Jézus perének zsidó és római jogi jellemzőiről írt könyvet Fazekas István Váci Mihály-díjas költő, műfordító és jogász. Az Amicus caesaris című kötetet hétfőn mutatják be az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán (ELTE-ÁJK).
A szerző elmondta: a híres római jogász, Zlinszky János tanítványa volt, aki különösen sokat foglalkozott Jézus perével. Hívő ember lévén tiszteletben tartotta a dogmát és abból indult ki, hogy a kereszt botrányának meg kellett történnie, ám nem egy előre megírt “bábjáték” isteni forgatókönyve szerint, hanem az emberi lét törvényeiből fakadóan.
“Az ő előadási nyomán fogalmazódott meg bennem a kérdés: vajon a kereszt és a feltámadás kiindulópontjától megírt evangéliumok tényállításai a Jézussal szembeni eljárások vonatkozásában megfelelnek-e a korabeli jogszabályoknak” – fogalmazott.
Mint elmondta, a korabeli zsidó büntetőeljárásnak – amelynek a feltehetően Jézus perére is vonatkozó szabályait a Misna kodifikálta Kr.u. 160 körül -, hasonlóan a modern perekhez, két jól elkülöníthető szakasza volt. A vizsgálati szakaszt Jézus esetben Annás folytatta le, a tárgyalás pedig a Kajafás által vezetett Nagy Szanhedrin, a legmagasabb szintű zsidó bíróság előtt történt. A vád halállal büntetendő istenkáromlás és hamis prófétaság volt.
A Tóra rendelkezése szerint egy tanú vallomása nem elég a halálos ítélethez. A Talmud azt írja, hogy “csak két tanú egyező vallomása alapján haljon meg, akinek meg kell halnia”. A Misna rendelkezése szerint ha nincs két olyan tanú, akinek a vallomásában nincs eltérés, a vádlottat fel kell menteni. Jézus esetében – Máté és Márk evangéliumának tanúsága szerint – a vádnak nem voltak egyformán nyilatkozó tanúi – hangsúlyozta Fazekas István.
“Már pusztán ezekből is jól látszik, hogy a Nagy Szanhedrin előtt egy alakilag szabályos, ám hamis vádakra és hamis tanúvallomásokra épülő eljárás zajlott” – fogalmazott a szerző, aki szerint a nagytanács egyértelműen nem hozhatott jogszerű halálos ítéletet az ügyben.
Hozzátette: Pilátus ezzel szemben egy teljesen szabályos, úgy nevezett cognitiós eljárás keretében vizsgálja Jézus ügyét. A zsidó nagytanács ekkor már annak érdekében, hogy a római hatóságnak hatásköre legyen az eljárásra, állam elleni bűncselekményre változtatja a vádat.
Az evangéliumok szerint Pilátus Jézus ártatlanságát a vizsgálati szakaszban többször is megállapítja, ám amikor zsidók az amicus caesaris (“a császár barátja”) cím legkeményebb megkérdőjelezésével zsarolják meg, kezeit mosva lecsillapítja lelkiismeretét, beül a bírói székbe, és kimondja a halálos ítéletet – emelte ki.
Az MTI kérdésére, hogy mennyire tekinthetőek tudományos szempontból megbízható forrásnak Jézus perére nézve az evangéliumok, a szerző úgy válaszolt: könyvében olyan tényközlésként tekint az evangéliumok szövegére, amelyeket ütköztetni kell a korabeli jogszabályok rekonstruált tartalmával. Módszere jogi objektivitásra törekedett, amely alapján megállapítható, hogy az evangéliumban fellelhető adatok jelentős része Jézus valós perének adatait tartalmazza.
Fazekas István szerint egyébként a zsidó jogot alapvetően az különbözteti meg a római jogtól, hogy jogi normáinak hipotézise, diszpozíciója és szankciója minden esetben visszavezethető az Istentől kapott Törvényre, a Tórára. Ez egyúttal olyan pozitív jogot is jelent, amelynek “megkérdőjelezhetetlen morális fundamentuma” van. Ugyanakkor zsidó és a római jognak mégis vannak közös elvei és közös szabályai, ezek közül a legfontosabb az ártatlanság vélelmének elve, valamint az a tétel, hogy a “minden kétséget kizáró módon nem bizonyított tényt nem lehet a vádlott terhére értékelni”.
A tavaly megjelent kötetet február 20-án, hétfőn mutatják be az ELTE Római Jogi és Összehasonlító Jogtörténeti Tanszékén. A szerzővel Zombor Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem (NKE) tanára beszélget, a megjelent könyvből pedig Brunner Márta színművésznő tolmácsolásában ismerhetnek meg részleteket az érdeklődők.
