Az Alkotmánybíróság friss döntésében hangsúlyozta: közügyek megvitatása körében a szólásszabadság kiemelt védelmet élvez, hiszen a demokratikus közvélemény alakítása összefüggésében követelmény, hogy a társadalom valamennyi polgára szabadon fejthesse ki gondolatait. A közügyekkel kapcsolatos véleménynyilvánítás ennek megfelelően csak szűk körben korlátozható, akkor, ha sérti az emberi méltóság korlátozhatatlan, az emberi státuszt meghatározó lényegét, vagyis a másik személy emberi mivoltában való megalázására irányul. Az ilyen jellegű közlésekre nem terjed ki a véleménynyilvánítás szabadsága.
Az alapügyben az indítványozó egy új történetkutató intézet vezetőjeként a vele készült interjú során az 1941-ben Kamenyec-Podolszkba történt deportálásról fejtette ki álláspontját. Az alapügy – szintén történész – alperese egy hírtelevízió műsorában kritikával illette az indítványozó nyilatkozatát, valamint bírálta az indítványozó és az általa vezetett történetkutató intézet által követett politikai ideológiát. Egy nappal később az indítványozó pontosította saját korábbi álláspontját, és nyilvánosan megkövette azokat, akiket megsértett. Ezt követően az indítványozó az alperes nyilatkozatát sérelmezve bírósághoz fordult, jó hírneve és emberi méltósága megsértésének megállapítását kérve. A rá kedvezőtlen ítélettel szemben később alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz.
Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az indítványozó által kifogásolt alperesi nyilatkozatra kiterjed-e a közügyek vitatását megillető magasabb szintű alkotmányos védelem. Az indítványozó és az alperes megszólalásai a történelmi múlt feldolgozásához kapcsolódtak, vagyis a vita közérdekűnek minősíthető. A következőkben a testület azt vizsgálta, hogy az alperes véleménynyilvánítása tényállításnak vagy értékítéletnek minősül-e, és megállapította, hogy az általa megfogalmazottak értékítéletet fejeztek ki. Végül az Alkotmánybíróság kimondta: az alperes által megfogalmazott bírálat nem került a szólásszabadság védelmi körén kívülre, azaz nem irányult öncélú megalázásra.
Hangsúlyozandó: az Alkotmánybíróság csak azt vizsgálhatta, hogy az alapügyben eljárt bíróságok felismerték-e az ügy alapjogi vonatkozásait, illetve a támadott döntés szenved-e olyan mérlegelési hiányosságban, amely alaptörvény-ellenességet vetne fel. Ilyen hiányosság jelen esetben nem volt megállapítható, így a testület az alkotmányjogi panaszt elutasította.
A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Pokol Béla, Salamon László, Szívós Mária és Varga Zs. András különvéleményt fűztek. Az Alkotmánybíróság határozatának teljes szövege elérhető az Alkotmánybíróság honlapján.
A nyilvános közlés megítélése az Alkotmánybíróság gyakorlatában
A nyilvános közlés megítélése során az Alkotmánybíróság elsőként arról dönt, hogy az adott közlés közérdekű vitában kifejtett álláspontot tükröz-e, vagyis a közügyek szabad vitatásával áll-e összefüggésben. Ennek megítéléséhez elsődlegesen a közlés megjelenésének módját, körülményeit és a vélemény tárgyát szükséges figyelembe venni. Amennyiben az állapítható meg, hogy a közlés a közügyek szabad vitatását érinti, úgy a közlés automatikusan a véleménynyilvánítási szabadság nyújtotta magasabb szintű oltalmat élvezi. Ezt követően abban szükséges dönteni, hogy a közlés értékítéletnek vagy tényállításnak tekinthető-e. A közügyeket érintő értékítéletek szabad folyása biztosított, hiszen a tényállításokkal szemben az értékítéletek közös sajátossága, hogy igazságtartalmuk nem ellenőrizhető. Az értékítéletekkel szemben a tényállítások mindig olyan konkrétumokat tartalmaznak, amelyek valósága bizonyítás során ellenőrizhető. Így a közügyeket érintő véleménynyilvánítás szabadsága a valónak bizonyult tények tekintetében korlátlanul, míg a hamis tény állításával vagy híresztelésével szemben már csak akkor véd, ha a híresztelő nem tudott a hamisságról és a foglalkozása által megkívánt körültekintést sem mulasztotta el.
