A miniszterek szövetségi parlamenti (Bundestag-) eskütételével véget ért szerdán délután a második világháború utáni német történelem leghosszabb kormányalakítási folyamata, és megalakult Angela Merkel negyedik kormánya.
Az Angela Merkel vezette Kereszténydemokrata Unió (CDU), a Horst Seehofer vezette bajor Keresztényszociális Unió (CSU) és az Olaf Scholz vezette Német Szociáldemokrata Párt (SPD) új kormánya a tavalyi szövetségi parlamenti (Bundestag-) választás utáni 171. napon alakult meg.
A második világháború utáni 24. szövetségi kormánynak 15 minisztere van, köztük két eddigi tartományi kormányfő. Horst Seehofer a bajor miniszterelnöki tisztség után szövetségi belügyminiszterként, Olaf Scholz a tartományi rangú Hamburg polgármesteri tisztsége után pénzügyminiszterként és alkancellárként folytatja pályafutását.
A 16 tagú kabinetben 7 nő dolgozik, a nők aránya így minden korábbinál magasabb, 43,75 százalékos.
Az első kormányülést szerdán késő délután tartják meg, és rövidesen többnapos ülést tartanak, amelyen kidolgozzák az első néhány hónapra szóló munkatervet. A kancellár első hivatalos külföldi útja várhatóan Párizsba vezet, Emmanuel Macron francia elnökhöz, még a március 22-én kezdődő uniós csúcs előtt.
A CDU-t 2000 óta vezető Angela Merkel 2005 óta tölti be a kancellári tisztséget. A CDU/CSU pártszövetség az első és a harmadik ciklusában is az SPD-vel kormányzott, a 2009-2013-as ciklusban pedig a liberális Szabad Demokrata Párttal (FDP).
A 63 éves politikust szerdán 364 szavazattal választották meg kancellárnak a 709 tagú Bundestagban. A kormányfői munka folytatásához legalább 355 szavazatra volt szüksége. A három kormánypártnak 399 képviselője van, ami azt jelenti, hogy akár 35-en is lehettek a kormányoldalon, akik nem voksoltak Angela Merkelre a titkos szavazáson.
Frank-Walter Steinmeier államfő a miniszterek beiktatási ünnepségén mondott beszédében rámutatott, hogy a Bundestag-választáson mindhárom kormánypárt veszített támogatottságából. Szerinte az elveszített bizalmat csak úgy tudják visszanyerni, ha változtatnak a kormányzás módján, ha odafigyelnek a mindennapi konfliktusokra, amelyek a társadalmi igazságosság, “a menekültpolitika és a migráció, az integráció és a szülőföld” kérdései körül bontakoztak ki, és hozzájárulnak ahhoz, hogy kibontakozzon az őszinte, nyílt vita ezekről az ügyekről.
Kiemelte: az új kormány olyan korszakban kezdi el a munkát, amelyben kívülről és belülről is támadások érik a Nyugat liberális demokráciáit. A liberális demokrácia “autoriter ellenmodelljei” erősödő magabiztossággal jelennek meg. A világpolitikában terjed a mindenki mindenki ellen elve, most éppen a kereskedelempolitikában, Európa egyes részein pedig bezárkózással, nacionalizmussal és a kompromisszumokon alapuló politizálás elutasításával nyernek választásokat – tette hozzá.
“Ez az út nem a mi utunk”, mert Németország demokratikus, a világra nyitott, békés és gazdaságilag sikeres ország, “és az is akar maradni” – mondta a szövetségi elnök.
Hozzátette: “Sokan remélik, hogy mi Németországban megmutatjuk, hogy a liberális demokráciák cselekvőképesek és van jövőjük”.
