A menedékkérő szexuális irányultságának meghatározása céljából nem vethető alá pszichológiai tesztnek. Az ilyen teszt elvégzése ugyanis aránytalan beavatkozást jelent a kérelmező magánéletébe – áll az Európai Unió Bíróságának ítéletében.
A C-473/16. sz. ügyben hozott ítélet F kontra Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal
2015 áprilisában egy nigériai állampolgár menedékjog iránti kérelmet nyújtott be a magyar hatóságokhoz, amelyben azt állította, hogy attól fél, hogy származása szerinti országában homoszexualitása miatt üldöztetésnek lenne kitéve. Annak ellenére, hogy e hatóságok megítélése szerint a kérelmező nyilatkozatai között nem voltak ellentmondások, elutasították a kérelmet azzal az indokkal, hogy a kérelmező személyiségvizsgálata céljából kért pszichológus szakértői vélemény nem igazolta e személy szexuális irányultságával kapcsolatos állítását.
A menedékkérő keresetet nyújtott be e határozat ellen a magyar bíróságokhoz, és azt állította, hogy a szóban forgó szakértői vélemény pszichológiai tesztjei súlyosan sértik az alapvető jogait, és nem alkalmasak szexuális irányultsága valószínűsítésének értékelésére.
Az ügyben eljáró Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (Magyarország) azt a kérdést teszi fel a Bíróságnak, hogy a magyar hatóságok vizsgálhatják-e a menedékkérő szexuális irányultságára vonatkozó nyilatkozatait pszichológus szakértői vélemény alapján. Amennyiben a Bíróság nemleges választ ad az első kérdésre, a magyar bíróság azt is szeretné megtudni, hogy léteznek-e mégis olyan szakértői módszerek, amelyeket a nemzeti hatóságok felhasználhatnak a szexuális irányultság miatti üldöztetés kockázatán alapuló menedékjog iránti kérelemmel kapcsolatban tett nyilatkozatok hitelességének vizsgálatához.
A mai napon kihirdetett ítéletében a Bíróság legelőször is megállapítja, hogy a menekült jogállás nyújtásának feltételeire vonatkozó irányelv1 lehetővé teszi a nemzeti hatóságok számára, hogy szakértői véleményt kérjenek a kérelmező nemzetközi védelem iránti valódi igényeinek pontosabb meghatározása céljából. A szakértői vélemény esetleges igénybevételére vonatkozó részletes szabályoknak azonban meg kell felelniük az Európai Unió Alapjogi Chartájában biztosított alapvető jogoknak, így az emberi méltóság tiszteletben tartásához való jognak, valamint a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jognak.
Ezzel összefüggésben nem zárható ki, hogy a menedékkérő szexuális irányultságával kapcsolatos nyilatkozatainak értékelése során a szakértői vélemények bizonyos formái hasznosnak bizonyulnak a kérelemben előadott tények és körülmények értékelése céljából, és elkészíthetők e kérelmező alapvető jogainak veszélyeztetése nélkül. A Bíróság e tekintetben ugyanakkor kiemeli, hogy a kérelmező szexuális irányultságával kapcsolatos nyilatkozatainak értékelése keretében a nemzeti hatóságok és bíróságok nem alapíthatják határozatukat kizárólag a szakértői vélemény következtetéseire, és nem köthetik őket e következtetések.
A Bíróság ezt követően megállapítja, hogy amennyiben a menedékkérő szexuális irányultsága valódiságának értékelésére szolgáló pszichológiai szakvélemény elkészítését a kérelem megvizsgálásáért felelős nemzeti hatóságok kérik, az a személy, akiről e szakvélemény készül, olyan helyzetben van, hogy a jövője nagymértékben attól függ, hogy e hatóságok hogyan bírálják el a kérelmét. Az, hogy a kérelmező esetlegesen megtagadja azt, hogy alávesse magát a kérdéses teszteknek, továbbá fontos tényező lehet, amelyre a nemzeti hatóságok támaszkodnak annak meghatározása céljából, hogy e személy kellően alátámasztotta-e e kérelmét.
Következésképpen, még abban az esetben is, ha az ilyen tesztek elvégzése formálisan az érintett személy hozzájárulásához van kötve, e hozzájárulás nem feltétlenül szabad, mivel azon körülmények nyomásának van kitéve, amelyben a menedékkérő van. Márpedig ilyen körülmények között a kérelmező szexuális irányultságának meghatározására irányuló pszichológiai szakvélemény beszerzése beavatkozást jelent e személy magánéletének tiszteletben tartásához való jogába.
Azon kérdést illetően, hogy a magánéletbe történő ezen beavatkozás igazolható-e a kérelmező nemzetközi védelem iránti valódi igényeinek értékeléséhez hasznos tényezők összegyűjtésére irányuló céllal, a Bíróság kiemeli, hogy a szakértői vélemény csak akkor fogadható el, ha az kellően megbízható módszereken alapul. E kérdésről nem a Bíróságnak kell határoznia, azonban a Bizottság és több kormány is vitatta ezt. A Bíróság egyebekben megállapítja, hogy az ilyen szakértői véleménynek a magánéletre gyakorolt hatása aránytalan e céllal. A Bíróság ezzel kapcsolatban többek között megjegyzi, hogy e beavatkozás különösen súlyos, mivel a kérelmező legintimebb életszférainak feltérképezését célozza.
A Bíróság emellett megjegyzi, hogy a menedékkérő szexuális irányultságának meghatározására irányuló pszichológiai szakvélemény elkészítése nem nélkülözhetetlen a kérelmező szexuális irányultságával kapcsolatos nyilatkozatai hitelességének értékeléséhez. A Bíróság ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy az irányelv értelmében abban a helyzetben, amikor a kérelmező szexuális irányultságát nem támasztják alá okirati bizonyítékok, a nemzeti hatóságok – amelyeknek megfelelő szakszemélyzettel kell rendelkezniük – többek között támaszkodhatnak az érintett személy nyilatkozatainak logikailag összefüggő voltára és hihetőségére. E szakvéleménynek azonban a legjobb esetben is csak korlátozott a megbízhatósága, így a menedékkérő nyilatkozatai hitelességének értékelése során megkérdőjelezhető a hasznossága, különösen akkor, ha – a jelen esethez hasonlóan – a kérelmező nyilatkozatai között nincsenek ellentmondások.
E körülmények között a Bíróság azt a következtetést vonja le, hogy a Charta2 fényében értelmezett irányelvnek nem felel meg az, hogy pszichológus szakértői véleményt alkalmazzanak a menedékkérő szexuális irányultsága valódiságának értékeléséhez.
________________________________________________________________________________
1A harmadik országbeli állampolgárok és hontalan személyek nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésére, az egységes menekült- vagy kiegészítő védelmet biztosító jogállásra, valamint a nyújtott védelem tartalmára vonatkozó szabályokról szóló, 2011. december 13-i 2011/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2011. L 337., 9. o.; helyesbítés: HL 2017. L 167., 58. o.).
27. cikk.
