Az uniós tagállamok kötelesek humanitárius vízumot kiadni az EU-n kívüli országok nemzetközi védelemre váró állampolgárainak, amennyiben indokoltan vélelmezhető, hogy annak megtagadása esetén kínzásnak vagy embertelen bánásmódnak teszik ki őket – foglalt állást az Európai Unió Bíróságának főtanácsnoka.
Az ügy előzménye, hogy a belga hatóságok októberben elutasították annak a szíriai családnak a vízumkérelmét, amelynek tagjai legális úton szeretnének eljutni Aleppóból Belgiumba, hogy ott menedékkérelmet nyújthassanak be. A szírek egy namuri családnál laknának, amely már jelezte, hogy fogadnák őket.
Egy belga bíróság később úgy döntött, hogy az illetékes szerveknek meg kell adniuk a kérelmezett vízumot, az államnak pedig a további késedelem minden egyes napja után 4000 eurót kell kifizetnie a négytagú családnak. Ezt Theo Francken menekültügyi és migrációs államtitkár “őrültségnek” nevezte, és közölte, fellebbezni fognak.
Kedden közzétett indítványában Paolo Mengozzi főtanácsnok mindenekelőtt arra a megállapításra jutott, hogy a kérdéses szíriai család helyzetét az uniós jog szabályozza. Szerinte tagadhatatlan, hogy a felpereseket különösen súlyos veszély fenyegeti Szíriában, a belga állam így nem juthatott arra a következtetésre, hogy mentesült az Európai Unió Alapjogi Chartájának 4. cikke szerinti pozitív kötelezettségének teljesítése alól.
Mengozzi úgy véli, hogy a tagállamok kötelesek humanitárius vízumot kiadni a harmadik országbeli állampolgároknak, ha “komoly és bizonyítékokkal alátámasztott okokból vélelmezhető”, hogy annak megtagadása a nemzetközi védelemre váró személyeket kínzásnak vagy embertelen bánásmódnak teszi ki.
Kiemelte, hogy az érintett személy és a megkeresett tagállam közötti kapcsolatok fennállása vagy annak hiánya irreleváns a kérdéses ügyek szempontjából.
A bírálók szerint a humanitárius vízumok kiadása újabb menekültáradatot indíthat meg Európa felé, az ítélet “tömegek előtt nyithatja meg a kaput”.
A főtanácsnoki indítvány nem köti a bírákat az ítélet későbbi meghozatalakor. A főtanácsnok feladata, hogy pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a bíróság elé. A tapasztalatok szerint mindazonáltal a végső ítéletek többnyire megegyeznek a főtanácsnok előzetes állásfoglalásával.
