Wahl főtanácsnok annak megállapítását javasolja a Bíróságnak, hogy az uniós joggal ellentétes az a nemzeti jogszabály, amely a szolgáltatások igénybevevője számára előírja, hogy nyújtson biztosítékot azon bírság fedezete céljából, amely valamely nemzeti munkajogi jogszabályi rendelkezésnek egy másik tagállamban székhellyel rendelkező szolgáltató általi megsértése miatt szabható ki. Az ilyen rendelkezés a főtanácsnok szerint tilos a szolgáltatási irányelv értelmében, és mindenképpen meghaladja az ahhoz szükséges mértéket, hogy a nemzeti hatóságok képesek legyenek a munkavállalók védelme, valamint a tisztességtelen verseny és a szociális dömping elkerülése érdekében elfogadott nemzeti munkajogi szabályoknak való megfelelés ellenőrzésére és kikényszerítésére.
A Čepelnik szlovéniai székhelyű korlátolt felelősségű társaság. Az építési ágazatban nyújtott szolgáltatásokat M. Vavti részére 12 200 EUR értékben. A szolgáltatásokat kiküldött munkavállalók végezték egy, M. Vavti tulajdonában álló, Ausztriában, a szlovén határ közelében lévő házon. M. Vavti a Čepelnik részére 7000 EUR előleget fizetett.
2016-ban az osztrák pénzügyőrség ellenőrzést végzett az építési területen, és két szabálysértés elkövetésével vádolta a Čepelniket. Először is, a Čepelnik elmulasztotta a munka megkezdésének a munkaszerződésekre vonatkozó szabályozás kiigazításáról szóló törvény (AVRAG) szerinti megfelelő bejelentését. Másodszor, a Čepelnik négy kiküldött munkavállaló tekintetében a fizetési dokumentumokat nem bocsátotta rendelkezésére német nyelven. A pénzügyőrség az ellenőrzés után közvetlenül a kifizetések felfüggesztésére kötelezte M. Vavtit, és a hatáskörrel rendelkező közigazgatási hatóságtól, a Bezirksmannschaft Völkermarkttól (a völkermarkti elsőfokú közigazgatási hatóság, Ausztria; a továbbiakban: BHM Völkermarkt) M. Vavti biztosíték nyújtására való kötelezését kérte. E biztosíték célja az volt, hogy biztosítsa a Čepelnikkel szemben a vizsgálat eredménye alapján indítandó eljárások során esetlegesen kiszabott bírság megfizetését. A pénzügyőrség a biztosítéknak a még kifizetetlen vállalkozói díjnak megfelelő, azaz 5200 EUR összegben történő megállapítását kérte. A BHM Völkermarkt elrendelte a kért biztosíték nyújtását, azzal az indokkal, hogy „a szolgáltató […] szlovéniai székhelye miatt feltételezhető, hogy a szabálysértési eljárás és a büntetés végrehajtása lényegesen megnehezedik, vagy akár egyenesen lehetetlenné válik”. M. Vavti befizette a biztosítékot.
A Čepelnikkel szemben az állítólagos szabálysértések miatt eljárást indítottak. A 2016 októberében hozott ítéletek 1000 és 8000 EUR összegű bírságot szabtak ki a Čepelnikkel szemben az AVRAG állítólagos megsértése miatt.
A munka végeztével a Čepelnik M. Vavti részére kiszámlázta az 5000 EUR kifizetetlen vállalkozói díjat. Ez utóbbi megtagadta a fizetést, arra hivatkozva, hogy a kifizetetlen vállalkozói díjat a BHM Völkermarkt közigazgatási határozatának megfelelően megfizette e hatóság számára. A Čepelnik ezután keresetet indított M. Vavtival szemben a kifizetetlen vállalkozói díj megfizetése érdekében.
A szolgáltatási irányelv2 különösen azt írja elő, hogy a tagállamok tiszteletben tartják a szolgáltatók azon jogát, hogy szolgáltatást nyújthassanak a letelepedési helyük szerinti tagállamtól eltérő tagállamban. Ezenkívül a tagállamok nem támaszthatnak a szolgáltatás igénybevevőjével szemben olyan követelményeket, amelyek egy másik tagállamban letelepedett szolgáltató által nyújtott szolgáltatás igénybevételét korlátozzák. Ezen irányelv nem érinti az uniós jogot tiszteletben tartó nemzeti munkajogot.
E vonatkozásban a Bezirksgericht Bleiburg/Okrajno sodišče Pliberk (bleiburgi kerületi bíróság, Ausztria) azt kérdezi a Bíróságtól, hogy az uniós jog megtiltja-e a tagállamoknak a kifizetés felfüggesztésének és a kifizetetlen vállalkozói díjnak megfelelő összegű biztosíték megfizetésének az e tagállambeli megrendelővel szembeni elrendelését, ha a kifizetés felfüggesztése és a biztosíték nyújtása kizárólag azon lehetséges bírság biztosítását szolgálja, amelynek a másik tagállamban székhellyel rendelkező szolgáltatóval szembeni kiszabására majd csak külön eljárásban kerül sor.
Nils Wahl főtanácsnok tegnapi indítványában úgy véli, először is, hogy a jelen ügyben a szolgáltatási irányelv alkalmazandó. Mivel ezen intézkedés célkitűzése inkább az, hogy az államkincstár javára biztosítsa azon büntetések sikeres megfizettetését, amelyeket a közigazgatási szervek a jövőben a szolgáltatóval szemben kiszabhatnak, és az intézkedés nem az állítólagos szabálysértés elkövetőjét, hanem a szerződéses partnerét sújtja, nem tekinthető a szolgáltatási irányelv „munkajogi” kivételeinek körébe tartozónak. A főtanácsnok ezután megjegyzi, hogy egy ilyen intézkedés, függetlenül attól, hogy hátrányosan megkülönböztető jellegű-e, vagy sem, természeténél fogva alkalmas arra, hogy egyfelől eltántorítsa az osztrák fogyasztókat attól, hogy külföldi székhelyű szolgáltatók szolgáltatásait vegyék igénybe, másfelől pedig hogy eltántorítsa a más tagállamokban székhellyel rendelkező szolgáltatókat attól, hogy ideiglenes jelleggel Ausztriában nyújtsanak szolgáltatást. Ennek megfelelően ezen intézkedés olyan korlátozásnak minősül, amely a szolgáltatási irányelv alapján főszabály szerint nem megengedett. Ezt követően a főtanácsnok azt vizsgálja, hogy igazolható-e ez az intézkedés, és megállapítja, hogy a szolgáltatók jogait korlátozó nemzeti intézkedések kizárólag bizonyos, ugyanezen irányelvben meghatározott feltételek alapján indokolhatók. Ugyanakkor azok a nemzeti intézkedések, amelyek a szolgáltatás igénybevevőinek jogait korlátozzák, főszabály szerint nem indokolhatók.
Mindezen okokra tekintettel a főtanácsnok megállapítja, hogy az ilyen intézkedés összeegyeztethetetlen a szolgáltatási irányelvvel.
E megállapítást nem változtatná meg az sem, ha a Bíróság az ilyen intézkedésnek az EUMSZ 56. cikkel való összeegyeztethetőségét vizsgálná.
Ugyanis a szolgáltatásnyújtás szabadságának korlátozása csak akkor fogadható el, ha az a Szerződésekkel összeegyeztethető jogszerű célt szolgál és közérdeken alapuló kényszerítő indokok igazolják; ha fennáll ez az eset, a korlátozásnak az elérni kívánt cél megvalósítására alkalmasnak kell lennie és nem lépheti túl az ahhoz szükséges mértéket.
A főtanácsnok szerint közérdeken alapuló kényszerítő oknak tekintendő az a cél, hogy a nemzeti hatóságok képesek legyenek a munkavállalók védelme, valamint a tisztességtelen verseny és a szociális dömping elkerülése érdekében elfogadott nemzeti munkajogi szabályoknak való megfelelés ellenőrzésére (amely az osztrák kormány által felhozott igazolás). Ugyanakkor kétséges, hogy a szóban forgó intézkedés valóban és következetesen eléri-e a célkitűzést. A főtanácsnok azon a véleményen van, hogy az intézkedés semmi esetre sem arányos, mivel meghaladja az említett célkitűzés eléréséhez szükséges mértéket.
_________________________________________________________________________________
1A belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i európai parlamenti és tanácsi irányelv (a szolgáltatási irányelv; HL 2006. L 376., 36. o.; helyesbítés: HL 2014. L 287., 33. o.).
