Magyarország, Csehország és Lengyelország továbbra is megszegi jogi kötelezettségét, és nem vesz részt menedékkérők áthelyezésében. Az Európai Bizottság ezért 2017. december 7-én úgy döntött, hogy az Európai Unió Bírósága elé idézi a három országot.
A Tanács 2015. szeptember 22-én 120 000 nemzetközi védelemre szoruló személy Görögországból és Olaszországból történő áthelyezéséről határozott minősített többséggel (2015/1601 határozat). A tagállamok közötti szolidaritás és a felelősség tagállamok közötti igazságos megosztásának elve alapján e határozat Magyarország számára is eredeztet kötelezettséget menedékkérők átvételére menedékjog iránti kérelmük elbírálásának céljából. A fogadó tagállamok jogosultak megtagadni egyes kérelmezők átvételét, amennyiben alapos okkal feltételezhető, hogy az illető veszélyt jelent a nemzetbiztonságra vagy a közrendre nézve.
A határozat ellen Magyarország és Szlovákia keresetet nyújtott be az Európai Unió Bíróságához. A Bíróság azonban 2017. szeptember 6-i ítéletében elutasította a keresetet és megerősítette az áthelyezési program érvényességét. A döntést Magyarország is tudomásul vette.
Ennek ellenére Magyarország, Csehország és Lengyelország továbbra is megszegi jogi kötelezettségét, és nem vesz részt menedékkérők áthelyezésében. Magyarország az áthelyezési program kezdete óta egyáltalán nem tett lépéseket menedékkérők Olaszországból vagy Görögországból történő átvétele érdekében. Lengyelország 2015 decembere óta nem helyezett át egyetlen menedékkérőt sem, és nem is tett erre vállalást. Csehország 2016 augusztusa óta nem helyezett át egyetlen személyt sem, és több mint egy éve nem tett újabb kötelezettségvállalást sem.
Az Európai Bizottság ezért 2017. december 7-én úgy döntött, hogy az Európai Unió Bírósága elé idézi Magyarországot, Csehországot és Lengyelországot a menedékkérők áthelyezésével kapcsolatos jogi kötelezettségeik megszegése miatt. Az összes többi áthelyezésre kötelezett tagállam végrehajtott áthelyezéseket, illetve felajánlott áthelyezési lehetőségeket a közelmúltban. Így a három országgal szemben indított bírósági eljárás kapcsán kettős mércéről nem beszélhetünk.
Az EU Tanácsának 2015. évi határozatát azon személyekre kell alkalmazni, akik 2017. szeptember 26-ig érkeztek Olaszországba vagy Görögországba, és akikről feltételezhető, hogy tényleg nemzetközi védelemre szorulnak, mivel olyan országból származnak, amelynek esetében az előző negyedévben a menedékkérelmeknek legalább a 75%-át elfogadták. Az ez alapján áthelyezésre jogosultak száma az eredeti becsléseknél lényegesen alacsonyabbnak bizonyult, ezért végső soron várhatóan kb. 35 ezer menedékkérő kerül áthelyezésre.
A jogosultak több mint 90%-át sikerült már áthelyezni más tagállamokba, de jelenleg is folytatódik azoknak a menedékkérőknek az áthelyezése, akik a határidő előtt érkeztek és még Olaszország vagy Görögország területén tartózkodnak. Decemberi adatok szerint Olaszországban még több mint 2000, Görögországban pedig kereken 500 olyan regisztrált menedékkérőt tartottak nyilván, akiket a tagállamok továbbra is kötelesek áthelyezni megfelelő biztonsági átvilágítás után és az Európai Bizottság pénzügyi támogatásával.
Téves híresztelések ellenére nem a célország számára ismeretlen migránsok betelepítéséről van szó, hanem olyan menedékkérők átvételéről, akik már az EU-ban tartózkodnak, nagy eséllyel jogosultak a befogadásra, és akiket biztonsági szempontból szigorúan átvilágíthatnak, mielőtt megtörténik az áthelyezés. A biztonsági kockázat tehát nem nagyobb, mint bármilyen nemzeti szintű letelepítési program esetében. A 2015. évi tanácsi határozat végrehajtásából nem következik semmilyen jövőbeni áthelyezési programban való részvételi kötelezettség sem.
