Szpunar főtanácsnok szerint a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel az európai elfogatóparancsot kibocsátó igazságügyi hatóság által azzal kapcsolatban előterjesztett kérdések megválaszolására, hogy a végrehajtó hatóság megtagadhatja-e az elfogatóparancs végrehajtását. A kibocsátó hatóság nem léphet a végrehajtó hatóság helyébe, és nem terjeszthet olyan kérdéseket a Bíróság elé, amelyeket csak a végrehajtó hatóság jogosult feltenni előzetes döntéshozatali eljárás keretében.
A főtanácsnok indítványa a C-268/17. sz. ügyben Ured za suzbijanje korupcije i organiziranog kriminaliteta kontra A. Y.
A. Y. magyar állampolgár, és egy vállalat igazgatóságának elnöke, aki ellen büntetőeljárás indult Horvátországban. A. Y.-t azzal gyanúsítják, hogy megegyezett egy magas rangú horvátországi tisztségviselővel abban, hogy egy jelentős pénzösszeget fizet számára a magyar vállalat és a horvát kormány közötti szerződéskötés fejében.
Az A. Y. gyanúsított ellen vesztegetés miatt Horvátországban indult nyomozás megindítását követően a horvát hatóságok többször is kérték (első alkalommal 2011. június 10-én) a magyar hatóságokat, hogy nemzetközi jogsegély keretében A. Y.-t hallgassák ki gyanúsítottként, és kézbesítsenek számára egy idézést. Bár a magyar hatóságok nem hajtották végre a jogsegély iránti megkereséseket, nyomozást indítottak annak megállapítása érdekében, hogy megvalósult-e a nemzetközi közélet tisztasága elleni bűncselekmény a magyar büntető törvénykönyv szerinti nemzetközi kapcsolatban elkövetett vesztegetés formájában. Ezt a nyomozást 2012. január 20-án lezárták azon az alapon, hogy a kérdéses cselekmény nem bűncselekmény. E nyomozás megindítására azonban nem A. Y. – mint gyanúsított – ellen, hanem kizárólag a bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt került sor, így A. Y.-t a nyomozás során tanúként hallgatták ki.
A Horvát Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozását követően a horvát hatóságok 2013. október 1-jén európai elfogatóparancsot bocsátottak ki A. Y. ellen. Az európai elfogatóparancs végrehajtását a magyar igazságügyi hatóságok azzal az indokkal megtagadták, hogy ugyanazon cselekmény miatt, mint amelyen az elfogatóparancs is alapul, már büntetőeljárás indult Magyarországon, amelyet megszüntettek.
2015. december 15-én az A. Y. elleni büntetőeljárást lefolytató Županijski Sud u Zagrebu (Zágráb megyei bíróság, Horvátország) egy újabb európai elfogatóparancsot bocsátott ki A. Y. ellen, amellyel kapcsolatban a magyar hatóságok arra hivatkozva nem hoztak érdemi határozatot, hogy Magyarországon nem áll fenn jogi lehetőség A. Y. letartóztatására vagy a szóban forgó európai elfogatóparancs végrehajtására irányuló új eljárás megindítására.
E körülmények között a horvát bíróság lényegében azt a kérdést tette fel a Bíróságnak, hogy az európai elfogatóparancsról szóló kerethatározat1 lehetővé teszi-e valamely tagállam igazságügyi hatósága számára azt, hogy azon az alapon megtagadja az elfogatóparancs teljesítését, hogy az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló bűncselekménnyel megegyező cselekmények miatt az adott tagállamban indított büntetőeljárást megszüntették, még abban az esetben is, ha e büntetőeljárás keretében a keresett személy tanú volt, nem pedig gyanúsított vagy terhelt. A horvát bíróság továbbá arra vár választ, hogy a nemzeti igazságügyi hatóság köteles-e határozni minden számára továbbított európai elfogatóparancsról, abban az esetben is, amikor már határozott az ugyanazon keresett személy ellen ugyanazon büntetőeljárás keretében kibocsátott korábbi európai elfogatóparancsról.
A mai napon ismertetett indítványában Maciej Szpunar főtanácsnok kiemeli, hogy a jelen ügyben a szóban forgó európai elfogatóparancsot kibocsátó horvát bíróság az európai elfogatóparancsot végrehajtó hatóságok, jelen esetben a magyar hatóságok jogaival és kötelezettségeivel kapcsolatban vár iránymutatást. A főtanácsnok véleménye szerint a Bíróság arra a kérdésre adandó válaszára, hogy a végrehajtó hatóságok a kerethatározat értelmében megtagadhatják-e (vagy alkalmasint kötelesek-e megtagadni) a szóban forgó elfogatóparancs végrehajtását, nem lenne szükség a horvát bíróság előtti eljárás lefolytatása szempontjából. Ebben az összefüggésben a főtanácsnok hangsúlyozza, hogy a Bíróság válasza jogi szempontból nincs hatással arra, hogy a nemzeti bíróság fenntartja-e az európai elfogatóparancsot, vagy pedig visszavonja, hiszen adott esetben e bíróság feladata, hogy erről a kapott válaszoktól függetlenül döntsön.
A főtanácsnok továbbá kiemeli, hogy a jelen ügy végeredményben a magyar jognak a kerethatározat rendelkezései szempontjából elvégzendő értelmezésére vonatkozik, amely értelmezés azonban az elfogatóparancsról határozatot hozó hatóságok feladata. Ebből a szempontból a főtanácsnok hangsúlyozza, hogy az érintett horvát bíróság nem léphet az eljáró magyar hatóságok helyébe, és nem terjeszthet ezzel kapcsolatban kérdéseket a Bíróság elé előzetes döntéshozatali eljárás keretében.
A főtanácsnok ezért úgy véli, hogy a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel a szóban forgó elfogatóparancs végrehajtásáról határozni jogosult magyar hatóságok jogaira és kötelezettségeire vonatkozó kérdések megválaszolására.
Végezetül, a főtanácsnok véleménye szerint a tagállamok igazságügyi hatóságai kötelesek határozni valamennyi európai elfogatóparancsról, abban az esetben is, ha az ugyanazon keresett személyre vonatkozó korábbi európai elfogatóparancsról ugyanazon büntetőeljárás keretében már hoztak határozatot.
_________________________________________________________________________________
1Az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló, 2002. június 13-i 2002/584/IB tanácsi kerethatározat (HL 2002. L 190., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 34. o.).
