A Migrációkutató Intézet szerint az elmúlt években a menedékre nem jogosult bevándorlók visszaküldése mint jogintézmény nem volt eredményes, hiszen az érintetteknek csupán elenyésző hányadát sikerült ténylegesen hazaküldeni.
Az intézet legújabb, angol nyelvű tanulmányának összefoglalójában ismertett kutatási eredményeit. A tanulmány kiindulópontja, hogy egy tökéletesen működő visszaküldési stratégia sem a leghatékonyabb eszköz az Európára háruló migrációs nyomás csökkentésére. A már Európába érkezettek helyzetét hivatott ugyanis kezelni, ezért nem járul hozzá az érkezés korlátozásához. Emiatt szerintük a hatékony visszaküldési stratégia elsősorban a bevándorlókban és a bevándorlást fontolgatókban élő “hamis Európa-kép” megváltoztatásának lehet hatékony eszköze.
A migrációs válság egyik fő tanulsága, hogy a kibocsátó övezetekben élőknek a kivándorlás az egzisztenciális problémákra adott megoldás illúzióját kínálja. Az intézet értékelése szerint a migrációs vágy egy sajátos “tömegpszichózis” a kibocsátó országok kivándorlást fontolgató állampolgárainál. A migráció ezen országokban nem személyes, hanem családi projekt, így az elsőként szerencsét próbáló családtag sikere vagy kudarca az őt ebben támogató, figyelemmel kísérő közösség további terveit is meghatározza. Ebből következik – fűzték hozzá -, hogy egy ilyen közegben az illegális migráció csökkentésében fontos szerep juthat egy hatékony visszaküldési stratégiának.
Hangsúlyozták azt is: a visszaküldés az illegális migráció csökkentésének egyik legköltségesebb formája. Ráadásul, ha a befogadó országok nem alkalmazzák következetesen a visszaküldési stratégiákat, és migrációs politikájukban fenntartják a bevándorlást erősítő elemeket, a kibocsátó országokba visszatérők száma rendkívül alacsony marad. A ritkán alkalmazott, ám “nagy visszhangot kiváltó” tömeges visszaküldés a lehetséges megoldások egyike, azonban ez csak átfogó intézkedéscsomaggal előkészítve lehet sikeres.
Az intézet felhívta a figyelmet az időzítés fontosságára is: a visszaküldésnek humánus és egzisztenciális okokból is minél korábban kell megtörténnie, amikor a migránsnak “még nincs tudomása más, kedvezőbb lehetőségekről, nem alakított ki szociális hálót, nem alapított családot, illetve még nem követték rokonai”.
Kitértek arra is: a visszaküldési stratégiák sikeréhez kulcsfontosságú a jó együttműködés a kibocsátó országokkal. A tömeges visszaküldés nem valósulhat meg a kibocsátó ország támogatása és beleegyezése nélkül, másrészt valódi gond az, hogy a hazatérés megszégyenítéssel, megbélyegzéssel járhat, illetve többnyire otthoni egzisztenciális alternatíva nélkül valósul meg – írták. Ebben az együttműködésben tehát egyszerre kell megjelennie a nyomásgyakorlásnak és a visszatérők helyzetének javítását célzó garanciaelemeknek – olvasható a közleményben.
Az intézet összegzése szerint a szükséges intézkedések meghozatalához elsőként a tömeges bevándorlás elvi visszautasítására van szükség, hiszen a már Európában lévő elutasított menedékkérők bármilyen irányú mozgatása is csak részlegesen hatékony intézkedés lehet.
