Az Európai Unió egyik alapelve a tőke szabad áramlása a tagállamok között. Más a helyzet azonban az EU-n kívülről érkező befektetésekkel: az elmúlt hetekben a magyar kormány és az Európai Bizottság egy tartalmában nagyon hasonló javaslattal állt elő, mely bizonyos mértékig korlátozná, illetve engedélyhez kötné egyes, stratégiai szempontból kiemelt iparágakban a tagállamokon kívülről érkező befektetéseket.
Az EU-n kívüli befektetők ellenőrzését tervezi a kormány
A nyár végi közigazgatási egyeztetést követően született a Belügyminisztérium előterjesztése a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény módosítására. A javaslat egyik pontja szerint bevezetnék Magyarországon is az Európai Unión, illetve az Európai Gazdasági Térség államain kívülről bizonyos nemzetbiztonsági szempontból érzékeny ágazatokba irányuló külföldi befektetések előzetes átvilágítását. Egészen konkrétan, az előterjesztés szerint a belügyminiszter előzetes engedélye lenne szükséges ahhoz, hogy az érintett iparágakban már működő magyar székhelyű társaságban 25%-ot meghaladó tulajdonrészt szerezzen egy EU-n kívüli befektető.
“Az érintett, nemzetbiztonsági szempontból érzékeny ágazatok – fegyvergyártás, nukleáris technológiák fejlesztése, lehallgatási eszközök előállítása vagy például járványügyi szempontból kiemelt jelentőségű készítmény gyártása – mellett más iparágakat is megemlít az előterjesztés. Olyan, mindannyiunk hétköznapjait érintő tevékenységeket is tartalmaz a lista, mint a pénzügyi szolgáltatások, a villamosenergetikai szolgáltatás, a gázszolgáltatás, a vízszolgáltatás vagy éppen a telekommunikációs szolgáltatás nyújtása” – mutat rá Tóth János ügyvéd, a Wolf Theiss budapesti partnere.
A Belügyminisztérium előterjesztése éppen, hogy csak megelőzte az Európai Bizottság szeptember közepén nyilvánosságra hozott nagyon hasonló javaslatát az EU-ba irányuló közvetlen külföldi befektetések egységes európai átvilágítási keretrendszerének megteremtéséről. A Bizottság elképzelése a magyar törekvésekhez nagyon hasonlóan biztonsági vagy közrendi alapon tenné kötelezővé a külső befektetők átvilágítását olyan esetekben, amikor a befektetés uniós érdekű projekteket, programokat érinthet többek között a közlekedés, az energia, a csúcstechnológiák vagy a távközlés területein. A Bizottság indoklása szerint Európának meg kell tudnia védeni alapvető stratégiai érdekeit olyan befektetésekkel szemben, amelyek aggályokat vethetnek fel, mert például a befektető egy harmadik ország tulajdonában vagy ellenőrzése alatt áll, vagy ott jelentős állami támogatásban részesül.
“Elismerten az EU a globalizált világgazdaság egyik legnyitottabb beruházási térsége, és az uniós tagállamok a világon a legkevésbé korlátozzák a közvetlen külföldi befektetéseket. Ugyan 12 tagállamban már működik a befektetők valamilyen nemzeti felülvizsgálati mechanizmusa – például legutóbb júliusban éppen Németország szélesítette ki a saját szabályrendszerét – de egységes európai előírás eddig nem volt. A kelet-közép európai régióban csupán Lengyelországban találunk hasonló szabályozást 2015 óta” – emeli ki Tóth János, és hozzáteszi: “Az USA-ban ezzel ellentétben már 1975 óta van hatályban a friss európai törekvésekkel azonos korlátozás, amelyet ott azóta folyamatosan szélesítettek. Például a bizottsági javaslattal éppen egy időben blokkolta Trump elnök, hogy egy kínai hátterű tőkealap felvásároljon egy oregoni kommunikációs technológiai céget.”
A mai turbulens világunkban elvitathatatlan annak a fontossága, hogy a külföldi befektetők előzetes kontroll nélkül ne vonhassanak ellenőrzésük vagy befolyásuk alá olyan stratégiai jelentőségű cégeket, amelyek az európai polgárok biztonsága szempontjából kritikus fontosságúak. Ezzel lehetővé válna ugyanis, hogy harmadik országok az EU technológiai előnyének csökkentésére használják a vállalatfelvásárlásokkal stratégiai területeken megszerzett kritikus infrastruktúrákat vagy technológiákat. Mindez adott esetben veszélyeztethetné az európai biztonságot és közrendet.
Ugyanakkor a tervezett uniós szintű szabályozás a befektetők és a nemzeti kormányok számára biztosított átlátható és a kiszámítható befektetés-átvilágítási keret mellett nem fogja érinteni a tagállamok azon rugalmasságát, hogy attól szigorúbb mechanizmusokat fogadjanak el vagy éppen továbbra se alkalmazzanak ilyen nemzeti szabályokat. Tehát a közvetlen külföldi befektetésre vonatkozó döntéseket illetően továbbra is a tagállamokat illetné meg az utolsó szó.
A fentiek miatt is különösen fontos egyértelműen és részletesen tisztázni a magyar törekvések kapcsán, hogy azok pontosan milyen irányba tartanak, és az uniós tervezethez képest milyen részletszabályok mentén kívánja a magyar jogalkotó ezt a területet szabályozni. Elsősorban az alábbi kérdéseket kellene a Belügyminisztérium előterjesztése kapcsán tisztázni:
1. az általánosan felsorolt érintett iparágaknak vajon minden (al)szegmensét érintettnek kell tekinteni (pl. a “villamosenergetikához” tartoznak-e a napelemes projekteket fejlesztő társaságok)?
2. van-e befektetéskontroll a kérdéses iparágakban új cég alapítása esetén is, illetve későbbi eszközvásárlásra is kiterjedne-e az előzetes ellenőrzés?
3. van-e további befektetéskontroll, ha az első körös, 25%-ot meghaladó és már jóváhagyott befolyását növelné esetleg tovább a befektető?
4. mik lennének a mérlegelési szempontok pontosan a nemzetbiztonsági érdekek sérelme körében?
5. a miniszter határozata elleni jogorvoslat keretében meghozott Kormányhatározat később bírósági perben tovább lenne-e vitatható?
