Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 1994. november 10-én fogadta el a “Keretegyezmény a nemzeti kisebbségek védelméről” címet viselő dokumentum szövegét. A nemzetközi szerződés 1995. február 1. napján nyílt meg aláírásra, majd pontosan húsz évvel ezelőtt, 1998. február 1-jén lépett hatályba.
Az angol és francia nyelven egyformán hiteles szerződés 27. cikke értelmében nem csak az Európa Tanács tagállamai, hanem – a Miniszteri Bizottság meghívása nyomán – a Keretegyezményhez csatolt magyarázó megjegyzések szerint a korabeli európai biztonsági és együttműködési folyamatban részes államok számára állt nyitva. Az azóta eltelt húsz év alatt az Európa Tanács jelenlegi 47 tagállama közül 43 aláírta, 39 a jogrendszerének törvényi részévé is tette. Ezzel a Keretegyezmény az Európa Tanács égisze alatt kidolgozott és aláírásra megnyitott 222 szerződés között – az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény mögött – a második helyen áll a ratifikáló államok számát tekintve. Magyarország az elsők között írta alá és iktatta törvénybe a Keretegyezményt.
Az 1998 és 2018 között folytatott, eddig összesen négy monitoring ciklus során a Keretegyezmény Tanácsadó Bizottsága 148 országjelentést vizsgált meg, 127 országlátogatást hajtott végre és 139 jelentést fogadott el.
A nemzeti kisebbségek védelme számára Európában rendelkezésre álló, változó hatékonyságú nemzetközi mechanizmusok között – a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartája mellett – a Keretegyezmény központi szerepet játszik. Az említett adatok önmagukban is beszédesek, sokkal meghatározóbb azonban az a tény, hogy húsz év után az európai jogi térben a Keretegyezmény kiemelt viszonyítási pont lett, az egyetlen, jogi kötőerővel bíró átfogó nemzetközi kisebbségvédelmi szerződés. A védeni rendelt kisebbségi jogok végrehajtásának ellenőrzése során a monitoring feladattal megbízott Tanácsadó Bizottság értelmezési kereteket, standardokat alakított ki, amelyekre döntéseik során más nemzetközi szervezetek és intézmények (az EBESZ-től az Európai Unión át az Emberi Jogok Európai Bíróságáig) folyamatosan és egyre gyakrabban hivatkoznak. A szerződő államok nemzeti jogrendszerei szempontjából pedig feltételezhetjük, de legalábbis remélhetjük, hogy a Keretegyezményben foglalt kisebbségi jogok ezen államok alkotmányos hagyományainak részévé váltak.
Európa történelme azt is igazolja, hogy nem a kisebbségi jogokhoz való hozzáférés, hanem éppen a kisebbségi jogokhoz való hozzáférés hiánya kelt bizonytalanságot a társadalomban és okoz végső soron akár tragédiákhoz vezető konfliktusokat. A nemzetközi jogi kisebbségvédelem által is sugallt és védeni rendelt sokszínűség támogatása az egyetlen út a befogadó államot építeni és védeni kívánó jóhiszemű állam számára.
A Keretegyezmény húsz éves tevékenységét értékelő és a jövő kihívásait is bemutató angol nyelvű videó és kiadvány ITT érhető el.
