A Magyar Posta minden esetben és automatikusan csak nagykorú tanú jelenlétében engedi átadni a postai könyvelt küldeményt a vak és gyengénlátó címzett számára. Ez a gyakorlat az alapvető jogok biztosa szerint nem egyeztethető össze sem az egyenlő méltósághoz való joggal, sem a nemzetközi emberi jogi kötelezettségekkel. Székely László ombudsman a szaktárcáktól és a Magyar Posta elnök-vezérigazgatójától olyan megoldást kér, amely tekintettel van az érintettek önrendelkezési jogára.
Az ombudsman sajtóhírekből értesült arról, hogy a Magyar Posta Zrt. munkatársai látássérült embereknek csak tanú jelenlétében kézbesítik a hivatalos iratot. A hírben megszólaltatott, negyven éve vak ember tud írni, nem tartja szükségesnek további személy jelenlétét a hivatalos irat átvételekor. Nyilatkozata szerint soha nem érezte magát annyira megbélyegzettnek, mint amikor a postás egy idegen jelenlétében kézbesítette számára a levelét. Elkeserítőnek tartotta, hogy a posta nem bízik meg a saját alkalmazottaiban és sérelmezte, hogy idegenek bárminemű tudomást szerezzenek az ő magánügyeiről. A Magyar Postánál érdeklődve azt a választ kapta, hogy a vakokat és gyengén látókat „az analfabétákkal veszik egy kalap alá”.
Székely László alapjogi biztos hivatalból vizsgálatot indított az ügyben és ennek során a postai szolgáltatásokról szóló kormányrendeletben azzal a szabállyal szembesült, amely szerint az írni nem tudó vagy egyéb ok miatt írásában gátolt címzettnek, más jogosult átvevőnek a könyvelt küldeményt írni tudó, nagykorú tanú jelenlétében kell kézbesíteni. Ez a szabályozás a Magyar Posta Zrt. általános szerződései feltételei között is megtalálható, az elnök-vezérigazgató szerint a társaság a hatályos jogszabályok alapján jár el.
A vizsgálati jelentésében az alapjogi biztos hangsúlyozta, hogy a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ Egyezmény (CRPD) a magyar jogrendszerben is megkövetelt és megkövetel egyfajta szemléletváltást. Ennek lényege az, hogy a fogyatékossággal élő ember a társadalom egyenrangú és egyenértékű tagja, jogok birtokosa, aki nem jótékonyságra szorul, hanem abban számíthat segítségre, hogy életét a lehető legnagyobb – általa igényelt – önállósággal élhesse. A szemléletváltás célja, hogy a fogyatékossággal élők számára is biztosítsák a többségi társadalom számára elérhető színvonalú szolgáltatásokat úgy, hogy közben ne valósítsanak meg „túlgondoskodó” attitűdöt, hanem figyeljenek az egyedi körülményeire, a felelős döntés lehetőségére.
Székely László ombudsman szerint azzal, hogy a jogalkotó lehetővé teszi az önálló ügyintézést, így például a könyvelt postai küldemény átvételét, nem zárja ki azt, hogy az érintett, fogyatékossággal élő ember döntése szerint igénybe vehessen támogató lehetőségeket. A könyvelt küldemények kézbesítésekor azonban a nagykorú tanú jelenlétének általános jellegű kötelezővé tétele a látássérült, vak személyek esetében olyan indokolatlan többletkövetelmény, amely fogyatékosságon alapuló hátrányos megkülönböztetést valósít meg.
Az alapjogi biztos szerint a jelenlegi indokolatlanul paternalista gyakorlat és automatizmus nincsen tekintettel a vak és gyengénlátó, fogyatékossággal élő személyek egyedi körülményeire, például az írni tudásukra, nem hagy teret az önrendelkezési joguk érvényesülésének, a döntési szabadságuknak. Az ombudsman megállapította, hogy a jelenlegi szabályok és a jogalkalmazási gyakorlat sérti az egyenlő bánásmód követelményét, nem felel meg a CRPD által megfogalmazott elvárásoknak. Az alapjogi biztos felhívta a figyelmet arra, hogy a postai szolgáltatások igénybevételét, közöttük a hivatalos postai könyvelt küldemények átvételét a vak és gyengénlátó személyek számára is minden esetben önállóan, akadálymentes formában kell biztosítani.
Székely László ombudsman felkérte a Miniszterelnökséget vezető minisztert és az emberi erőforrások miniszterét, hogy – a Magyar Posta Zrt. és az érdekvédelmi szervezetek bevonásával – készítsenek elő egy olyan szabályozást, amely lehetővé teszi, hogy a vak és látássérült személyek önrendelkezési jogukat és döntési szabadságukat megőrizve rendelkezhessenek arról, igénybe vesznek-e tanút vagy sem a hivatalos iratok postai kézbesítése során. Kezdeményezte a biztos, hogy a szaktárcák vizsgálják meg annak a lehetőségét, hogy miként, milyen technikai megoldásokkal tehetőek akadálymentessé a postai szolgáltatások a vak és látássérült személyek számára. Az alapjogi biztos felkérte továbbá a Magyar Posta Zrt. elnök-vezérigazgatóját, hogy az írni tudó látássérült emberek esetében módosítsanak a kézbesítés jelenlegi gyakorlatán.
