A védett kulturális javak állami elővásárlási joggyakorlásának kiszélesítését, a bürokráciacsökkentést és eddig hiányzó szabályozások pótlását célozza a kulturális örökség védelméről szóló törvény Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által beterjesztett módosítása.
A jogszabály-módosítás általános indoklása szerint a javaslat elsősorban az egyszerűsítésre irányul és eddig hiányzó szabályozást pótolna, de céljai között szerepel az állami költségvetési források hatékonyabb és ésszerűbb felhasználása is.
A javaslat módosítaná az állami elővásárlási jogra vonatkozó rendelkezéseket: ingatlanok esetében a kormányrendeletben kijelölt örökségvédelmi szerv, védetté nyilvánított kulturális javak tekintetében pedig a kormányrendeletben kijelölt szerv gyakorolná az állami elővásárlási jogot. Így az állami közgyűjtemények és a Nemzeti Kastély és Várprogram megvalósító intézménye részére is lehetővé válna a szerzeményezés ezen módja.
A tervezet a műtárgyforgalom szabályozásában is változásokat javasol, mert a 2014 januárjában meghatározott, kiviteli engedélykötelesség küszöbét jelentő forgalmi értékek már sem az örökségvédelmi érdekeknek nem felelnek meg, sem a műkereskedelmi árakat nem tükrözik. Az időközben megélénkült műtárgyforgalom és -kereslet az árak jelentős emelkedését idézte elő, így az örökségvédelmi szempontból is jelentősebb tárgyak már a magasabb forgalmi értékűek között keresendők – érvel a beterjesztő.
A magasabb forgalmi értékküszöbök meghatározásánál a javaslat igyekezett figyelembe venni az elmúlt évek során védetté nyilvánított kulturális javak értékesítési árait, a kiviteli engedélyezésen felbukkant tárgyak árnyilatkozatait, az elmúlt évek piaci, aukciós áremelkedését, valamint a nemzetközi összehasonlítást.
A módosító indítvány a régészeti feladatellátás jelenleg többszintű rendszerét kétszintűre egyszerűsítené. A jövőben nemcsak a megelőző régészeti feltárásokat, hanem a nagyberuházások régészeti feladatellátását is csak múzeumok végezhetnék, amelyek hiányzó kapacitásaik pótlására kizárólag állami és önkormányzati fenntartású, feltárásra jogosult intézményeket vonhatnának be az ásatásokba. A továbbiakban a szaktevékenységek végzésében gazdasági társaságok nem működhetnének közre.
A gazdasági társaságok a régészeti bontómunkába lennének bevonhatók, mivel a múzeumok és a Budavári Ingatlanfejlesztő és Üzemeltető Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság (Budavári NKft.) nem tudják megoldani a változó létszámigények miatt elsősorban idénymunkát vállaló munkavállalók közalkalmazotti alkalmazását vagy megbízását.
A tervezet szerint a Budavári NKft-nek nem lesz feladata az infrastrukturális nagyberuházások megelőző feltárásának koordinálása, illetve elvégzése; a Budavári NKft. az előzetes régészeti dokumentáció (ERD) elkészítésére szakosodott központi lelőhely-diagnosztikai szervezetté válik. Az előterjesztő nem kívánja fenntartani az akkreditáció intézményrendszerét sem.
A védetté nyilvánított kulturális javak eltűnésekor a kulturális javak hatósága jogosult a körözés elrendelésére, amennyiben az adatok rendelkezésre állnak. Az elrendelésre ezentúl teljesebb körben lenne lehetőség, ezáltal lehetővé válna, hogy a kulturális örökség eltűnt elemei közül tágabb kör, például a közgyűjteményi leltári darabok esetén is igénybe vehető legyen a körözés.
Mint a módosító emlékeztet, a védett kulturális javak ideiglenes kiviteli engedélyezése túlnyomórészt a hazai múzeumok külföldi kölcsönzési forgalmát fedi le. Muzeális intézmények esetén a külföldi kölcsönadás a gyakorlatban kettős engedélyezés alá esik. Mivel a külföldi kölcsönzési hozzájárulás és a kiviteli engedélyezés tartalmilag azonos feltételeket vizsgál, ezért a kettős engedélyezés fenntartása a beterjesztő szerint csak a legszükségesebb mértékben indokolt.
Az EU közösségi szabályozásban a tagállamok részére biztosított általános nyílt kiviteli engedélyezés bevezetésével lehetővé válik, hogy azon állami muzeális intézmények, melyek szakmai, szervezeti és pénzügyi erőforrásai tartósan biztosítottak, megkapják az öt évre adható, többször is felhasználható “keretengedélyt”. Ezzel a gyűjteményükbe tartozó bármely darabot jogszerűen vihetnék ki EU-n belül és kívül is, ha az adott külföldi kölcsönzéshez a miniszter hozzájárult.
A nem kiviteli engedélyköteles tárgyak esetén a továbbiakban a hatóság már nem műtárgykísérő igazolást állítana ki, hanem egy gyorsabb eljárás keretében igazolná, hogy az érintett tárgy nem tartozik a kiviteli engedélyköteles kulturális javak körébe.
