azt, hogy e bíróság értékelje azon tényállás jogszerűségét vagy jogellenességét, amelyre az érintett nő a saját követeléseit alapítja, amennyiben azon szellemi alkotás, amellyel kapcsolatban a magyar férfi úgy véli, hogy a felhasználásban korlátozták, azonos azzal, amellyel kapcsolatban a szlovák állampolgár azt állítja, hogy a képmáshoz fűződő jogát megsértették.
Ezzel összefüggésben a Bíróság kimondja, hogy amennyiben fennáll ezen értékelés szükségessége, úgy a rendelet a szlovákiai nő keresetét vizsgáló magyar bírósághoz telepíti a magyar férfi által indított viszontkereset elbírálására vonatkozó joghatóságot.
Emellett a Bíróság megállapítja, hogy a rendeletben a viszontkeresetek tekintetében meghatározott különös joghatóság az e jogszabályban felállított más joghatósági szabályokhoz képest nem kizárólagos, hanem vagylagos jellegű. Következésképpen a rendeletnek az e különös joghatóságot szabályozó rendelkezését a magyar férfi által előterjesztett viszontkeresettel összefüggésben sem kell kizárólagos jelleggel alkalmazni, és így az e viszontkeresetet vizsgáló magyar bíróság joghatósága adott esetben a rendelet valamely más joghatósági szabályára is alapítható.
