Bobek főtanácsnok szerint a mutagenezis révén nyert szervezetek főszabály szerint mentesülnek a géntechnológiával módosított szervezetekről szóló irányelvben szereplő kötelezettségek aló. A tagállamok szabadon fogadhatnak el az ilyen szervezetekre irányadó intézkedéseket, feltéve, hogy tiszteletben tartják az uniós jog átfogó elveit.
A GMO-irányelv1 szabályozza a géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k) környezetbe történő szándékos kibocsátását és az EU-ban való forgalomba hozatalukat. Közelebbről: az említett irányelv hatálya alá tartozó szervezeteket környezeti kockázatértékelést követően szabad engedélyezni. E szervezetekre továbbá nyomon követhetőségi, címkézési és felügyeleti kötelezettségek is vonatkoznak. Az irányelv azonban nem vonatkozik a genetikai módosítás bizonyos technikáin – például a mutagenezisen – keresztül nyert szervezetekre (a továbbiakban: a mutagenezisre vonatkozó mentesülés). A transzgenezistől eltérően a mutagenezis – főszabály szerint – nem jár idegen DNS élő szervezetbe való beültetésével. Ugyanakkor valamely élő faj genomjának megváltoztatásával jár. A mutagenezis technikái tették lehetővé a bizonyos gyomirtó szereknek ellenálló vetőmagfajták kifejlesztését.
A Confédération paysanne olyan francia mezőgazdasági szakszervezet, amely a mezőgazdasági kisvállalkozások érdekeit védi. Nyolc másik szövetséggel együtt indított keresetet a Conseil d’État (államtanács, Franciaország) elé a GMO-irányelvet2 átültető francia szabályozás vitatása céljából. Azzal érvelnek, hogy a mutagenezis technikái az idők során változtak. A GMO-irányelv 2001-ben történt elfogadását megelőzően kizárólag a mutagenezis hagyományos vagy véletlen módszereit alkalmazták in vivo egész növényekre. Később a műszaki fejlődés a mutagenezis olyan technikáinak megjelenéséhez vezetett, mint a célzott mutagenezis, amely lehetővé teszi egy gén pontos mutációját például a kizárólag bizonyos gyomirtó szereknek ellenálló termék kinyerése érdekében. A Confédération paysanne és a többi szövetség álláspontja szerint a mutagenezis révén nyert, a gyomirtó szereknek ellenálló vetőmagfajták alkalmazásával fennáll a kockázata annak, hogy a környezet, valamint az emberi és állati egészség jelentősen károsodik.
Ebben a kontextusban a francia Conseil d’État a GMO-irányelv pontos hatályának, konkrétan pedig a mutagenezisre vonatkozó mentesülés alkalmazási körének, indokának és hatásainak egyértelművé tételére, valamint érvényességének értékelésére kérte a Bíróságot. A Bíróságot arra is kérték, hogy jelezze, milyen szerepet kell játszania az idő múlásának, valamint a műszaki és tudományos ismeretek fejlődésének mind az uniós jogszabályok jogi értelmezésében, mind pedig érvényességük értékelésében, szem előtt tartva az elővigyázatosság elvét.
Indítványában Michal Bobek főtanácsnok először is úgy véli, hogy a mutagenezis révén nyert szervezetek akkor lehetnek GMO-k, ha megfelelnek a GMO-irányelvben megállapított anyagi jogi kritériumoknak3. Megjegyzi, hogy az irányelv nem követeli meg idegen DNS-nek egy szervezetbe való beültetését ahhoz, hogy az utóbbi GMO-nak minősüljön, pusztán annyit mond ki, hogy a genetikai anyagot oly módon változtatták meg, amely természetes módon nem történik meg. E meghatározás nyitott jellege lehetővé teszi, hogy a GMO fogalmába tartozzanak a transzgenezistől eltérő módszerekkel nyert szervezetek is. Emellett nem volna logikus, ha a mutagenezis révén nyert bizonyos szervezeteket mentesítenék az irányelv alkalmazása alól, ha e szervezetek nem minősülnének eleve GMO-knak.
A főtanácsnok ezután azt vizsgálja, hogy a mutagenezisre vonatkozó, a GMO-irányelvben előírt mentesülést a mutagenezis valamennyi vagy csupán néhány technikájára kell-e alkalmazni. Meglátása szerint a mutagenezisre vonatkozó mentesülés alkalmazási körének egyértelművé tétele érdekében az egyetlen releváns különbségtételnek a GMO-irányelv I. B. mellékletében szereplő kikötésnek kell lennie, jelesül, hogy a technika magában foglalja-e „olyan rekombináns nukleinsav-molekulák vagy géntechnológiával módosított szervezetek felhasználását, amelyek mások, mint a mutagenezis vagy növényi sejtfúzió segítségével előállítottak, olyan szervezetek esetében, amelyek genetikai anyaga hagyományos termesztési módszerekkel is kicserélhető”. Ebből következik, hogy a mutagenezis technikái mentesülnek a GMO-irányelv szerinti kötelezettségek alól, feltéve, hogy nem foglalják magukban az I. B. mellékletben felsorolt egy vagy több módszerrel előállítottól eltérő rekombináns nukleinsav-molekulák vagy GMO-k felhasználását.
A főtanácsnok rámutat, hogy a GMO-irányelvnek sem a történeti kontextusa, sem belső logikája nem támasztja alá azt a megállapítást, hogy az uniós jogalkotó kizárólag a mutagenezis 2001-ben már meglévő biztonságos technikáit kívánta mentesíteni. Úgy véli, hogy a „mutagenezisnek” elnevezett általános kategóriának így logikusan minden olyan technikára vonatkoznia kell, amelyek a szóban forgó ügy tekintetében releváns adott pillanatban az adott kategória – többek között bármely új kategória – részének tekintenek.
A főtanácsnok ezután azt vizsgálja, hogy a tagállamok tulajdonképpen túlléphetnek-e a GMO-irányelven, és dönthetnek-e úgy, hogy a mutagenezis révén nyert szervezeteket az irányelvben megállapított kötelezettségeknek vagy pedig tisztán nemzeti szabályoknak vetik alá. Véleménye szerint az uniós jogalkotó a mutagenezisre vonatkozó mentesülés beillesztésével nem kívánta uniós szinten szabályozni ezt a kérdést. Ennek megfelelően ez a szabályozási tér nyitott maradt, és – feltéve, hogy a tagállamok tiszteletben tartják általános uniós jogi kötelezettségeiket –, alkothatnak jogot a mutagenezis révén nyert szervezetekre vonatkozóan.
A mutagenezisre vonatkozó mentesülés érvényességét illetően a főtanácsnok elismeri, hogy a jogalkotó köteles a szabályozást észszerűen naprakészen tartani. Ez a kötelezettség létfontosságúvá válik az elővigyázatosság elvének hatálya alá tartozó területek és kérdések tekintetében, hogy a GMO-irányelvhez hasonló uniós jogi intézkedések érvényességét ne csak az ezen intézkedés elfogadásának időpontjában fennálló tényekre és ismeretekre, hanem egyúttal azon kötelezettségre tekintettel is értékeljék, hogy a jogszabályokat észszerűen naprakészen kell tartani.
A főtanácsnok ugyanakkor nem lát olyan, a jogszabályok naprakésszé tételének általános kötelezettségéből eredő (a jelen esetben az elővigyázatosság elvével felerősített) indokot, amely érinthetné a mutagenezisre vonatkozó mentesülés érvényességét.
________________________________________________________________________________
1A géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról és a 90/220/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2001. március 12-i 2001/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2001. L 106., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 6. kötet, 77. o.).
2Ez a szabályozás kizárja a mutagenezis révén nyert szervezeteket a GMO-kra vonatkozó kötelezettségek alól.
3Lásd a GMO-irányelv 2. cikkének (2) bekezdését; ez a cikk a GMO-t a következőképpen határozza meg: „olyan szervezet, az ember kivételével, amelyben a genetikai anyagot olyan módon változtatták meg, amely nem fordulna elő a természetben párosodás, illetve természetes rekombináció útján”. Ez a rendelkezés hozzáfűzi, hogy e meghatározás értelmében: a) géntechnológiai módosítás történik legalább azon technikák alkalmazásával, amelyeket a melléklet sorol fel; b) egy másik mellékletben felsorolt eljárások nem tekintendők genetikai módosítást eredményező módszernek.
