Ha valaki bűncselekmény áldozata lesz, jogos elvárása, hogy ne kelljen évekig tartó tárgyalásokra járnia. Tavaly a büntetőeljárások 29%-a ún. egyszerűsített eljárásban egy hónapon belül, 52%-a fél éven belül, 84%-a pedig egy éven belül befejeződött a bíróságokon. Az ítéletek 73%-a első fokon jogerőre emelkedett, ami azt jelenti, hogy a vádlott és védője, az ügyész és a sértett is elfogadta az elsőfokú bíróság döntését. Fellebbezés esetén a másodfokú bíróság vizsgálja az ítélet helyességét.
A statisztikák szerint a csekély számú megfellebbezett ítéletnek töredéke: csupán 7,4%-a bizonyult megalapozatlannak, ennyit helyezett hatályon kívül a fellebbviteli bíróság.
Nyilvánvalóan mindig lesznek olyan – sokszor éppen a közérdeklődés középpontjában álló – ügyek, amelyekben ez a gyorsaság elképzelhetetlen. Ahol bonyolult a vád tárgyává tett cselekmény, ahol sok vádlott, tanú, szakértő szerepel egy ügyben, ahol több tízezer oldalas a nyomozati irat, terjedelmes a vádirat, nem lehet ilyen rövid idő alatt ítéletet hozni. Egy-egy összetettebb eset akár 200 napig tartó tárgyalás-sorozatot is igényelhet, ilyenre az idén is volt példa. Az ilyen eljárások hosszabb időigénye nem általánosítható. Az pedig minden ügyben fontos, hogy a bíróság az alapvető jogokat biztosító garanciális szabályokat betartsa: nem tárgyalhat például, ha nincs ott a vádlott, a külföldi résztvevőknek tolmácsot kell biztosítania, és mindenkit megfelelően kell tájékoztatnia.
A 2012. évi bírósági reform egyik fontos eredménye, hogy a hosszabb, két éven túl folyamatban lévő ügyek számában is sikerült nagymértékű csökkenést elérni. Büntető ügyszakban a járásbíróságok előtt 2011-ben még 4225 ilyen peres eljárás folyt, 2015-ben ez a szám a harmadával kevesebb, 2594.
Az Országos Bírósági Hivatal továbbra is odafigyel arra, hogy a büntető ügyek a lehető leggyorsabban és magas szakmai színvonalon oldódjanak meg. Aktívan részt vett azon szabályok kialakításában is, amelyek a készülő új büntetőeljárási törvényben ezt a törekvést még inkább erősíthetik.
